Hirtelen lezúduló csapadék, villámárvizek, aszályok és emberemlékezet óta nem látott forróság jellemzi az idei nyarat. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület legfrissebb jelentésében bemutatta, hogy nem csupán érzéki csalódásról vagy a véletlenek összjátékáról van szó: az éghajlatváltozás már itt van velünk.
Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) augusztus 9-én bemutatott jelentésében egyértelművé tette, hogy az emberiség tevékenységének hatása gyorsította fel a légkör, valamint az óceánok és a szárazföldek felmelegedését, és nagy a valószínűsége annak, hogy tevékenységünk következménye a szélsőséges időjárás is.
A jelentés azt is megállapítja, hogy a 2020-as szibériai hőhullám és a 2016-os ázsiai szélsőséges hőség soha nem következett volna be a fosszilis tüzelőanyagok égetése nélkül. A dokumentum egyben figyelmeztet is: ha nem gyorsítjuk fel a klímavédelmi intézkedéseket, a felmelegedés átlépheti a Párizsi Megállapodásban vállalt 1,5 °C-os limitet, ami visszafordíthatatlan globális folyamatokat és súlyos katasztrófákat fog előidézni.
"Szembe kell néznünk azzal, hogy minden egyes elhalasztott év, minden tizednyi Celsius-fok számít, és minden döntésünk befolyással van a természet és az emberiség jövőjére. Figyelembe kell venni ugyanakkor, hogy a felmelegedést kísérő természeti jelenségekhez is muszáj lesz alkalmazkodnunk, ha csökkenteni akarjuk a melegedés miatt bekövetkező természeti, társadalmi és gazdasági veszteségeket" - hívta fel a figyelmet Harmat Ádám, a WWF Magyarország éghajlatvédelmi programvezetője
A több ezer szakértő bevonásával működő - 2007-ben Béke Nobel-díjjal is kitüntetett - Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change - IPCC) rendszeresen vizsgálja és értékeli az éghajlatváltozással kapcsolatos legfrissebb tudományos, társadalmi és gazdasági ismereteket. Az IPCC célja, hogy az egész világon születő kutatások elemzése alapján objektív képet adjon a klímaváltozásra gyakorolt emberi hatásokról.
A Kárpát-medence földrajzi adottságai miatt Magyarországon az átlagnál is nagyobb felmelegedéssel kell számolni, ezért a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás kulcsfontosságú hazánk jövője szempontjából. Magyarország pedig önmaga is sokat tehetne az időjárási szélsőségek csillapításáért, mégpedig a természetes módszerekre alapozott vízmegtartással – írja a WWF Magyarország közleménye.
A WWF Magyarország közleménye külön kiemeli a Duna –Tisza közi hátságot, amely sajátos viszonyai miatt különösen érintett. „Hazánkban 42 400 km - az Egyenlítőnél is hosszabb - belvízcsatorna-rendszer vezeti el a vizet a földekről. Így van ez még az olyan kedvezőtlen adottságú területeken is, mint a Homokhátság, ahol az elmúlt évtizedekben a talajvízszint helyenként 5-6 métert süllyedt” – mondja Dedák Dalma, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője. „A folyamatos lecsapolás eredményeképpen a hirtelen lezúduló csapadéknak nincs ideje beszivárogni, ezért az aszályos időszakokban nem marad a talajban víztartalék. Emellett a felszín alatti vizek kitermelése, a folyók árterének szűkítése és a kavicsbányatavak létesítése is erősíti a klímaváltozás kiszárító hatását. Mindez a vizesélőhelyek kiszáradásához és az élelmiszerek drágulásával járó jelentős mezőgazdasági terméskieséshez vezet. A Homokhátságon olyan kritikus a helyzet, hogy a gazdálkodók már demonstrációval próbálják felhívni a figyelmet a sivatagosodásra.”
