Már biztosan te is találkoztál ezzel a fajjal, melynek egyes példányai a Száhel-övezetben töltik a telet.
Bogáncslepkék a zárt erdők kivételével mindenhol előfordulnak Magyarországon. Az első példányok áprilisban jönnek vissza a telelőhelyükről. A második nemzedék tagjai júliusban kelnek ki, és itt szaporodnak, a harmadik nemzedékhez tartozók pedig augusztus-szeptemberben látják meg a napvilágot, ősszel pedig elvonulnak.
Nem mind repül el a Száhel-övezetig, egyes példányok Olasz- vagy Spanyolországban töltik a telet, de olyanok is akadnak, amelyek Skandináviától repülnek Afrikáig. Abból, hogy mennyire ütött-kopott a szárnya, lehet következtetni arra, hogy az adott példány hol telelt. Ahhoz tehát kétség sem fér, hogy a lepke nagyon jól repül, pedig mindössze 5 centiméter a szárnyfesztávolsága.
A kardoskúti Fehér-tó kiszáradt medrében most sok bogáncslepkét látni, valószínűleg ásványi sókat vesznek magukhoz a talaj szívogatásával – olvasható a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság weboldalán. Egyébként a faj – ahogy a nevéből is lehet rá következtetni – bogáncsfajokat, csalánt, aszatot fogyaszt. Ebből kifolyólag (mivel tápnövényei majdnem mindenhol megtalálhatóak) egész Európában gyakori. A szárnya narancssárga, barna, fekete és fehér színekben pompázik. Hasonlít a kis rókalepkéhez, de a bogáncslepke halványabb, nagyobb és gyorsabban repül.
Az erdélyi Kárpátok könnyen elérhető "sűrítménye" a Pádis-fennsík.
Hallottál már a déli határ mellett húzódó magyar Maginot-vonalról?
Szigetvárat nem csak egyszer ostromolták meg, de csak egyszer sikerült bevenni.
