A sziki növénytársulások ősszel változatos, szemet gyönyörködtető színvilágot mutatnak a pusztában.
A kardoskúti Fehér-tó kiszáradt medrében különösen szép természeti kompozícióban láthatjuk mostanában a sziki növényeket. A Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóság cikke számol be arról, hogy a tó egyik jellegzetes növénye a magyar sóballa, amely a szikes tavak endemikus faja, azaz kizárólag a szikes medrekben fordul elő.
Mint írják, a szikhátak, szikerek és a medrek térszintkülönbségein különböző növénytársulások alakulnak ki, amelyek eltérő színváltozatokat mutatnak. A sóballa nyáron zölden hajt ki, majd ősszel vörös színűre vált, amikor pedig kiszárad, akkor fekete lesz. Mellette a mézpázsitos területen a sárgás árnyalat a jellemző.
Október második feléig a sóballák vörös színe uralta a tájat, most azonban már kezdenek elhalni a növények, ezért fekete színre váltanak. Ezek a száradó növények nagyon jól mutatják az uralkodó szélirányt, ugyanis a szél felőli oldaluk felhajlik, tövük kifordul, a többi részük pedig elterül abba az irányba, amerre a szél fújja. Mivel a Fehér-tónál most az erős dél-nyugati szelek jellemzőek, így a feketedő, száradó sóballák észak-keleti irányba elhajolva fekszenek a földön.
Ebben az őszi időszakban még egy különös jelenség megfigyelhető a Fehér-tavon. Látványos, ahogyan a sziki ballagófüvet ördögszekér módjára forgatja az őszi szél. Az elszáradt növény ilyenkor leválik a gyökérről, s mivel kerekded formájú, ezért a szél könnyen görgeti. Közben a magok kiszóródnak, s így a növény terjeszkedése is biztosított.
Ilyen, amikor a sziki ballagófű éppen „ballag” a szikes pusztában:
