Közel 3000 kilométer, kevesebb mint négy hónap alatt. Két kajak, árral szemben, a Fekete-tengertől a Fekete-erdőig. Klaudia és Ricsi az expedíciójuk során aludtak sátorban viharban, hóesésben, mentettek rétisasokat, voltak karanténban, ám semmi nem tántorította el őket attól, hogy teljesítsék a világviszonylatban egyedülálló evezős túrájukat. Megcsinálták, gratulálunk nekik!
Kis Klaudia és Varga J. Richárd idén március elején indultak a Duna-deltától. Céljuk nem kevesebb volt, mint végigevezni a Dunát, a torkolattól a forrásig, Romániától Németországig, árral szemben. Közel négy hónap alatt sikerült is nekik a nem mindennapi vállalás.
Ahogy beszámolójukban írják, külön öröm számukra, hogy – a kalandon és a sportértéken túl – dunai kajakos missziójuk alatt 300 000 forintnyi adományt gyűjtöttek a Bátor Tábornak daganatos beteg gyermekek élményterápiás táboroztatására, valamint 400 000 forinttal tudták segíteni a Tiszai PET Kupa környezetvédelmi munkáját.
Útjuk elején a márciusi fagyok, a havazás és az olykor 40-60 km/órás szembeszél naponta fagyasztotta arcukra a mosolyt, sőt, olykor a ruhát is. A pandémia, az időjárás és az ismeretlen terep okozta kiszámíthatatlan körülmények miatt sátorban töltötték az elmúlt 4 hónap 90%-át.
Romániától egészen Németországig helyi kajakosok, nagyszerű önkéntes segítők kísérték az útjukat. Bár április másodikán még hóvihar miatt kényszerültek pihenőnapra, a tél fokozatosan tavaszba fordult, hosszabbodtak a nappalok, és már rendszeresen tudták teljesíteni a célként kitűzött napi 30 kilométert. Az utolsó Romániában töltött napon a Garla Mare Nemzetipark közelében Ricsi két vízben sodródó rétisast talált a Duna közepén, akiket egy mentőakció keretében a kajak orrán szállítottak a partra. A nem mindennapi dunai sasmentésükről mi is hírt adtunk, ide kattintva olvashatsz róla.
A teljes túrát a hatóságokkal együttműködésben valósították meg. Így haladtak át Szerbián és a Duna egyik legszebb, s egyben legkeskenyebb pontján, a Kazán-szoroson megemlékezve a Széchenyi-tábla előtt. Nem mulasztottak el napot sem, hogy követőiknek mindenről beszámoljanak az esemény Facebook-oldalán, és a legizgalmasabb pillanatokat élő közvetítésekben mutatták meg. Hálásak, hogy projektjükkel hidat képezhettek a Duna menti országok között, és megható magyarságot tanulhattak a szerbiai magyaroktól.
Május másodikán érkeztek Magyarországra, ahol a 4 hónap alatt egyedülálló módon karantén fogadta őket. Mint írják beszámolójukban, ezt leszámítva csodálatos magyar összefogásban, fogadtatásban volt részük. Minden nap voltak látogatóik. Hullott a nyakukba virágeső a Szabadság hídról, és közel 50 ember eljött, hogy találkozzon velük a Római-parton. Itt csíptük el mi is őket egy beszélgetésre, amit ide kattintva olvashattok. Magyarország felső szakaszát pedig áradásban teljesítették.
A szlovákiai rész kimaradt, mivel az alig egy napnyi 22 km-es táv teljesítése 10 nap karanténnal járt volna, így Magyarország után Ausztriában folytatták az evezést, de hamarosan nekivágtak a kimaradt szakasznak is. Pozsony és Bécs között, a Duna leggyorsabb szakaszát pár kimerítő nap alatt teljesítették, és ezután a zsilipekkel sűrűn duzzasztott folyó sodrása csak a legfelső szakaszon tette próbára őket.
A kajakos túrát eredetileg három hónaposra tervezték. Az időjárás, a karantén és egy családi ünnep miatt összesen 1 hónap kényszerpihenőt kellett tartaniuk, így nettó 3 hónap alatt teljesítették a közel 2600 km-t árral szemben. Ezen felül a hiányzó 250 km-t a forrástól lefelé tették meg, mivel környezetvédelmi terület lévén tilos felfelé evezni a legutolsó szakaszon, és lefelé is csak speciális engedéllyel lehet. Németországban véget ért ez a kalandos és erőt próbáló utazás, de Klaudia és Ricsi nem állnak le, már tervezik a következő akciójukat, ha érdekel mi az, látogass el a Facebook-oldalukra. Gratulálunk e világszerte egyedülálló sportteljesítményhez, és sok sikert a további expedícióitokhoz!
