A partiumi Szentjobb Nagyváradtól 40 km-re, a Berettyó partján fekszik. A település nem véletlenül viseli a szent ereklye nevét, azt ugyanis közel 400 éven át őrizték itt.
István király 1038-ban bekövetkezett halála után zűrzavaros idők jöttek az országban, és pogánylázadások törtek ki. A fehérvári káptalan félt attól, hogy a székesfehérvári bazilikában eltemetett király holttestének baja esik, ezért kiemelte azt a bazilika közepén álló márványszarkofágból, és a templom alatti sírkamrába rejtette. Ekkor választották le róla a mumifikálódott jobb kart, aminek csodás erőt tulajdonítottak, és a bazilika kincstárába vitték azt.
A Szent Jobb Szentjobbon
A kincstár őre egy Mercurius nevű bencés szerzetes volt, aki később elvitte a szent ereklyét, és bihari birtokán rejtette el. A szerzetes azt mondta, hogy álmában kapott utasítást egy angyaltól, hogy vigye biztonságba, és rejtse el az ereklyét. A ma Romániában található Szentjobb (Sâniob) települést akkor még Berekisnek hívták, itt épített egy famonostort a szerzetes, ahol 20 évig őrizte az ereklyét.
Mercurius apát szobra Szentjobbon (2006), Sánta Csaba alkotása
1081-ben Szent László hírt hallott az ereklyéről, felkereste Mercuriust, és megbocsátott neki.
A Szent Jobb megtalálásának helyén megalapította a Szent Jobb-apátságot, ezután vette fel a falu a Szentjobb nevet.
Itt őrizték majdnem 400 éven keresztül, bencés, majd pálos szerzetesek az ereklyét. Ekkortól vette kezdetét a Szent Jobb tisztelete, és évszázadokon át zarándokoltak a hívek a szentjobbi apátságba.
...a Szent Jobb eredetileg az egész kart jelentette, nemcsak Szent István kézfejét? Ezt bizonyítja a szentjobbi apátság pecsétje is, amin egy könyökben meghajlított kar látható. A felső kart valószínűleg 1370-ben, Nagy Lajos uralkodásának idején leválasztották, és a lengyel–magyar perszonálunió megkötésekor Lengyelországba vitték ajándékként, az alkart pedig Luxemburgi Zsigmond ajándékozta vejének és örökösének, Habsburg Albertnek.
Kolostorból végvár
A Szent Jobb a török hódoltság idején Bosznián át Dalmáciába került, sokáig Raguzában, a mai Dubrovnikban őrizték domonkosok. 1771-ben bukkantak csak az ereklye nyomára, amit Mária Teréziának sikerült visszaszerezni, aki előbb Bécsbe, majd Budára vitette azt.
A szentjobbi monostorban a 16. századig éltek szerzetesek, majd az épület török kézre került. A 17. század elején végvárrá építették át, amit az osztrákok később leromboltak. Ma már csak egy halom jelzi az egykori kolostor helyét a temetőben. A délkeleti bástya viszonylag jobb állapotban maradt meg, ugyanis a 18. században erre építették rá az újjáalapított szentjobbi apátságot, ami ma búcsújáró hely.
