Sokan kérdezik, hogy miért éri ez meg nekem

Turista Magazin (TM): Mikor kezdtél komolyabban túrázni?

Gál Lívia (GL): 2020 környékén, amikor lett egy kutyám, és vele nagyon sokat lehet menni kirándulni, illetve akkoriban csatlakoztam az ismerőseimen keresztül különböző túracsoportokhoz is. Szerettem volna feszegetni a határaimat, van ugyanis egy gyerekkori betegségem, fiatalkori sokízületi gyulladásnak hívják, ami az orvostudomány jelenlegi álláspontja szerint nem gyógyítható, csak tünetmentessé lehet tenni. Nem akartam beletörődni abba, hogy a gyógytornán kívül mást nem csinálhatok.

TM: Milyen tünetei vannak ennek a betegségnek?

GL: Bármely ízület, legyen az a boka-, csípő-, ujj-vagy a kézízület, be tud gyulladni, például az időjárás vagy a stressz miatt. Rendszeresen járok kontroll vizsgálatokra, a tavalyi évben voltam utoljára, és az eredményeim nagyon jók lettek, az orvosok is csodálkoznak, hogy lehet ez, mivel nem szedek gyógyszereket.

TM: És mit mondanak, amikor mondjuk teljesítménytúrázni mész?

GL: A nagyon nagy igénybevételt és terhelést nem ajánlják. Nekem például a konditerem vagy a futás kifejezetten nem javasolt. Mindig azt szokta mondani az orvosom, hogy annyit csináljak, és annyit vállaljak, amennyi nekem még komfortos és amennyi jól esik. Nagyon fontos a fokozatosság. Pár éve például még nem tudtam körbe tekerni a Velencei-tavat, csak részletekben, ma már meg se kottyan. De amúgy elképesztő a szervezet. Amióta aktívan túrázom, azóta a tünetek is sokkal ritkábban jelentkeznek. Mára elfogadtam, és együtt tudok élni a betegségemmel.

TM: Hogyan jött az életedbe a túravezetés?

GL: A túrák során egyre többet láttam az országból, és annyira jó helyek vannak itthon. Mindig az járt a fejemben, hogy másoknak is látniuk kell ezeket a csodás helyeket, és meg szeretném mutatni nekik is. Először az ún.,„szingli túrázók” csoportjában kezdtem túrákat meghirdetni, és miután ezek egyre népszerűbbek lettek, 2021-ben létrehoztam a Túra Veled Facebook-oldalt.

Tudatosan nem alkalmaztam fizetett hirdetéseket, mert azt szerettem volna, hogy ne csalogatni kelljen az embereket, hanem maguktól jöjjenek, ha szeretnének. Az általam vezetett túrákon az ország számos pontján megfordultunk a Budai-hegységtől kezdve a Bakonyon és a Vértesen át a Balaton-felvidékig, de jártunk már a Soproni-hegységben, ill. kedvenc úticélunk a Börzsöny vagy a Mátra kihívásokat rejtő régiói.

TM: A mai világban sokan furcsállják, hogy ingyenesek a túráid. Miért döntöttél a díjmentesség mellett?

GL: Én azt gondolom – és lehet ez sokak számára szentimentálisan fog hangzani –, de a természet gyógyít. Gyógyító energiákkal rendelkezik, legalábbis én ebben hiszek.

Klisének hangzik, de igaz, hogy az életben a legjobb dolgok és élmények ellenértéke nem a pénz, hanem a szeretet. Amikor ezeket az ingyenes túrákat tartom, akkor úgy gondolom, hogy így törlesztek, így adok vissza valamennyit a természetnek. Van egy főállásom, jogászként dolgozom, másodállásban pedig egy egyesületi szakosztályt vezetek, ezért úgy gondolom, hogy a jövőben is tartható, hogy a Túra Veled-túrák ingyenesek legyenek. Az elejétől kezdve fontosnak tartottam azt – ez volt a fő érv a díjmentesség mellett – hogy bárki el tudjon jönni ezekre a programokra. Aki mondjuk nincs olyan anyagi helyzetben, hogy ki tudjon fizetni több ezer forintot egy szervezett túrára.

TM: Azon túl, hogy ingyenesek a túráid, mik a tapasztalataid, miért választják a hozzád járók a közösségi túrázást?

GL: Leginkább azért, mert szeretnének "biztos kézben" lenni, de a visszajelzések alapján a különleges útvonalak is vonzzák őket, mert én keresem, kutatom az izgalmas útvonalakat. És persze a jó társaság is nagyon vonzó szempont. Sokan jönnek azért, mert vágynak a személyes kommunikációra, vágynak arra, hogy ismeretségeket kössenek. Itt végre el tudjuk tenni a telefont, és arra a fél napra ott vagyunk az „itt és a most”-ban, és megélhetjük a pillanatot.

TM: Tudsz esetleg olyan párról, akik a te túrádon ismerkedtek meg?

GL: Igen, szövődtek már szerelmek a túráimon. 2021-ben például az egyik ismerősöm megismerkedett egy lánnyal, és két évvel később össze is házasodtak, ott voltam az esküvőjükön, és azóta már megszületett a babájuk is.

TM: Szerintem sokan azt gondolják, hogy egy túravezetőnek csak az a dolga, hogy A-ból B-be átvezesse a csapatot, de nyilván ez azért egy sokkal összetettebb feladat. Mi mindennel kell egy túravezetőnek foglalkoznia?

GL: Először is meg kell terveznem egy izgalmas útvonalat, amit természetesen be kell járnom előzetesen. Nem árt, ha van ez eseménynek egy jó reklámja, tehát kell írni egy kreatív túraleírást, fel kell kelteni az emberek érdeklődését. A jelentkezés után nálam minden résztvevő e-mailes visszajelzést is kap. És ezek még csak az előkészületek. A túrán, az első pár kilométer után fel lehet mérni, ki mit bír, mennyire érdeklődőek az emberek, szeretik-e azt, ha megállok és mesélek nekik, vagy inkább haladnának. Mivel egy túrán különböző típusú, edzettségi szinttel rendelkező emberek vannak, a túravezetőnek arra is figyelnie kell, hogy valahogy megpróbálja őket közelíteni egymáshoz, s a nap végére egy jó kis csapatot kovácsoljon össze.

TM: Egy kicsit pszichológusnak is kell lenni, nem?

GL: Igen, és sajnáltam is, hogy ezt a túravezetői tanfolyamon nem igazán tanítják. Jó lett volna mondjuk egy túravezetési pszichológia óra, amikor például a csoportdinamikáról, a különböző személyiségtípusok kezeléséről tanulunk. Mert mondjuk amikor valaki pánikba esik egy nehezebb terepen, az megrémiszti a többieket is, és ezt valahogy kezelnie kell egy túravezetőnek.

TM: Neked volt már ilyen eseted?

GL: Egyszer volt egy lány, aki nagyon félt egy sziklás terepen. Én végig mellette mentem, mondtam neki, hogy hova tegye a lábát, hogy ne nézzen le, nézzen csak előre. Nagyon szépen áthaladtunk ezen a nehéz terepen, és este írt nekem, hogy nagyon köszöni, mert neki ez egy komfortzónán túli élmény volt, de örül, hogy megbirkózott vele. Ettől kezdve egyébként egyre izgalmasabb túrákra jött, és szinte megtáltosodott.

Nálam volt már bokasérülés is, volt, akinek a kelleténél jobban felment a vérnyomása. Ezekre a helyezetekre készülni kell, és az nem lehet, hogy én ilyenkor mondjuk ingerült legyek, vagy bepánikoljak. Én úgy gondolom, hogy nekem mindig a nyugalmat kell közvetíteni a túrázók felé. Mert így alakul ki a bizalom is.

TM: Milyen adottságaidat tudod kamatoztatni túravezetőként?

GL: A szociális érzékenységemet például, amit anyukámtól örököltem. Ő az egészségügyben dolgozott, értelmi és testi fogyatékkal élő gyerekeket ápolt, és én nagyon sokat voltam anno közöttük. Apukám meg egy nagyon humoros ember, ezt tőle örököltem. A túravezetéshez úgy gondolom, kell egy kis humor, egy kis lazaság, amellett, hogy ez egy felelősségteljes feladat.

Ezeket az adottságokat jól tudom használni, de ahhoz, hogy eljutottam oda, ahol most vagyok, át kellett élnem különböző szituációkat a túráim során, a túratársak is sok mindenre megtanítottak, és 2023-ban elvégeztem a féléves túravezetői képzést is, így bronzjelvényes gyalogos szakági túravezető lettem.

TM: Nemrégiben a természetjárás és a jog kapcsolatáról posztoltál az oldaladon, például arról, hogy milyen szabályok vonatkoznak a szervezett túrákra, vagy a fokozottan védett területek látogatására. Jól sejtem, hogy ez a téma nemcsak azért fontos számodra, mert jogász vagy?

GL: Azt gondolom, hogy nekünk, túravezetőknek példát is kell mutatni. Fontos, hogy betartsuk a szabályokat, és úgy járjuk a természetet, hogy a lehető legkevésbé terheljük azt. Védett területen például közösségi túrát csak természetvédelmi hatósági engedély birtokában lehet tartani, vagyis a túra szervezésébe ezt is bele kell kalkulálni, mert az engedély kiadásához 90 nap szükséges, de van, hogy korábban megkapjuk. A fokozottan védett természeti területen pedig csak a kijelölt, turistajelzéssel ellátott úton/ösvényen lehet közlekedni, ha arról le szeretnénk térni, például azért, hogy megnézzük a Vaskapu-sziklát vagy a Tündérkaput, akkor ehhez az illetékes kormányhivatal természetvédelmi hatóságától kell engedélyt kérnünk, aki a területileg illetékes nemzeti parkot is megkeresi.

TM: Tavaly a Kancellária SE Gyalogtúra Szakosztályának vezetője lettél. Hogyan tudod összeegyeztetni a Túra Veled túráit és a szakosztályi munkát úgy, hogy mellette főállásban dolgozol?

GL: A Kancellária SE-nél sokrétű feladatom van, és én úgy szeretek általában a dolgokhoz hozzáállni, hogy abba 100 %-ot beleadok. Épp ezért idén a Túra Veled túrákat átadtam Mester Zsoltnak, aki tapasztalt gyalogos túravezető. Egy éve találkoztunk egy túrán, és nagyon jóba lettünk, megbízom benne. Nekem az megnyugvás, hogy Zsoltival tovább tudnak menni a Túra Veled túrák, én pedig tudok arra a feladatra koncentrálni, amire felkértek.

TM: Milyen túrákat tervezel idén a szakosztálynak?

GL: Itt havi egy túrát vezetek, de nyáron megyünk kerékpártúrára, teljesítménytúrázunk is a csapattal, a Gerecse 20-as távján indulunk, de tervezünk két külföldi túrát, továbbá megyünk három napra a Zselicbe, és idén is megszervezzük a Generációk csúcstalálkozóját. Ezt tavaly találtuk ki, a Pilis-tetőre mentünk fel három különböző útvonalon. Volt egy könnyebb, egy közepes és egy nehéz útvonal, kifejezetten a gyakorlott túrázóknak. A csoportok egyszerre indultak, a végén pedig fent találkoztunk a csúcson. Idén ezt megismételjük, csak egy másik csúcsra megyünk fel.

TM: Teljesítménytúrákra készülsz idén?

GL: Tavaly nem igazán volt időm teljesítménytúrázni, de idén szeretnék több túrán is elindulni, már csak azért is, mert nagyon jó közösségi élmény. Most készülök a Kiss Péter Emléktúrára, elkezdtem külön edzeni is erre, eljárok kocogni, gyors gyalogolni, sokat alszom, mert azzal én mindig hadilábon állok, és odafigyelek az étkezésemre is. Szeretném jó kondícióban tartani magam, mert szerintem az is fontos, hogy túravezetőként egy egészséges embert lássanak, hiszen az is motiváló és inspiráló tud lenni.

TM: Soha nem akartál főállású túravezető lenni?

GL: Megfordult néha a fejemben, hogy milyen jó lenne, ha nemcsak hétvégén, hanem hétköznap is mehetnék túrázni. De nagyon szeretem a munkámat, inkább megpróbálom egyensúlyba hozni a két területet. Öt nap irodai munka és szellemi tevékenység után két nap túrázás számomra a teljes kikapcsolódást jelenti. Az erdő világa tényleg olyan, hogy belépsz, és elfelejtesz mindent. Úgyhogy én nagyon jól érzem így magam, és szeretem ezt a kettősséget.