A figyelmet már messziről felkeltő Somló nem egy hegyóriás, de a sík környezetéből merészen kimagasodó formája mégis roppant tömeg benyomását kelti. Közelebb érve a tekintetet a hegyláb szoknyáját díszítő szőlőültetvények, hangulatos borospincék, kanyargó sziklateraszok és különleges bazaltformák együttese vonzza: a hírneves somlói borkultúra hamisítatlan idillje. Kár lenne azonban ennyivel eltelnünk, hiszen a hegytető meghódításával többek között változatos növényvilágot, romantikus várromot, egy panorámás kilátót is megismerhetünk, azaz magát a Somlót, amelynek értékei valóban felejthetetlen élményt ígérnek.

Fel a Somló „szőlőszoknyáján”

A 432 méter magas Somló felfedezését a hegyet behálózó, gyakorlatilag az összes érdekességhez elvezető turistautak segítik. Tarthatunk bortúrát, bejárhatjuk a Somló Tájvédelmi Körzetet töviről hegyire bemutató Kitaibel Pál tanösvényt, vagy kedvünkre kanyaroghatunk a sárga és piros jelzéseken. A lényeg, hogy ne hagyjunk ki semmit a látnivalókból! Ehhez ajánljuk az „5 kápolna a Somlón” címet viselő jelvényszerző tematikát, amely a látványos szentélyek mellett a hegy többi kincsét is körtúrába foglalja. A 12 kilométer hosszú kör a hegy déli lábánál elterülő Somlóvásárhelyen veszi kezdetét, egészen pontosan a Joó kocsmában, ahol a jelvény megszerzéséhez szükséges bélyegzőlenyomat mellett frissítőt vagy útravalót is beszerezhetünk.

A sárga sáv jelzést követve indulunk a hegy meghódítására, amely a 8-as főutat keresztezve kisvártatva modern pincék, szépen gondozott szőlők, majd az ültetvények esztétikus kőteraszai és hangulatos présházai mentén vezet egyre feljebb.

Ez a fehér foltos bazalt – amelyből a hegy teraszait is kialakították – többek között egy nefelin nevű ásványt is tartalmaz, emiatt könnyen mállik és töredezik. A természetes módon aprózódó és kémiailag is széteső, talajképző bazalt biztosítja a növények számára a létfontosságú elemeket, és részben ez az alapanyag adja a „somlai” borok különleges zamatát is.

Kápolnától kápolnáig

Szemet gyönyörködtető szőlőteraszok és ódon pincék között a sárga kereszt és a sárga rom turistajelzéseken kanyarogva érkezünk meg a Szent Ilona-kápolna sugárzóan fehér szentélyéhez. A mesés panorámával körülölelt épület ma is otthont ad szertartásoknak, de meghitt belsejét az erre járók csak neves alkalmakkor láthatják. Már a 14. század óta áll itt templom, de a korábbi épület a törökdúlás idején elpusztult.

Innen szintben a hegy nyugati látképével érjük el az út menti Séd-fő forrását, amely szintén igazolópontnak számít a jelvényszerzőknek. A forrástól pedig a hegy északi karimáján közelítjük meg következő pontunkat, a román stílusú Szent Márton-kápolnát. A 18. században barokkos toldalékot, később kis fatornyot kapott épület ma egy csörgedező forrás és egy présház tőszomszédságában, fákkal és szőlővel körbevéve tűri csendesen az idő múlását. Valamikor régen a közeli somlói vár védői is ide jártak imádkozni, homlokzatán pedig egészen a múlt századig látszott a török hódítást hirdető félhold.

Már a táv felénél járunk, amikor még csak alulról ismerkedtünk a heggyel. Útvonalunk a kápolnától visszavezet az Esterházy-szőlő nevű hegyoldalba, majd innen, északi irányból tör fel a meredek oldalú hegyhátra. A Somló északi lejtőinek növényvilága – és ezzel együtt hangulata is – merőben eltér a hegy többi területétől. A lenti részeken még fekete bodzával, mogyoróval és a hegykúpot egykor beborító sommal is találkozhatunk (innen ered a Somló földrajzi név), illetve tavasszal hóvirágok, később a medvehagyma, illetve a védett nyugati csillagvirág lepi el a talajt.

Kicsivel feljebb egy jóval hűvösebb mikroklímájú, magas fekvésű vidékek miliőjét idéző hegyoldalba érkezünk, ahol bükkmatuzsálemek szürke törzsei, valamint mohák és páfrányok varázsolnak vadregényes erdőtájat elénk.

A vár felé tartva elhaladunk a Kinizsi-szikla mellett, amely voltaképpen egy nagyobb kő egy nyereg alakú mélyedéssel a tetején. A legenda szerint ezen a sziklán pihent meg a vár egykori tulajdonosa, Kinizsi Pál, aki a meredek úton elfáradva leült egy sziklára, az pedig a nehéz teher alatt behorpadt.

Romantikus romok a hegytetőn

A felfedezőút kihagyhatatlan célpontja a somlói vár. Aki dél felől tekint a Somló festői tömbjére, annak rejtve marad a hegynyereg erdős, északi szirtjén álló erősség. Az észak felől érkezőket azonban már messziről csalogatják az évszázadok által megtépázott falak, amelyekhez némi szintemelkedést letudva lehet felkapaszkodni. A közelmúltban állagmegóváson és részleges felújításon átesett erősség keletkezési idejét a tatárjárás utánra teszik, de írásos forrás csak 1352-ben említi először, castrum Somló néven. Sok gazdája volt, de virágkorát 1495-től, Bakócz Tamás érsek tulajdonlása alatt élte, aki a várat olasz reneszánsz várkastéllyá építtette át. Egyházi rangjához híven a várban kápolnát is létesíttetett.

Bakócz az ország leggazdagabb főpapjaként a vár védelmét is fejlesztette: ebben az időben két nagy ágyú, több kisebb ágyú és két seregbontó löveg óvta falait. Somló vára a mohácsi vész után is állta a sarat az átvonuló török csapatokkal szemben. Egy feljegyzés szerint a várvédők 1543-ban a hegylábnál tanyázó 3000 törökre csaptak le, akiket levágtak, maradékukat pedig szétkergették. Ekkoriban a somlói vár az egész térség legerősebb, magyar kézen lévő várává lépett elő. Az erődítmény később is gyakran cserélt gazdát, mígnem a Rákóczi-szabadságharc után elhagyták, köveit széthordták.

A szabálytalan, sokszögű alaprajzú erősség ódon falairól csodálatos panoráma tárul elénk: rálátunk a Kisalföld végtelennek ható síkjára és a tőlünk keletre fekvő Bakonyra.

Az Alpokig is ellátni

A teljes körpanoráma azonban a vártól csupán 600 méterre található, 432 méteres főcsúcson, a Szent István nevét viselő kilátóban vár ránk, ahová kényelmes erdei ösvényünk enyhe emelkedéssel vezet fel. A 12 méter magas építményt a hegy bazaltköveiből emelték, alsó szintjén büfé üzemel, a kilátóteraszra pedig csigalépcsőn lehet feljutni.

Északra fordulva a hegy lábánál elterülő települések, Doba és Somlószőlős házai színesítik a látképet, miközben a somlói várromra is rálátunk. Nem árt tudni azonban, hogy a kilátó csak pénteken, szombaton és vasárnap van nyitva 11 és 17 óra között.

A csúcsnak a panorámán túl is van vonzereje. A kilátó előtt elterülő, tágas rét árnyékot adó fái, kényelmes padjai kiváló piknikezőhelyet biztosítanak, amelynek idilljében nem csak a nyári kánikulában jó elidőzni. A kilátó mellett a hegytető másik ékessége egy messziről is jól látszó, hatalmas kereszt, amelynek tövében egy Szent Istvánt ábrázoló szobrot pillanthatunk meg. Távolról és közelről nézve egyaránt egyedi látványt nyújt a műalkotás.

Vadvirágos réten

Déli irányban hagyjuk el a Somló felső platóját, miközben a növényzet újfent gyökeres változást mutat utunkon. Egy keskeny erdőrészen átkelve egyszer csak egy hegyvidéki tájakat idéző kaszálórétre érünk ki, amely ma már csak természetvédelmi célokat szolgál. A Somlónak egyedi vonást ad az élővilágában is megnyilvánuló szigetszerűsége. Egyes itt élő állat-és növényfajokkal legközelebb csak a Bakonyban vagy az Alpokban találkozhatunk.

A kaszálórétek az állatvilág képviselői közül elsősorban az egyenesszárnyúak, a pókok, valamint a bogarak nagy tömegét éltetik. Számos „rétlakót” találunk a tarkalepkék és a pillangók között is. Az eget kémlelve elsősorban a bájos megjelenésű őszapóra, csilpcsalpfüzikére, házi rozsdafarkúra figyelhetünk fel, de a barátposzáta énekét is élvezhetjük. A nyílt területek felett dugóhúzóban ereszkedő egerészölyvet, illetve a szőlőkben is fel-feltűnő kenderikét, míg a sziklás részek felett főként a párban repülő hollókat pillanthatjuk meg. A hegy sziklás és erdős részein egyaránt találkozhatunk fürge , zöld , fali, illetve lábatlan gyíkkal.

Egy kis somlói repeta

Bár jelvényszerző túránk átvezet a hegy alsó platóján elterülő hangulatos kaszálón, nem érintjük a bazaltorgonás sziklaterasz peremét, ahol ismét egy mesés kilátással és új tájélményekkel lehetünk gazdagabbak. Mindezekért érdemes az utunkról nyugati irányba leágazó Kitaibel Pál tanösvényen oda-vissza alig pár száz méternyi kitérőt tenni, megismerve a hegy múltba vesző pincéinek természet által visszafoglalt, helyenként vadregényes környezetét és gazdag élővilágát.

Ismét a megunhatatlan szőlőtájban

Végül a kaszálót a hegy alsó platójáról letörő természetes bazaltlépcsőn hagyjuk el, amely szintén a négy millió évvel ezelőtt zajlott lávafolyás megdermedt emléke. Nem sokkal lejjebb bazaltösvényünkre már inkább a kőzetaprózódás lesz jellemző, mígnem kiérünk a már ismerős szőlők és pincék uralta, rendezett hegyoldalba.

A kettő közül a Szent Margit tiszteletére emelt épület a jelentősebb, amely már a 15. század óta áll, noha a török uralom idején elpusztult. A kezdetben gótikus, napjainkban már barokk jegyeket viselő kápolna a 18. század közepén ismert búcsújáró hely volt, messzi tájakról is elzarándokoltak ide a hívek. A kápolna bejáratával szemben egy villám sújtotta, több száz éves hársfa kerítéssel védett maradványai, illetve új hajtási látszanak.

Szent Margit-kápolna mögött áll a jóval kisebb méretű, Keresztelő Szent János tiszteletére emelt, nyitott kis kápolna. Nem oly régen e két épület közelében, az út mellett vigyázta a somlói szőlőket a zivatart elhárító, termést megóvó Szent Donát (római legionárius volt) szobra, amelyet ma a Szent Margit-kápolnában lehet megtekinteni.

Már csupán egyetlen igazolópont van hátra a túrából, mégpedig a kiindulópontunk, a Joó kocsma. Mielőtt azonban visszaereszkedünk Somlóvásárhelyre, még 2,5 kilométeren át élvezhetjük e páratlan szőlőtáj szépségét, valamelyik pincéjében pedig akár meg is kóstolhatjuk különleges ízeit. Ez az ország legkisebb és egyben egyik legkiválóbb borvidéke, ami már önmagában elegendő ok a Somló felkeresésére.

A cikk a Turista Magazin 2022. októberi számában jelent meg.