Sosemvolt Budapest – Meglepő tervek, futurisztikus víziók a főváros múltjából

A kiállítás elején egy 3D-s videóinstalláció segítségével körberepülünk a város felett, egészen pontosan a felett az alternatív Budapest felett, amelyben ott van jó néhány olyan épület, amely csak a tervezőasztalon született meg, a valóságban sosem készült el.

Fura ezekkel együtt látni a várost, ami nagy vonalakban ugyanolyan, mint most, de ezek az épületek mégis markánsan más arculatot adnak egy-egy városrésznek.

A kiállítás, amellyel a Magyar Építészeti Múzeum és a Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (MÉM MDK) köszöntötte a 150 éves Budapestet, egy laikus számára is érthetővé teszi, hogy miért lesz egy terv "sosemvolt". Azon az evidencián túl, hogy menet közben kiderül, sajnos még sincs pénz az építkezésre, számos más oka is lehet ennek.

A tervek jó része, az építészeti vázlatok, a hallgatói vagy az ötlettervek eleve úgy készülnek, hogy nem szánják azokat megvalósulásra. Ezért is férnek bele ilyen esetekben a valóságtól teljesen elrugaszkodott elképzelések is.

Felhőkarcoló a Deák téren

A látogatót rögtön az egyik legnagyobb hatású terv fogadja a kiállításon. Gregersen Hugó Kiskörútra tervezett toronyháza nemcsak a méretei miatt lett volna nagy hatású, ha megvalósul, de az elhelyezkedése miatt is, mert a pesti belváros kellős közepén, a Deák téren állt volna.

Gregersen Hugó 1927-es toronyháza az utcaszint felett 32 szintes lett volna. Ha megnézzük, a mellette álló Anker-ház eltörpült volna mellette, pedig az az épület sem mondható éppen kicsinek, hisz 53 méter magas. A Gregersen-torony ennek háromszorosa, 150 méter magas lett volna.

Az építésznek egyébként nem ez volt az első felhőkarcolóterve, egy évvel később a Rókus-kórház helyén egy ennél is magasabb, 34 emeletes toronyházat tervezett. Ekkoriban azonban a legtöbb építész csak saját kedvére, és leginkább a fióknak készített felhőkarcoló-terveket.

Kicsit később ugyanerre a helyszínre, a jelenlegi Madách-házak helyére tervezték volna az új városházát, amelyre 1929-ben, majd 1939-ben is tervpályázatot írtak ki. Ez utóbbit Kertész K. Róbert és Weichinger Károly terve nyerte, amelynek ihletője a stockholmi városháza volt, és a hatalmas épület mellé egy 30 emeletes, 120 méteres óratornyot is terveztek.

Az Astoria is lehetett volna másmilyen

Számomra a kiállításon az egyik legmeglepőbb terv az 1970-ben az Astoriára álmodott fekete tornyok terve volt. Bevallom, örülök, hogy végül nem valósultak meg, nagyon idegenül festettek volna itt a belváros szívében.

Kismarthy Lechner Kamill a Műszaki és Természettudományos Egyesületek Székházának tervpályázatára készítette el különös tervét. A két hengeres, fára emlékeztető épület a zsűri szerint sem illeszkedett a pesti belvárosba.

A 35 beérkezett pályázat közül végül kettő megosztva nyert. Az egyik egy középmagas épület lett volna, a másik viszont egy 100 méteres toronyház. Végül egyik terv sem valósult meg, egészen 1989-ig üresen maradt ez a telek, akkor indult meg a most látható East-West Business Center építése.

A kiállításon nemcsak hatalmas épületekről láthatunk meglepő terveket, de van itt például egy cipzáros kapu is, ami sajnos szintén nem készült el. A tervet 1976-ban egy friss diplomás építész, Nagy Tamás készítette, aki a Magyar Rádió Ifjúsági Klubjának kapujára képzelt egy óriási farmer-cipzárt, ami valóban furcsán mutatott volna az Ybl Miklós tervezte homlokzaton, bár pont ettől lehetett volna jó.

A tervből „természetesen” nem lett semmi, ami a kor viszonyai között aligha volt meglepő döntés.

Rónay Kazimir 1911-ben egy ilyen telefonfülke tervét vetette papírra, valószínűleg saját szórakoztatására. Akkor egyébként Budapesten nem volt még nyilvános fülke, az majd csak 1928-ban jelent meg a pesti utcákon.

A futurisztikus kelenföldi pályaudvar

Istvánffy Mária 1971-ben elkészült mozgó pályaudvara egy óriási, amorf élőlényre hasonlít, amelynek nemcsak ez az egy rendhagyó vonása van. A pályaudvar belsejében ugyanis az utasok mozgójárdákon juthattak volna el a vonatkabinjukhoz, de jegyüket és enni-innivalójukat is ilyen automatizált, mozgó rendszerekkel érték volna el.

A terv a kelenföldi pályaudvar 1971-es rekonstrukciós pályázatára készült, de természetesen maga a tervező sem gondolta azt komolyan. Ez inkább amolyan gondolatébresztő provokáció volt részéről.

– olvashatjuk a kiállításon.

Aki ellátogat a Vigadóba, számos hasonló, érdekes és soha el nem készült épülettel találkozhat, de sok más mellett láthatjuk azt is, milyen tervet adott be Ybl Miklós a budavári királyi palota bővítésére, milyen lett volna az a gigantikus félkör alakú szálloda-és fürdőépület, ami a Gellért Szállót és a Sziklakápolnát kötötte volna össze, és kiderül az is, vajon melyik budapesti közintézményhez kötődik a legtöbb meg nem valósult terv.