Az ugartyúk áprilisban sérült meg egy viharban, és elvesztette az egyik szemét. A Kecskeméti Vadaskertben sikerült meggyógyítani, most szabadon is engedték. A faj képviselőiből csak nagyjából 50-100 pár fészkel Magyarországon.
Az igen ritka, fokozottan védett madár valószínűleg nekirepülhetett egy fának vagy oszlopnak egy viharban, de szerencséjére a Böddi-széken zajló természetvédelmi program munkatársa, Németh Ákos még időben rátalált - írja a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság a honlapján.
A sebesült madár a Kecskeméti Vadaskertbe került, ahol megvizsgálták és ellátták a sebeit. Szerencsére semmije sem tört el, az egyik szemét viszont elvesztette. Szerencsére néhány hét alatt felerősödött, ezért a szakemberek úgy döntöttek, visszaviszik arra a helyre, ahol megtalálták: a Dunatetétlen melletti Böddi-székre. A nemzetipark-igazgatóság mellett a vadaskert és a Kiskunsági Madárvédelmi Egyesület munkatársai engedték szabadon a madarat.
Az ugartyúk állománya fogyatkozik, itthon becslések szerint csupán 50-100 pár fészkel. Neve ellenére nincs köze a tyúkfélékhez, a lilealkatúak rendjéhez tartozik. Ha veszélyt észlel, mozdulatlanná dermed, így szinte láthatatlanná válik. Népiesen bagolyfejű lilének, illetve bagolyszemű sneffnek is hívják, és ha vetünk rá egy pillantást, meg is értjük, miért: feje és szeme a testéhez képest nagyon nagy, így kicsit olyan, mintha egy rajzfilmből lépett volna elő.
A rövid füvű, szinte kopár területeket kedveli, ahol a homokos vagy szikes talajon egy béleletlen mélyedésbe rakja kettő, néha egy tojását. A négy hét alatt kikelő ugartyúkcsibékről a szülők együtt gondoskodnak. Az ugartyúkok alkonyatkor és hajnalban járnak táplálék után. Étrendjük rovarokból, gyíkokból, apró gerincesekből áll, akár egy egeret is meg tudnak fogni. Hazánkat többnyire októberben hagyják el, hogy útra keljenek afrikai telelőhelyeik felé, ahonnan az első példányok márciusban érkeznek vissza - írja a nemzetipark-igazgatóság.
Az ugartyúkot és más földön fészkelő madárfajokat (pl. túzok) a legeltetések állattartás visszahozásával lehetne megmenteni. Ha ugyanis nem legelnek állatok az alföldi gyepeken és a szikes tavak környékén, az élőhelyek elszegényednek, mocsári növényzet jelenik meg, megszűnik a szikpadkák, szikfokok, hátak és mélyedések változatossága. Az Európai Unió LIFE+ program támogatásával éppen tájrehabilitációs tevékenység zajlik a Böddi-széken, ahol az utóbbi időben felerősödött az említett kedvezőtlen folyamat.
Kapcsolódó cikkeink:
Pásztormadárdömping van az országban
Gólyafiókát mentettek Kölkeden
Purhabot nyomtak a gyurgyalagok költőüregébe
Füleskuvik bukkant fel a Wenckheim-kastély parkjában
Megélénkült a madárélet az Alföld mocsaras vidékein
