A hímek úgy udvarolnak, hogy alaposan megkergetik a nőstényeket, keresztül-kasul a szántóföldön. A vad hajsza közepette sokszor az utakra is kiszaladnak.
Az MTI fotósa, Kovács Attila március 7-én kergetőző és hadakozó mezei nyulakat fényképezett a Békés megyei Szeghalom határában. A jelenség oka a párzási időszak, azaz a bagzás, amikor a nyulak mondhatni kifordulnak önmagukból, és eszeveszett hajszába kezdenek.
Egyébként a mezei nyúl magányosan él, csak szaporodási időben kezd el bandázni. A párzás legtöbbször már január közepén elkezdődik, március közepefelé tetőzik, majd a hónap végére elcsitul. Van egy második fialási ciklus április elejétől június végéig, illetve nyáron egy harmadik és egy negyedik, júliustól szeptember végéig – nem hiába a mondás, mi szerint „szapora, mint a nyúl”.
A mezei nyulak különös udvarlási szokása abban áll, hogy a hímek felpiszkálják a búvóhelyeiken pihenő nőstényeket, majd őrült kergetőzésbe kezdenek, ami sokszor az utakon ér szerencsétlen véget. Az „előjátékba” több példány is bekapcsolódhat, egy-egy kis csapat általában több hímből és nőstényből áll. Ha pofozkodó nyulakat látunk, két esett állhat fenn: a boksz a párzási rituálé része, vagy területvédő harcról van szó két baknyúl között. Szaladgálás közben kialakulnak a párok, a nőstények ellenállása pedig fokozatosan csökken, míg végül megadják magukat. Maga a párzás mintegy 10 másodpercig tart, és azzal ér véget, hogy a nőstény a hátsó lábait kinyújtva „lerúgja” magáról a bakot. Előfordul, hogy az első aktust még egy-két ráadás követi.
A mezei nyúl évente háromszor-négyszer ellik, rendszerint 2-5 kölyköt, amelyek már születésükkor szőrösek és nyitva van a szemük, nem sokkal ezután pedig már futni is tudnak.
Az erdélyi Kárpátok könnyen elérhető "sűrítménye" a Pádis-fennsík.
Hallottál már a déli határ mellett húzódó magyar Maginot-vonalról?
Szigetvárat nem csak egyszer ostromolták meg, de csak egyszer sikerült bevenni.
