Tízfiókás fészekaljat is találtak a Dél-Alföldön

A Körös-Maros Nemzeti Park (KMNP) területén idén is sikeres évük van a szalakótáknak: szinte minden tájegységben növekedett a költőpárok száma, és egy rekordnak számító, tízfiókás fészekaljat is találtak a madarászok.

Szerző:
Turista Magazin
Fotó:
Körös-Maros Nemzeti Park
Forrás:
Körös-Maros Nemzeti Park
2024. augusztus 7.

A Körös-Maros Nemzeti Park (KMNP) területén idén is sikeres évük van a szalakótáknak: szinte minden tájegységben növekedett a költőpárok száma, és egy rekordnak számító, tízfiókás fészekaljat is találtak a madarászok.

A Makói Tájegységben az eddigi legmagasabb költésszámot regisztrálták, ahol a szalakóták száma immár átlépte a 70 párat. Bár a madarak többsége továbbra is a kihelyezett mesterséges odúkat választotta, egyre több pár fészkel természetes odúkban is, így a dűlőutak menti fasorokban és régi tanyák öreg fáinak odvaiban – tette közzé a KMNP a Facebook-oldalán.

A szalakóták elterjedése egyre nagyobb területet érint, már a védett területektől távol is találkozhatunk a színpompás madarakkal. A szalakóták a legnagyobb sűrűségben továbbra is a Csanádi-pusztákon fordulnak elő, de a Maros-ártér gyepein és a deszki gyepek térségében is több pár költött idén, mint tavaly. A fiókák többsége július elejére már teljesen kifejlődött, és sokan már ki is repültek az odúkból, bár néhány helyen még csupasz fiókák is akadtak.

Cserebökényben talán soha nem volt még annyi szalakóta, mint idén. A Cserebökényi-puszták különleges madárvédelmi területén és annak környékén 178 kihelyezett „D” típusú odúban kezdtek költésbe, de négy, vércséknek kihelyezett „C” típusú odúban is szalakóták találtak otthonra. Általában 4-5 fióka volt az odúkban, de kilenc helyen 6 fiókás, egy-egy odúban pedig 7, 8, sőt 10 fióka is cseperedett a fészekben.

Június 19-én, Nagytőkén, a Szeder-gyepen egy odúban 10 szalakótafiókát találtak. Ez volt az első ilyen fészekalj a KMNP területén, és

Ha érdekel, hogy a nemzeti park különböző további területein milyen volt a szalakótatermés, kattintsatok a KMNP oldalára!

A szalakóta

A szalakóta (Coracias garrulus) közepes méretű, élénk színeiről ismert madár, amely Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában honos. Jellemzően nyílt, fás területeken, például erdős sztyeppéken, cserjésekben, legelők és szántóföldek mentén él. Tápláléka főként rovarokból, kisebb gerincesekből áll. A szalakóták monogám madarak, természetes faodúkban, sziklaüregekben vagy mesterséges odúkban költenek. A tojó 4-5 tojást rak, amelyeket mindkét szülő felváltva költ ki, majd a fiókák további három-négy hétig maradnak a fészekben. Az európai szalakóták vonuló madarak, a telet Afrikában töltik, és nagy távolságokat tesznek meg vonulásuk során. A szalakóták populációja az elmúlt évtizedekben csökkent az élőhelyvesztés, a rovarirtó szerek használata és a fészkelőhelyek hiánya miatt. Számos országban védelmi intézkedéseket hoztak állományuk megőrzése érdekében, például mesterséges odúk kihelyezésével és természetes élőhelyeik fokozott védelmével.

Cikkajánló