Tudtad, hogy az egyik legszebb tollazatú fakopáncsunk hímjei nászidőszakban a kopogás helyett inkább nyávogó hanggal jelzik a területüket? A tavaszi erdőben járva áprilisban megütheti a füledet ez a különleges hang. Érdemes meghallgatni ezt a „harkályéneket” az alábbi cikkre kattintva, hogy élőben is felismerd, amikor kirándulsz.
Magyarországon viszonylag ritka a közép fakopáncs (Dendrocopos medius). Kedveli az idős fákban bővelkedő erdőket, hiszen a korhadt törzsek, ágak alatt talál magának táplálékot, illetve a fészkelés idején ezekbe a pudvásodó ágakba vájja a költőodúját. A középhegységekben és a Duna ártéri erdeiben találkozhatunk vele elsősorban, de akár városi parkokban is előfordul.
Jellemző, más harkályfajoktól nem igen hallott, nyávogó hangját tavasszal nászidőszakban hallatja. Sokan nem is gondolnák, de ez a közép fakopáncs hangja, mellyel a rivális hímek letisztázzák egymás között a területük határait. Csőrével, a kéreg alatt élő hernyókat keresgéli, majd ragadós nyelvével szedi ki táplálékát. A fatörzsről is összeszedi a bogarakat és pókokat.
Abban is különbözik a többi tarkaharkályfajtól, hogy a hím és a tojó egymáshoz igen hasonló színezetű. Mindkét ivar teljes fejtetője piros, csak a hímeké egy kissé élénkebb színű.
Évente egy alkalommal költ. Az odút a tojó és a hím közösen alakítja ki. Viszonylag gyenge csőrük miatt a költőüreget belül korhadó vagy puha fákba készítik. Az 5-7 tojáson mindkét szülő kotlik, és az etetésben is közösen vesznek részt – olvasható az MME adatbázisában. A tojásból való kikelés után a fiókák 21-23 nap múlva már ki is repülnek. Az erdőgazdálkodásnak fontos szerepe van a faj fennmaradásában, hiszen ha a száraz, korhadt fákat nem vágják ki, elősegítik a közép fakopáncs megtelepedését.
Hazánkban védett, és Natura 2000 jelölőfaj, természetvédelmi értéke 50 000 forint.
