Idén első alkalommal lehet szavazni az Év beporzóira, a figyelemfelkeltő versenyben három vadméhcsoport várja a voksokat. Ismerjétek meg a bányászméheket, a faliméheket és a szabóméheket, majd szavazzatok!
Megválasztani az év valamilyen állatát, növényét, természeti értékét nem valami hóbort, hanem a figyelemfelkeltés egy eszköze. Szerencsére igen népszerűek ezek a szavazások, így a beporzók egy újabb remek lehetőséget kapnak ezzel a kezdeményezéssel a bemutatkozásra. Időszerű volt, hogy e nélkülözhetetlen élőlények ilyenformán is reflektorfénybe kerüljenek, hiszen sok éve tudható, hogy jelentősen lecsökkent a számuk a világban, és komoly bajban leszünk, ha nem változik ez a fogyatkozó tendencia.
Az Év beporzói szavazást a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület hirdette meg, de a többi szavazáshoz képest ebben a versenyben nem egyetlen fajra lehet voksolni, hanem a beporzók kisebb csoportjaira. A beporzást hazánkban zömmel rovarok végzik, így ilyen állatcsoportokra lehet majd szavazni.
A méhalkatúak öregcsaládjába tartozó 20 000 faj közül mintegy 700 fordul elő hazánkban. Ezek közül csupán egyetlen faj a nagy családban élő házi méh, a többit hívhatjuk vadméheknek. Természetüket nézve ezek a méhek egyáltalán nem vadak, sőt, szelídek, ez a jelző mindössze a házi méhtől való elkülönítésre szolgál.
Az Év beporzói versenyben első ízben a vadméhek három kisebb csoportja közül választhatunk, ezek a bányászméhek, a faliméhek és a szabóméhek.
A voksokat március 1-ig ide kattintva adhatjátok le.
A szavazás előtt azonban ismerkedjünk meg röviden ezekkel a vadméhcsoportokkal!
Bányászméhek
A bányászméheknek (Andrenidae) csoportjába több mint 3000 faj tartozik, és körükben éjjelinek nevezhető (sötétedéskor vagy a koraesti órákban aktív) fajok is vannak.
Fészkelésük nem feltűnő, a föld alatt ásnak üreget, és ott hozzák létre bölcsőiket. Mindegyikbe egy petét raknak, miután meghordták nektárral és virágporral. A virágpor gyűjtésére kialakult „kosárkájuk” van. Számukra a csupasz, nem bolygatott földfelület fontos a fészeképítéshez. Ezek a kis vagy közepes méretű méhecskék magányosan élnek.
Faliméhek
A méhek közül több mint 4000 faj tartozik a művészméhek (Megachilidae) családjába, és közülük mintegy 350 faliméhfajt (Osmia) ismerünk. Ők eredetileg más rovarok által a fába rágott járatokban, nádszálak üregében, csigaházban, vagy saját maguk által löszfalakba rágott üregekben hozzák létre bölcsőiket.
A nádtetők idején könnyebb dolguk volt, azután ezek elfogytak, és a holtfa is megritkult az erdőkben. A rovarszállókba kitett, kifúrt fadarabok és nádkötegek elsősorban ennek a méhcsoportnak segítenek a szaporodásban – ők pedig nekünk a sok megporzott virág révén. Öröm elnézegetni ezeket a magányosan munkálkodó, szorgalmasan nyüzsgő, dundi, pihés méhecskéket, és hallgatni tavaszi zsongásukat a méhbölcsők körül.
Szabóméhek
A szabóméhek a faliméhekkel egy családba tartozó, magányos életmódot folytató vadméhek a Megachile nemzetségből. Nevüket arról a viselkedésükről kapták, hogy növények leveleiből többé-kevésbé szabályos alakú foltokat szabnak ki rágójukkal, és ezeket a kis levéldarabkákat cipelik magukkal, hogy a fészek falát azzal tapétázzák ki.
A világon mintegy 1500 fajukat írták már le. A rózsa-szabóméh elsősorban a rózsából rág magának nagyobb lapokat, a kis szabóméh orgonából, a málna-szabóméh málnából, mások akácból, bodzából is kiharapdálják a szükséges darabokat. A lucerna szabóméh a lucerna maghozamának kialakításában fontos szerepet játszik, ugyanis a lucerna sajátságos virágjában is hozzá tud férni a nektárhoz – és a virágporhoz.
A közönség által megszavazott csoport részletesebb bemutatását minden évben a Beporzók napján (március 10.) fogják nyilvánosságra hozni, és a kiemelt állatokkal kapcsolatos kulturális vonatkozásokat, pedagógiai ötleteket is megosztanak majd.
