Budapest európai összehasonlításban is gazdag szecessziós műemlékekben, különösen igaz ez Pesten, ahol – kis túlzással – bármerre indulunk, csodaszép épületekbe futhatunk. Mi ezúttal a VIII. kerületben, a Józsefvárosban sétálunk, ahol a szecesszió rajongóit gyönyörű meglepetések érhetik.
Elöljáróban és zárójelben egy személyes vallomás. Ízig-vérig vidéki lány vagyok, bár jó pár éve Budapesten élek, de annak a kertvárosias szélén, a nyüzsgő belvárosi létet nem tudnám megszokni. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne nyűgöznének le a gyönyörű budapesti épületek, különösképpen a szecessziós műemlékek.
A Józsefvárosban nagyon ritkán járok, ezért is volt meglepetés számomra, amikor nemrégiben véletlenül belefutottam a Népszínház utca gyönyörű házaiba. Aztán pár nappal később elkezdtem lapozgatni Kovács Dániel Szecessziós Budapest című remek könyvét, és rájöttem, hogy a környék tele van a Népszínház utcai felfedezéseimhez hasonló szépségekkel. Így egyértelmű volt, hogy ennek a cikknek a józsefvárosi szecesszió lesz a főszereplője. Az alábbi séta minimum másfél-két órás, de kedv és rendelkezésre álló idő szerint tetszőlegesen és bármilyen irányban bővíthető.
Több mint egy egyszerű klubház
Sétánkat a kellemes hangulatú Gutenberg téren kezdjük, amelynek meghatározó épülete a hatalmas Gutenberg-otthon. A magyaros-szecessziós épület eredetileg a Magyar Könyvnyomdászok és Betűöntők segélyegyletének bérháza volt, 1907 őszén adták át. A házban 38 lakást alakítottak ki, de a több mint ezer tagot számláló egyesület székházaként is funkcionált, többek között előadóteremmel, színpaddal, táncteremmel, tekepályával és könyvtárral, az épület alsó szintjén pedig kávéház, étterem és bolt is helyet kapott.
Az épületet a Vágó-fivérek tervezték, akiket a hazai szecessziós építészet fontos alkotói között tartjuk számon. Vágó János maga is itt lakott, sőt egy ideig a magyar szecesszió megteremtője, Lechner Ödön is a ház lakója volt.
Az épület most is lakóház, így sajnos be nem igen mehet az érdeklődő, pedig a lépcsőház korlátja különlegesen szép. Az épület maga is az, de sajnos az utóbbi években a vakolat nagy felületeken kezdett hullani, de még most is látszanak a falakon a szép kerámiadíszek, bár épületszobrok és homlokzati festmények már rég nem láthatók.
Jó lenne, ha ez a különleges épület egyszer újra régi fényében ragyoghatna.
Innen pár perc sétával érjük el a mindig forgalmas Rákóczi úton álló Palace szállót, ami nemcsak megépítése idején, az 1910-es években, de most is a környék egyik legszebb szállodája. Az épületet Komor Marcell és Jakab Dezső tervezte, akiknek közös irodája a századforduló egyik legtermékenyebb műhelyének számított. Az építészpáros nevéhez fűződik például Szabadkán a zsinagóga, a városháza és a Szabadka Vidéki Kereskedelmi Bank meseszép épülete, amelyeket pár éve mi is megcsodáltunk.
A sör dicsérete
Utunkat a sokszínű és sok szempontból izgalmas Népszínház utcán folytatjuk tovább, ahol nemcsak afgán, indiai éttermek és afrikai fodrászatok követik egymást, de szebbnél szebb szecessziós épületek is. Bár az igaz, hogy némelyik épületen első pillantásra simám átsiklana a tekintet, mert a városi szmog mára szürke lepelbe burkolta azokat. De ha jobban megnézi az ember, akkor azért előbújnak a finom szecessziós részletek, a falba karcolt tulipánok vagy a sárga kerámiadíszítések.
Az egyik kedvencem itt a Népszínház utca 22. alatt álló ház, a Vidor Emil tervezte Polgári Serfőzde bérháza. Ez volt az az épület, amely pár hete, mint egy váratlanul felbukkanó látomás, az első pillantásra lenyűgözött.
A saroképületnek már a mérete is tekintélyt parancsoló, amit az épület elhelyezkedése és kialakítása még inkább kihangsúlyoz. A homlokzat tetején egy hatalmas mozaik fut végig, amelynek középpontjában a sör és annak dicsérete áll, sörforrással, vadászatról hazatérő királlyal és kíséretével, kik egy emberként élvezik a sör nyújtotta örömöket. Az építtető, a Dreher család tulajdonában álló Polgári Serfőzde Rt. ismeretében ez persze teljesen érthető, de azért, valljuk be, mégis kicsit meglepő.
Pár lépés, és máris egy újabb érdekes épület vonja magára a figyelmet, a Népszínház utca 37. szám alatt álló Goldberger-ház, amelyen a szecesszió mellett már az art deco néhány jellegzetes eleme is feltűnik. A négyemeletes tetőtér beépítéssel megtoldott lakóház 1909 és 1911 között épült Goldberger Ármin fuvaros megbízásából. Hosszan el lehet időzni a ház nézegetésével, mert a kapu és az ablakok felett különös, mitikus alakokat időző domborművek láthatók.
Ahol Liza, a rókatündér is lakik
Ahogy az előző épületet, szintén a Löffler testvérpár, Béla és Sándor tervezte a Mátyás téren álló Magda-udvart. A zöld fémvázas, zárt erkélyekkel ellátott, őszi napfényben fürdőző ház franciás bája engem első pillantásra elbűvölt, de az érzést még tovább lehetett fokozni. Később megtudtam ugyanis, hogy itt forgatták a Liza, a rókatündért című remek filmet. A házat csak a külső jelenetekhez használták, de a lakásbelsőt ehhez a házhoz igazodva alakították ki a fóti stúdióban.
Hogy miért hívják Magda-udvarnak, azt senki nem tudja biztosan. Egyes feltételezések szerint a városrész elnevezése, a Magdolna-negyed után kaphatta a ház a nevét, de ez nem valószínű, mert a városnak ezt a részét jóval később nevezték el így. Más elképzelés szerint a szegény, nehéz sorsú anyáknak nyújtottak itt menedéket, ezért a név, de a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy az épület azután kapta ezt a nevet, hogy a ház egykori tulajdonosának Magdolna nevű lánya öngyilkos lett itt.
Egy gigantikus pillangó a pesti égbolton
Ezen a környéken az élet árnyékos oldala újra és újra szembejön velünk, lerobbant házak, félrecsúszott életek, a szomorú magyar valóság. Ezért is annyira feltűnő és üdítő látvány a Szűz utca 5-7. alatt álló Rákosi-ház magyaros-virágos szecessziós díszítésével. Ráadásul a házat nemrég fel is újították, így – leszámítva némi indokolatlan átalakítást – ma is teljes pompájában ragyog. Ráadásul vele szemben egy óvoda van, udvarán hatalmas platánfákkal. Üdítő páros a szürkeségben.
A ház kívülről is nagyon szép, de ami különösen tetszik benne az az, hogy ha kilép az ember a belső udvarra és felnéz az égre, meglepő látványban lesz része.
A házat ugyanis úgy tervezte az építész Ifj. Nagy István, hogy a ház falai egy pillangót formáznak. Hát, micsoda fantasztikus ötlet és kedves gesztus ez a pesti belváros szürkeségében!
Pár lépésre innen, a Tavaszmező utca Szűz utca sarkán álló szecessziós elemekkel díszített téglaépületet is érdemes szemügyre venni. A századfordulós épülete ma az Óbudai Egyetemé, de eredetileg az Állami Mechanikai és Órásipari Szakiskola volt, főhomlokzatán ma is látni az eredeti feliratot.
Innen toronyiránt megyünk tovább utolsó állomásunk, a Horváth Mihály tér felé. A teret a hatalmas, hófehér templom uralja, de a platánfák mögött kicsit megbújva egy másik monumentális épület is áll.
Az egykori Józsefvárosi Telefonközpont épülete, amely tornyával, csipkézett díszítéseivel leginkább egy romantikus várkastélyra emlékeztet.
A neobarokk és szecessziós stílusjegyeket magán viselő épület belső terét freskókkal és kovácsoltvas elemekkel díszítették. Az épület tervezője Ray Rezső, aki a budafoki Törley-gyár, és kastély szecessziós épületeit, és a margitszigeti víztornyot tervezte. A József telefonközpont egyébként az első olyan hazai vasbeton-épület volt, ami állami megrendelésre készült. Hogy milyen gyönyörű is volt az épület belülről, azt a Józsefvárosi topotéka oldalára kattintva megnézhetitek, ahol további régi fotókat is találhattok a cikkben szereplő néhány másik szecessziós épületről is.
Egy átlagos hétköznap a József-távbeszélőközpontban 1951-ben
Sétánkat mi itt fejezzük be, de aki szeretné, innen tovább folytathatja felfedezőútját a Kálvin tér vagy a Bakáts tér felé, ahol további szép, szecessziós gyöngyszemeket találhattok.
A cikk először 2022 novemberében jelent meg.
