A téli álomnak számos formája van, merthogy nem minden téli álomra vonuló emlős zuhan hónapokig tartó tetszhalott állapotba. Egyesek időről-időre kijárnak a szabadba, vagy be az éléskamrába, mások vadásznak is kicsit, sőt olyan is van, aki téli álom közben hozza világra kicsinyeit.
De mit is jelent pontosan a téli álom kifejezés? Egyértelműnek tűnhet, de valójában nem az, merthogy nem álomról van szó és nemcsak télen fordul elő. A lényeg, hogy ez egy csökkent anyagcseréjű és aktivitású periódus, amelynek az energiafelhasználás optimalizálása a célja. Az ilyen állapotokat összefoglaló néven nevezhetjük torpornak. Ezt tarthat hosszú ideig, akár hónapokig, akkor beszélünk hibernációról, amelynek egyik típusa a téli álom, de lehet sokkal-sokkal rövidebb is.
Egy nap, egy éjszaka, hét hónap
„Ilyen csökkent energiafelhasználási állapot előfordulhat egy napon belül is, például nappal a denevéreknél vagy egyes énekesmadaraknál éjszaka” – magyarázza dr. Csorba Gábor emlőskutató, a Magyar Természettudományi Múzeum főmuzeológusa. „Ez egyes sivatagi rágcsálófajokra is jellemző, csak ott nem a hideg, hanem a nyári szárazság és hőség miatti táplálékhiány váltja ki ezt.”
Világszerte legalább kétszáz olyan emlősfajt ismerünk, amely téli álmot alszik, de a folyamatot szabályozó géneket sok más emlősfajban is megtalálták.
„ A potenciál tehát elméletileg majdnem minden emlősfajban megvan arra, hogy torpor állapotba kerüljön. A madarak között egy olyan fajról tudni – egy észak-amerikai lappantyúról –, amely igazi, heteken, akár egy-két hónapon át tartó téli álmot alszik.”
Felkészül és elvonul
A hibernációt a gének a szabályozzák, de persze van külső ok, ami ezt kiváltja. „A téli álom során nem az történik, hogy az állat egyszer csak hagyja magát lehűlni, majd hónapokig úgy marad. Határozott hőszabályozás és nagyon erőteljes kontroll alatt van ilyenkor a szervezet, hogy ne pusztuljon el az állat.” Ilyenkor az életműködések minimálisra csökkennek, a szívverés és a légzésszám is csökken. Megszűnnek bizonyos agyi funkciók is, tehát az állat nem alvási fázisban van, hanem épp hogy alváshiány lép fel ebben az időszakban.
A medvék a téli álom előtt nagyon sok időt töltenek a táplálkozással, ilyenkor minden megesznek, amit csak lehet
A téli álom alatt ugyan visszaesik az energiaigény, de valamennyi energiára szükség van az életben maradáshoz. Ezt a korábban felhalmozott zsírtartalékokból fedezik az állatok, épp ezért van az, hogy téli álomra készülődve nagyon sokat kell enniük. A medvék például átlagtömegükhöz képest 25-30 %-nyi tartalékot szednek magukra. De ugyanez a helyzet ébredés után is, amikor tavasszal lesoványodva előjönnek, és a lehető leghamarabb pótolniuk kell az elvesztett energiát.
A téli álom idején érkeznek a bocsok
Téli álomban egyes fajok, például a mókusok és a hörcsögök, rendszeresen felébrednek, rájárnak a felhalmozott készleteikre. A barna medvék sem igazi, klasszikus, mély téli álomban töltik az időt.
A testhőmérsékletük nem esik vissza annyira, s bár a téli álom alatt nem ürítenek és nem is vizelnek, de az anyamedvék ekkor szülnek.
A bocsok tejjel való ellátását ezen a csökkent energiaszinten is meg tudják oldani.
A medvebocsoknak össze kell szedni magukat a következő télig
„Ez egyébként azért alakult így, mert a medvék elterjedési területének jó részén nagyon hosszú a tél, és ahhoz, hogy a medvebocs képes legyen a következő telet túlélni, időre van szüksége és kellően meg kell erősödnie. Ha tavasszal születne meg, túl rövid lenne az idő, a téli érkezéssel viszont nyer néhány hónapot” – mondja Csorba Gábor.
A téli álom hosszát tekintve a pelék a hazai csúcstartók, akár hét hónapot is átaludhatnak, a németben ezért is nevezik Siebenschläfer-nek, vagyis hétalvónak őket. Rájuk és a sünökre a klasszikus, felébredés nélküli hibernáció jellemző.
Egy igazi hétalvó, a mogyorós pele
Élet a föld alatt
„A nagyon kicsi állatok nem tudnak annyi zsírt magukra szedni, hogy azzal átvészeljék a telet, így ők télen is aktívak maradnak, mint a cickányok vagy a pockok. Még a messzi északon élő pocokfajok is aktívak maradnak egész télen, viszont a valamivel nagyobb méretű ürgékre és mókusokra már jellemző a téli álom.”
A hazai ürgék is hosszú időre elvonulnak, járataikban mélyebbre húzódnak és eltömik a bejáratot. Az idősebb állatok már augusztusban megkezdhetik a téli álmot, míg a fiatalok tovább készülődnek, ők októberben vonulnak téli nyugalomra.
Ürgéket legközelebb majd csak áprilisban láthatunk
„A földikutyák viszont – a jelenlegi ismereteink szerint – nem alszanak. Ők raktárakat készítenek maguknak, de az életük annyira mélyen zajlik télen – akár két méter mélységben is lehetnek azok a kamráik, ahol télen tartózkodnak –, hogy pontosan nem tudjuk milyen az aktivitásuk ritmusa. De ha már egy kicsit is enyhül az idő, megjelennek a túrásaik, vagyis esetükben valószínűleg nincsen szó igazi téli álomról, hanem időről-időre felébrednek.”
Fehérorr-szindróma
A hazai emlősök testhőmérséklete a téli álom során nem megy nulla fok alá, de például a sarkkörön túl élő ürgék között vannak olyanok, amelyek a téli álom alatt -3 fokig is lehűlhetnek. „Ők képesek arra, hogy olyan fehérjéket termeljenek, amelyek megvédik a sejthártyáikat a fagyástól és megakadályozzák, hogy jégkristályok keletkezzenek a szervezetükben.”
Épp ezért minden téli álmot alvó emlős számára fontos a zavartalanság, mert az indokolatlan ébredésekkel rengeteg energiát veszítenek.
A téli álom alapból megviseli a szervezetet, mormotáknál például nagyon sok fiatal éhen hal tavaszra.
Töprengő mormota az Alpokban
Denevéreknél létezik egy betegség, a fehérorr-szindróma, amely veszélyessége épp erre vezethető vissza. A betegség kiváltó oka egy hidegkedvelő gomba, amely Európában és Ázsiában már régóta jelen van és a denevérek régóta együtt élnek vele, így itt nem okoz tömeges elhullást. Észak-Amerikába azonban véletlenül került be a gomba Európából, és 2007-es megjelenése óta betegség több millió denevér pusztulását okozta már. A fehérorr-szindróma egy gombafertőzés, de az állatok halálát nem maga a gomba okozza, hanem az, hogy a fertőzés megzavarja a téli álmot. Az újabb és újabb ébredésekkel elégetik a tartalékaikat, legyengülnek, és sok egyed elpusztul tavaszra.
Sok denevérfaj barlangokban telel, de vannak olyan fajok, amelyeknek az idős fák odvai vagy egy panelházak rései is megteszik
A klímaváltozás hatásainak kutatása ma már nagyon sok területre kiterjed, például a téli álmot alvó emlősök viselkedésére is. „Északi elterjedésű fajoknál, például pocoknyulaknál vizsgálják Észak-Amerikában, hogy mennyire zavarja meg a normál életmenetet az, hogy nincs elég idejük a téli álomra. Lehet, hogy lesznek olyan fajok, amelyek azért fognak kipusztulni, mert nem tudnak alkalmazkodni a túl hosszú nyarakhoz. A mi hörcsögeinknél viszont pont az az érdekes, hogy az aktív periódus, amit képesek táplálékgyűjtéssel tölteni, kitolódik a klímaváltozás miatt. Lehetséges, hogy az utóbbi évek nagyobb példányszáma pont annak köszönhető, hogy enyhébbek a teleink, és a hörcsögök képesek még egy almot felnevelni.
A Neander-völgyi ember is átaludta a telet?
Főemlősök között is találunk olyan fajokat – ha nem is sokat –, amelyek hibernálnak. Madagaszkáron él három egérmaki faj, amelyek a száraz, hűvös évszakban hónapokra behúzódnak faodvakba vagy beássák magukat az avar alá, a tartalékzsírt pedig a farkukban raktározzák.
Nemrégiben spanyol kutatók érdekes feltételezéssel álltak elő, szerintük elképzelhető, hogy a Neander-völgyi emberek is téli álomra vonultak. A kutatók a csontokon találtak erre utaló nyomokat.
„Létezik egy betegség, a krónikus veseelégtelenség, amely során különböző okok miatt ásványianyagcsere-zavar lép fel. A spanyol kutatók erre utaló nyomokat találtak a Neander-völgyi emberek csontjain. Hasonló csonttani elváltozások figyelhetők meg a telelő állatoknál is, ami nem is csoda, hisz teljesen más az anyagcseréjük a téli álom alatt, mint a normál ébrenlét során. Ezért gondolták, hogy ha az emberi csontokon ilyen elváltozások van, akkor ezek is valószínűleg téli álomra utalnak.”
Vajon nemcsak barlangrajzokat készítettek, hanem téli álmot is aludtak a barlangokban?
A felvetés komoly kritikákat kapott, és Csorba Gábor szerint is kicsit szenzációhajhász ez a megközelítés. „A fentebb említett nyomokat serdülőknél figyelték meg, felnőtteknél nem, náluk gyógyult állapotokat találtak. Szerintem egyszerűbb magyarázat az, hogy a hosszú tél alatt olyan éhezési állapotok léphettek fel, ami a serdülőket rosszabbul érintette, mint a felnőtteket. Egyrészt a növekedésnek van egy nagy energiaigénye, másrészt a kisebb test kevesebbet tud felhalmozni. A téli álom izgalmas megközelítésnek tűnik, de egy egyszerűbb magyarázat is létezhet. A kutatók egyik érve az volt, hogy ugyanezen a helyszínen találtak barlangimedve-csontokat is, amely fajról tudjuk, hogy téli álmot alszik. Mi is együtt élünk medvékkel, de ezer év múlva nem kell, hogy ez alapja legyen egy olyan feltételezésnek, miszerint mi is téli álmot aludtunk.”
Egyébként az emberi hibernáció nem csak a távoli múlt, de a közeli jövő kutatóit is foglalkoztatja, a hosszú űrutazások átvészelésének egyik elméleti módja lehetne, ha az asztronauták hosszú ideig tartó torpor állapotban lennének. Hogy mindez egyszer valósággá válik-e vagy továbbra is csak a sci-fi regényekben lesz erre lehetőség, az egyelőre még a jövő zenéje.
A cikk 2020 februárjában jelent meg először.
