Régóta foglalkoztat az Alföldi Kéktúra bejárása, mert szeretném jobban megismerni az Alföldet. De azt hiszem, elsőre nem a megfelelő terepet választottam...
Sokan mondják, hogy ez a legnehezebb a három kéktúra közül, hiszen itt alapvetően magaddal kell jóban lenned, ha ki akarod bírni az útvonalra jellemző monotonitást. Az, hogy egy túranap mitől kemény, persze erősen szubjektív kérdés. Én éppen ezért a terepről szeretnék írni, sőt, inkább kérdezni, nálam jóval gyakorlottabb „akásokat”.
Egy madárcsicsergős tavaszi reggelen például lehet, hogy simán lenyomunk sok-sok kilométert a gáton, pedig nem annyira bírjuk a monotonitást. Máskor meg, mondjuk éppen fáradtan, vagy rossz passzban, kiborulunk egy változatosabb szakaszon.
Császártöltés egyik hangulatos utcája
Hangulatunkat, legalábbis az enyémet biztosan, erősen befolyásolja a minket körülvevő természeti és épített környezet is. Egy szép helyen szimplán jobban esik a gyaloglás. Az Alföldön is: ültetvények, gyümölcsösök, működő tanyák között, természetesebb erdőkben, tehát az „élő Alföldön” vezető úton jobban esik a gyaloglás. És persze ott van az időjárás is: az agyagos talaj esőben szívás, a homok szárazságban az.
Geográfusként tudom, hogy az Alföld egyik legnagyobb kihívást jelentő terepe éppen a homok. Nemcsak kánikulában… Mindent összevetve úgy tűnik, mégsem voltam eléggé felkészült, leginkább talán lélekben, és az Alföldi Kéktúra hármas szakasza meglepett.
A meglepetés, avagy erre nem lehet felkészülni
Először nagyon is pozitív volt a meglepetés.
Császártöltésen ugyanis úgy éreztem magamat, mint egy darabka Svájcban: meglepett a sváb hagyományú település gazdagsága és szépsége. Hajósról sokat olvastam már, arra fel voltam készülve, de erről a roppant kedves, szomszédos településről nem igazán hallottam.
Apró részlet Császártöltés gazdag épített környezetéből
Jól is esett nézelődni, fotózgatni, azt éreztem, hogy itt valami eredetit és mélyen alföldit kapok. A térképet böngészve erősen sajnáltam is, hogy tovább kell állnom, nem volt időm megnézni például a Császártöltési Vörös Mocsár természetvédelmi területet bemutató tanösvényt. Pedig azt gondolom, hogy az Alföld igazi természeti arcát sajnos már csak a természetvédelmi területeken lehet megérteni igazán.
De hát tűzött a nap, s bár egyáltalán nem volt kánikula, az UV-sugárzás kifejezetten erős volt. Szóval menni kellett, messze van Kunfehértó üdülőtelepe.
Császártöltés határában még a szőlők állnak végtelen sorban
És akkor jött a homok. Nagypapám kertje éppenséggel egy homokos területen volt, bőven vannak emlékeim tehát erről a megfoghatatlan anyagról.
De amit itt kaptam, az mellbevágott. Elmaradoztak a település környékén szépen művelt gyümölcsösök és szőlők, elhagytuk a még használatban lévő és a bélyegzőt rejtő tanyát, és jött a mindent elborító homok, meg a mindent elborító selyemkóró, meg a mindent elborító, sivár telepített erdők végeláthatatlan sora. És csönd lett.
Elmaradtak az addig fölöttünk a magasban sivítozó, kedves gyurgyalagok, nem volt madárfütty egy szál se. Küzdöttünk a homokkal, a nyílegyenes úttal, a nappal, meg a lelkünkkel ebben a sivárságban. Most tényleg: ez az Alföld? Nyilván a történelmi aszály is rátett erre a rossz érzetre egy lapáttal, de teljesített Kinizsi 100-asok ide, vagy oda, én ennyire rég készültem ki, mint itt.
A Kéleshalmi homokbuckák védett homokkötő gyeptársulásait, zárt homokpuszta-gyepét és borókáit már jobban élveztem, itt már egy eredeti Alföld-képet kaptam, fellelkesült a lelkem. Kietlen kép volt ez is, de eredeti. Pont olyan, ami geográfus tanulmányaim alapján él a fejemben: a szintkülönbség ugyan elenyésző az Alföldön, de igenis roppant gazdag és egyedi földrajza van ennek a tájnak, amihez ugyan értő szem kell, de nagyon is érdemes megismerni.
A Kéleshalmi Homokbuckák Természetvédelmi Területen
Rég csobbantam olyan jót, mint a Kun-Fehér-tóban és megfogadtam, hogy na ezt a homokot, ezt többet nem (pedig a hármas szakasznak csak a felénél jártunk). Inkább bringával bejárom az Alföldet aszfalton és felkeresem a látogatható védett területeket, hogy igazi Alföld-képet kapjak. Az Alföldet nagyon is ismerő kollégám szerint mindenesetre ebbe "belehúztam". Eltelt pár nap és bár nehezen vallom be magamnak, de határozottan visszavágyok az Alföldre...
Szóval szívesen veszem az AK-t ismerők véleményét, hogyan és mire kell lélekben felkészülni.
