Az Alföld jellegzetes tájképi elemei a kunhalmok, amelyekből hajdan több tízezer lehetett a Kárpát-medencében. Mára azonban – az emberi tevékenység miatt – ezeknek egy része eltűnt, pedig a halmok azon túl, hogy korai történelmünk fontos emlékei, természetvédelmi szempontból is értékesek.
A kunhalom kifejezés, amit a 19. században a nyelvújítás hatására alkotott meg Horvát István (1784–1846) nyelvész-történész, tudományos szempontból nem állja meg a helyét, hisz ezeknek a halmoknak a kunokhoz nincs közük. Nem véletlen egyébként, hogy a régi korok emberei nem is használták ezt a szót, ők halmoknak hívták ezeket az alföldi dombokat. A sík tájból kiemelkedő halmok természetesen foglalkoztatták az embereket, próbáltak magyarázatot találni a keletkezésükre.
Mindenféle legendák születtek róluk, kincseket sejtettek bennük, és titkos alagutakat, amelyeken keresztül a betyárok elmenekülhettek a pandúrok elől.
Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei Kengyel határában több halom is van, a legkisebb közülük a Baghy-domb
A tudományos élet képviselői a 19. századtól kezdtek el gondolkodni a halmok keletkezéséről. Voltak, akik úgy vélték, hogy természetes képződmények. Ennek az elméletnek egyik neves képviselője volt Szabó József geológusprofesszor, aki a 19. század közepén egyértelműen a folyók által létrehozott geológiai képződményekként határozta meg a halmokat. Ma már tudjuk, hogy mesterséges eredetűek, az viszont igaz, hogy általában a magasabb, árvízmentes hátakon, folyókanyarulatokban, ma már sokszor ki sem mutatható folyómedrek partján emelték őket.
Tell és kurgán
Az alföldi halmok egyik típusa a tell vagy lakódomb, ahol több ezer éve telepedtek meg az emberek. A tellek nagy kiterjedésű, laposan elnyúló, ovális vagy szabálytalan alakú dombok, amelyek több egymást követő generáció lakhelyei voltak. Az egymást követő népek előszeretettel telepedtek meg a korábbi települések romjain, így a régészek számára az ilyen dombok feltárásakor jól láthatóak az egymást követő korok rétegei, olyanok ezek a halmok, mint egy dobostorta. Nagy számban keletkeztek lakódombok a késő neolitikumban és a kora középső bronzkorban (Kr. e. 4000–3500, illetve Kr. e. 2600–1500).
Akit mélyebben is érdekelnek a tellek, annak érdemes ellátogatni a szolnoki Damjanich János Múzeumba, ahol számos érdekes, tellekből származó leletet állítottak ki, különleges agyagszobrokat, rézből készült ékszereket, hatalmas terménytároló edényeket, sőt egy tiszaugi telltelep egyik lakóházát is rekonstruálták.
Az alföldi halmok jelentős része, több mint 90 százaléka úgynevezett kurgán.
Ezek jellemzően hegyes, kúp alakú, viszonylag magas földépítmények. A kurgán török–tatár eredetű szó, amelynek jelentése sírhalom. Olyan sírhelyeket neveznek így, ahol a gödörsír felé halmot emeltek építőik. A sírhalmok alá egy vagy több előkelő, nagy tiszteletnek örvendett embert temettek.
Egy kurgán metszete: a fedett gödörsír és a felé emelt halom…
Atletikus lovasok
A kurgános temetkezések tömeges megjelenése az Alföldön Kr. e. 3000 és Kr. e. 2500 közé tehető, és a gödörsíros kurgánok népének vagy más néven a Jamnaja-kultúrának köszönhető. A Jamnaja szó az orosz яма, azaz „gödör” szóból származik. Ez a keletről érkező sztyeppei, lovas nomád nép több hullámban érkezett a Kárpát-medencébe. Itt döntően a Tisza vonaláig terjeszkedtek, jellemzően legeltető állattartással foglalkoztak, és az Alföld kurgánjainak jelentős részét ők építették. A Jamnaja-kultúra képviselői erős csontozatú, nagy termetű emberek voltak, és ők hozták magukkal ide a háziasított ló és a kocsi használatát.
Gyakran az egymást követő korok emberei is temetkezési helyül használták a kurgánokat.
Egy már meglévő, messziről is jól látható magaslat a lapos Alföldön alkalmasnak tűnt arra, hogy egy közösség vezetőjének méltó nyughelye lehessen. Erre jó példa az Öcsöd és Békésszentandrás között, Jász-Nagykun-Szolnok és Békés vármegye határán álló Mogyorós-halom, ahol a több ezer éves gödörsír mellett szarmata, gepida, avar és honfoglalás kori temetkezés nyomait is megtalálták. A 17–18. századtól ez a kurgán mint jól felismerhető tájképi elem határhalom-funkciót is kapott, és ez máig meg is maradt, hisz most is itt van a két vármegye határa.
A Mogyorós-halom eredetileg sírhalom volt, később határhalom lett, és ma is két vármegye határán áll
A kurgánok alatt talált sírokban általában nem sok melléklet van. Ennek több oka is van, a halott mellé tett állatbőrök a több ezer év alatt lebomlottak, de a régi korok sírrablói is gyakran kifosztották a sírokat. Sok sírban találnak azonban az elhunyt mellett vörös színű okkerrögöt. Az okker, ami különféle kőzetek és vas-oxid-tartalmú ércek mállási terméke, az emberiség legősibb festékanyaga, az őskorban barlangrajzokat készítettek vele, de temetkezéseknél is használták.
Sok halomnak ma már nyoma sincs
Hajdan tízezres nagyságrendben léteztek halmok a Kárpát-medencében. Ha megnézzük a régi térképeket, sok halmot már azokon is jelöltek. Például az ország egyik legnagyobbja, a Békésszentandrás mellett található Gödény-halom is rajta van már az 1782 és 1785 között készült első katonai felmérés térképén, ahol az is látszik, hogy akkoriban tőle délre szőlőt termesztettek.
A magasabb halmokról messzire ellátni, ezért a későbbi korokban gyakran használták azokat őrhalomként
Szőlő ma már nincs itt, a halmot szántók ölelik körbe, néhány éve pedig látó- és hallótávolságba került a Gyulára vezető M44-es gyorsforgalmi út. A Gödény-halom közel 12,5 méteres magasságával az autóútról is jól látszik, de onnan és a néhány kilométerre található Békésszentandrásról is igen rázós utakon lehet csak a halmot megközelíteni. A halom a nevét a környéken egykor rendszeresen előforduló gödényekről, azaz pelikánokról kapta, és feltehetően egy rézkori hatalmasságot temettek el a kurgán alatt. Később a kurgán határhalom lett, három vármegye – Békés, Csongrád és Jász-Nagykun-Szolnok – találkozik itt.
Az alföldi halmok száma a 20. század közepére drasztikusan megfogyatkozott.
A nagyüzemi mezőgazdaság térhódítása miatt állapotuk leromlott, sok halom földjét elhordták, mások például autópálya-építéseknél voltak útban. Sok halomnak nemhogy a nevét nem tudjuk, de már maga a halom sincs meg.
Szigetek a szántóföldek tengerében
A kunhalmok ex lege, vagyis a törvény erejétől fogva védettek, így sem szántani nem lehetne azokat, sem quaddal, terepmotorral felhajtani nem lehetne rájuk. A törvényi előírásokat azonban csak akkor tudják érvényesíteni, ha az adott kunhalomról hivatalosan is tudnak. Emiatt sok kunhalmot sajnos továbbra is szántanak.
Az alföldi halmokra nemcsak kultúrtörténeti jelentőségük miatt kell vigyáznunk, de számos közülük botanikai szempontból is jelentős értéket képvisel, mert máig meg tudta őrizni eredeti lösznövényzetét, az Alföldre hajdan jellemző ősi vegetációt.
Ezek a halmok afféle szigetek a szántóföldek tengerében, ahol számos növény- és állatfaj talál menedéket. A halmokon fellelhető emblematikus fajok közé tartozik többek között a taréjos búzafű, a heverő seprűfű, a macskahere, a törpemandula, a kunkorgó árvalányhaj vagy a különböző zsályák és kakukkfüvek. A bolygatás hatására sajnos sok halmon gyomtársulások nyomják el az eredeti növényzetet. Ez az állapot azonban megfelelő kezeléssel visszafordítható lenne.
Zöld és sárga – az abádszalóki Király-halom a repceföld ölelésében
Egy szántóföldekkel körülölelt zöld sziget a környék állatvilágára is hatással van, az ilyen halmokon a környező agrártájnál jóval gazdagabb gerinctelen faunával találkozhatunk, különösen például a sáskáknak és a szöcskéknek nyújtanak ezek a halmok kedvező élőhelyet. Ezeket a magaslatokat egyes madárfajok is kedvelik, a halmok tetejére kőből emelt magassági jegyekről szívesen énekel a mezei pacsirta, és előszeretettel használják azokat megfigyelőpontként az egerészölyvek is.
Templom a kunhalmon
A réz- és bronzkori halmok a későbbi korokban újabb funkciókat kaptak, a jól látható kiemelkedések őr- és határhalmok lettek, másokra különböző építményeket, leggyakrabban templomokat, kápolnákat építettek.
A Debrecen közelében található egykori Zelemér falu temploma is egy több ezer éves kunhalomra épült a 11. században. Az Árpád-kori templomot a tatárok elpusztították, ezt követően a 14. században gótikus stílusban újjáépítették. Az épület és a falu a 16. század végén pusztult el, köveit széthordták, a megmaradt rom ma már védelem alatt áll, és különleges látnivalója a környéknek. A 18 méteres csonka torony valószínűleg őrtoronyként is funkcionált.
Aki a Tisza-tó közelében található Tiszaörsön jár, annak egyből feltűnik a falu fölé magasodó temetőkápolna. Az épületet 1880-ban Kanizsay Károly plébános építtette saját pénzéből a falu legmagasabb pontjára, egy kunhalom tetejére. A kápolnához kálvária vezet fel, a körülötte található temetőt 1970-ben zárták be.
A tiszaörsi temetőkápolnát a falu legmagasabb pontján építették fel
A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Kengyel Bagimajor nevű településrészének egyik legismertebb épülete egy kunhalom tetején álló szélmalom. A malom 1945-ig üzemelt, az épületben ma kiállításokat lehet megnézni, a kunhalom oldalán pedig számos értékes, löszgyepekre jellemző faj él.
