Ezt a kényelmes szurdoktúrát alighanem sok Bakony-járó ismeri, ám megunhatatlan sziklás környezetét főként a lombhullás utáni időszakban érdemes felkeresni. Ilyenkor egy-két szomszédos magaslatra is megéri felkapaszkodni, mert a téli ragyogás még lenyűgözőbbé teheti az egyébként is szép panorámát. Aki pedig még sosem járt erre, az egy kihagyhatatlan túraélménnyel fog gazdagodni.
Várpalota felett járunk a Tési-fennsík déli letörésénél, amelynek dimbes-dombos dolomitvidékét meredek falú sziklaszorosok szabdalják. Egykoron a fennsíkról lefolyó víz koptatta és mélyítette ezeket a kanyargós völgyeket, amelyek ma már szárazak, és jól járható turistautak vezetnek bennük. Az egyik ilyen, egyben a legtöbb látnivalót ígérő völgyszoros a Várpalota határából induló, a piros turistaúton bejárható Vár-völgy, amely már nevében is árulkodik egyik fő nevezetességéről. Ennyire viszont még ne szaladjunk előre, ismerjük meg a hely egyéb érdekességeit!
Várpalotától egy széles erdei úton érünk be a sziklafalakkal szegélyezett Vár-völgybe
Szurdokélmény már az elejétől fogva
A várost magunk mögött hagyva enyhe emelkedővel érkezünk meg a Vár-völgy bejáratához. A Keleti-Bakony belsőbb, izgalmas területeire bebocsátást engedő szurdok népszerűségét jelzi, hogy szerte a völgyben számos, padokkal ellátott szalonnasütőt találni, amelyek jó időben kedvelt kikapcsolódási helyszínt biztosítanak a turisták és a természetbe vágyó várpalotaiak számára. A völgy infrastruktúrájához tartoznak a Vár-völgy tanösvény kihelyezett táblái is, amelyek hasznos infókat adnak a szurdok kialakulásáról, szubmediterrán mikroklímájáról és különleges növényvilágáról. A legfőbb élményt természetesen a minket körülvevő, egyedi látványt nyújtó, csipkézett sziklavonulatok adják, amelyek egyre beljebb vezetnek a megkapó katlanban.
Egyre magasabb, egyre csipkézettebb sziklák kísérnek a Bakony mélyébe
Ahogy haladunk felfelé, a völgy fokozatosan összeszűkül: egyre közelebb kerülő hegyoldalak között, dolomitbástyák és -sziklák alatt sétálunk. A fák ágai lassan összezárnak fölöttünk: változatos állományukban fenyőt, tölgyet, kőrist és gyertyánt is találunk, amelyek télen, lombtalan koronájukkal jobb rálátást engednek a meredek partfalak karsztbokros és sziklagyepes részeire. A már-már vadregényes, de legalábbis távoli, mediterrán vidékeket idéző sziklatáj vonulata több kisebb-nagyobb barlangot és hasadékot rejt. Néhányba balesetveszély nélkül közelebbről is beleshetünk.
Sziklaszirtek és karsztbokorerdők
Észak felől leszaladó völgyágak csatlakoznak piros jelzésű szurdokunkba, amely egyre bámulatosabb sziklamonstrumokkal tornyosul fölénk. Az egyik becsatlakozás a piros kereszttel jelzett Bükkfa-kúti-árok, amely kezdetben bükkösökkel és meredek falakkal zárt szorosként, majd a Tési-fennsíkra jellemző lapos hegyháton vezet el a nagyszerű panorámát tartogató Vár-berek kilátópontjához. Télen és nyáron egyaránt megéri kitérőt tenni erre a sziklagyepes domboldalra, amelynek lefutó, kopár gerincélén – egy jelzetlen, de jól követhető úton – gyorsan visszaérhetünk a Vár-völgybe.
A Vár-völgy piros turistaútjainak találkozásánál hatalmas kőtömbök között lelünk rá a térképen is feltüntetett Gazsi-lik természetes sziklaodújára, ahol közelről tanulmányozhatjuk a dolomit karsztosodását. Az alig háromméteres mélyedés nyári zápor idején kiváló menedék.
A varázslatos hangulatú völgyben továbbhaladva egy szokatlan sziklaforma hívja fel magára a figyelmet. Ez az égbe törő kőhalmaz eltér az eddig látott sziklatarajoktól, és ösvényünkön megkerülve az alakzatot már láthatjuk is, hogy valóban nem természet alkotta képződményről van szó. Ez Bátorkő vára, avagy másik nevén a Pusztapalota, amely évszázadok óta festménybe illő romként áll a környék csendjében. A vár alatti erdei pihenőtől már jobban rálátunk az erősség megmaradt, ablakos, gerendahelyes falrészletére, amelyet egy kis kaptató megmászásával közelebbről is szemügyre vehetünk.
Bátorkő várának megmaradt falai sokban hasonlítanak a vértesi Vitányvár romjaihoz
A hosszan kanyargó Vár-völgy felső végében, egy sziklaszirten vigyázta anno Bátorkő vára a Bakonyon átmenő utat. Bátorkő várát először 1271-ben említették oklevélben, mint ami „Tykolfeldeu” (Tikolföld) területén áll, bár ez a földrajzi név a 15. század után nyomtalanul eltűnt. Az erődítmény a tatárjárást követően a 13. században épülhetett , a Szalók nemzetség birtoklása idején. Egy 1326-os oklevélben már feltűnik a vár neve, ekkor viszont a Csákok tulajdonában állt, és az irat szerint a hozzá tartozó birtokokkal együtt elcserélték más várakért Károly Róbert királlyal. Az erősség fénykora 1350 után kezdődött, amikor Nagy Lajos király a Kont családnak adományozta a várat, amelynek tagjai ekkoriban az ország legnagyobb birtokosai voltak. Kont Miklós 1356 és 1367 között az ország nádora is volt, és az, hogy több nádori levelét is innen keltezte, feltételezi, hogy a várat tartózkodási helyként is használta.
Bár Bátorkő várának katonai szerepe sosem volt, jelentőségét később még tovább csökkentette a 15. század közepén felépült Palota (a mai Várpalota területén). A jól megközelíthető, reneszánsz épületet a Kont család leszármazottjai, az Újlakiak építtették.
A 15. században még gyakran említették Bátorkő várát az oklevelek, de a 16. századtól kezdve már csak Pusztapalotaként utalnak rá. Pusztulásának pontos körülményei nem ismertek, ez valószínűleg a török hódítás idejére tehető. A századok folyamán csak tovább pusztult, a 19. században ráadásul villámcsapás is érte, így mára csupán az egykor háromemeletes lakótorony egyik fala és egy alig kivehető sáncmaradvány látható.
forrás: termeszetjaro.hu
Pompás panorámák
A szerény, de látványos romoktól a páratlan körpanorámát nyújtó Fajdas-hegy kopár platójára is érdemes egy kisebb kitérőt tenni. Kilátásban azonban nemcsak itt, hanem a Vár-völgy fölé magasodó sziklapárkányokon is részünk lesz, ahová a piros kereszt jelzésein érhetünk fel. Ezen az úton egyúttal visszatérhetünk majd a várpalotai kiindulópontunkra, bezárva ezzel a nem túl hosszú, de tartalmas körtúrát.
Némi kaptatót követően fölérünk a hegygerincre, és egy csapásra kinyílik előttünk a tér. Egészen egyedi szögből láthatunk rá a korábban érintett erősség fák közül előtörő, ódon tornyára és a hullámzó bakonyi táj erdőségére. Ennél a természetes kilátópontnál is padok és asztalok teszik kényelmessé az idillt, akár egész napos táborhelyet biztosítva a piknikező családoknak.
Változatos élővilág színesíti a tájat
Utunkat folytatva a hegyhát peremén kísérjük a korábban bejárt Vár-völgy sziklakatlanját, több pompás kilátópontot is érintve. Idővel az ösvény délnek fordul, és lassú ereszkedéssel vezet Várpalota irányába. Itt, a Fajdas-hegy platóján már egy merőben más természeti közegben járunk, miután a folyamatos mozgásban lévő dolomiton csak csekély termőtalaj képződött. Az ilyen törmelékes kopárosok jellegzetes társulása a karsztbokorerdő, amely a Keleti-Bakony déli oldalaiban is megjelenik. A szubmediterrán hatás miatt errefelé szárazabb és melegebb a mikroklíma, így a növény- és állatfajok egy része a Földközi-tengerhez közeli hegyvidékek élővilágát idézi. Molyhos tölgy, virágos kőris, berkenye és cserszömörce alkot helyenként egybefüggő, máshol tisztásokkal tagolt bokorerdőt, amelynek összképe évszakonként változó, de jellegzetességét adja e dolomitvidéknek. A lekopott sziklás részeken – főként a meredek hegyoldalakban – nincs összefüggő növénytakaró, itt sziklagyepek és sztyepprétek színesítik a vidéket.
Tájidegen fafajokat a Vár-völgybe való visszaereszkedés során is láthatunk. A 20. században sok helyütt – így a Bakonyban is – a köves talajhoz jól alkalmazkodó feketefenyővel ültették be a folyamatosan erodálódó kopárokat. Ez a talajmegkötési módszer már nem dívik, ráadásul az évről évre melegedő klíma sem kedvez a fenyőnek, így a helyét lassan más növények, illetve társulások veszik át, mint például a sziklagyep, amely itt, a Keleti-Bakonyban, hazánk egyik legősibb egybefüggő növénytakaróját képezi.
A piros kereszten visszaértünk a Vár-völgybe, ahonnan már az ismerős sziklák kíséretében és kényelmes lejtmenetben térünk vissza Várpalotára. Közel 14 km-es, élményekben gazdag körtúránkat (kitérőkkel együtt) érdemes majd a pandémia elmúltával összekötni a város központjában álló Thury-vár felfedezésével, amelynek közvetlen környezetében jelenleg nagyszabású tereprendezés, parkosítás zajlik.
A cikk részben a Szárazvölgyek felfedezőútja című túraajánlat alapján készült
