Sziklakincsek Sámsonháza határában

Ez a pazar látványt nyújtó tájseb a Kéktúra, valamint az országút mentén, közvetlenül Sámsonháza határában a Várhegy oldalában található. Az autóval érkezők kényelmesen le is parkolhatnak a pompás sziklafalak alatt fekvő egykori bányaudvaron, ahonnan a környéket bejáró tanösvény is indul.

Az egyedi rétegződések legalább háromszori tengerelöntésről és ugyancsak három alkalommal bekövetkezett vulkáni tevékenységről árulkodnak.

Az itt található andezit vulkanizmus során képződött lávakőzetet jó hasadása, ugyanakkor nagy szilárdsága miatt már a középkorban is bányászták. Ez a kőzet a 19. századtól útépítések alapanyagául szolgált és egészen a 1970-es évekig fejtették. A letermelésnek köszönhetően metszetként tárult fel előttünk a földtörténeti múlt, ami a napsütésben még elevenebb színekben tündököl.

Fantasztikus sziklák, pazar rétegsorok
A híres geológiai bemutatóhellyé vált kőbánya látványát csak fokozza a rétegződések 20-25°-os dőlésszöge. Ha ezeket a vegyes, hol tengeri üledéket, hol vulkanikus kőzeteket mutató rétegződéseket részleteiben vizsgáljuk, érdekes felfedezéseket tehetünk. Az alsó lávafolyamban például nem csupán apró, pár centis hólyagüregeket figyelhetünk meg, akár méteresek is előfordulnak. Ezek a látványos formák akkor jönnek létre, amikor a nedves környezet és a forró andezitláva érintkezik egymással és a keletkező gőz a kőzetbe hatolva gázhólyagokat alkot.

A vulkáni működés nyugodtabb szakaszát lávaömlések jellemezték. A 900-1200 °C-os andezit láva a sűrű, mézhez hasonlóan, lassan folyt alá a tengervízzel borított vulkáni törmelékre, ami az ekkor felszabaduló gőz hatására vált hólyagossá. A lávafolyás felső része törmelékes: felszíne már kihűlt, megdermedt, miközben a belső olvadt állapotban még mozgott, ezáltal darabokra szakítva, összetörve a felszíni kérget. A láva kihűlésekor fellépő zsugorodás következtében egy közel függőleges irányú töréses zónát is megfigyelhetünk. Ezt a törésvonalat csak a felette húzódó törmelékes részig követhetjük, ami azt bizonyítja, hogy nem tektonikai mozgásról (kéregmozgásból eredő elmozdulásról) van szó.

Láthatunk itt továbbá világosszürke rétegeket is. Ez a puhább kőzet az ősi tengerből szigetszerűen kiemelkedő vulkán kiszórt törmeléke (piroklasztikum), amely vízi környezetben ülepedett le. Lényegében a robbanásos kitörés során keletkezett hamu és törmelék keverékét látjuk, amit a legtöbben horzsakőként, vagy habkőként ismernek.

A hamuból, törmelékből létrejött réteg felső részén látható vöröses elszíneződés a később ráfolyó felső láva hőhatásának következménye.

Az andezitláva, tufa- és agglomerátum-rétegek látványos váltakozását érdemes a bányaudvarral szemközti Csüd-hegy oldalából is megcsodálni. Az országúttal párhuzamosan csörgedező Kis-Zagyván fahidacskán kelhetünk át és a paddal ellátott pihenőtől lépcsővel és korláttal szerelt ösvényen kapaszkodhatunk fel a panorámás kilátóponthoz. Innen kiváló fotókat készíthetünk a barázdált Vár-hegy színgazdag formáiról.

Megéri felkapaszkodni a szemközti Csüd-hegyre is
A Vár-hegyhez hasonlatosan a Csüd-hegy értékeit is a kőfejtés hozta a felszínre. A feltárásban 14-15 millió éve keletkezett mészkőpadot láthatunk, ami sekélytengeri körülmények hoztak létre. A tiszta és melegvizű tengerben igen gazdag élővilág alakult ki. Legfőképp kagylók és csigák népesítették be a tengerfeneket. Miután elpusztultak, a többségük felőrlődött a part menti hullámzásban, de az aljzathoz tapadó példányok épségben megőrződtek az utókor számára. Ha közelebbről szemügyre vesszük a mészkövet, nem az ősi csigaházakat és kagylóhéjakat látjuk, hanem azoknak csak a lenyomatait, ugyanis a meszes héjak a nedvesség hatására visszaoldódtak, és csupán az állatok maradványaik negatívja, felületi mintázatuk őrződött meg. Ez a folyamat gyakori, de a környék más lelőhelyein tökéletes épségben megmaradt héjmaradványokat is találunk.

Visszatérve a Vár-hegy alatti bányaudvarhoz, északnyugati irányba folytatva a felfedezőutat bejárhatunk a szomszédos Buda-hegy déli aljában vezető, közel két kilométer hosszú és nyolc állomásból álló tanösvényt. Itt elsősorban a környék középső-felső miocén földtani és őslénytani képződményeivel: a Garábi Slír, a Sámsonházai Formáció, a Rákosi Mészkő, a Szilágyi Agyagmárga és a Tinnyei Formációval ismerkedhetünk.

Fejérkő vára
Gondolhatjuk, hogy magát a Vár-hegyet nem véletlenül nevezik így. Tetején található Fejérkő vára, ahová a kék romjelzéseket követve fel is kapaszkodhatunk. Sajnos a több mint hatszáz éve pusztuló erősség csekély falmaradványait a növényzet is kezdi teljesen elfedni, de a vadregényes környezetben megbúvó romokat a felfedező kedvű turisták biztosan érdekesnek fogják tartani.

Fejérkő várának történetéről igencsak keveset tudunk. A helyi hagyomány szerint a település II. Béla király alatt élt főúré volt, akit Sámsonnak hívtak, innen ered a hegy lábánál fekvő település neve is. Feljegyzések szerint Sámson 1132-ben Borisz trónkövetelő híve volt (Borisz Könyves Kálmán elzavart feleségnek a király által el nem ismert fia volt.) A 15. század elején már csak várhelyként említik Fejérkővet, amelynek neve a helyben bányászott, fehér, a környező vulkáni hegységben ritkának számító kőanyagból eredeztethető.

A meredek hegytetőn fák között álló vár romjaitól csak korlátozott kilátásban lehet részünk, de egy jelzetlen ösvényen átkaptatunk a szomszédos, a falu fölé közvetlenül magasodó kopár csúcsra, ahonnan már kiváló panorámában lehet részünk elsősorban déli és nyugati irányban. Ugyan ezt az ösvényt követve kényelmes ereszkedésben térhetünk vissza a falu határába, a túránk kiindulópontját jelentő földtani alapszelvényhez. Utunk során ne feledjük, a környék értékei természetvédelmi oltalom alatt állnak. Ne térjünk le az ösvényekről és ne rongáljuk a látványos sziklafalakat!

A cikk először 2020 májusában jelent meg.