Miközben a Gerecse térképén legeltetjük a szemünket, a hegység nyugati peremét szemlélve viszonylag kis területen érdekes földrajzi nevek bukkannak fel. Vajon honnan kapta a nevét a Kőpite-hegy és az Ördögkéz-szikla? Valóban szép a kilátás a Les-hegyen? Honnan hová vezet a római út, mi köti össze ezeket a helyszíneket?
A térképböngészés közben egyértelműen látszik, hogy ezek az izgalmas látnivalókat sejtető helyek valamiféle rokonságban állnak egymással, amiről leginkább a „Dunaalmási-kőfejtők tanösvény” felirat árulkodik. Ha a hegységgel kapcsolatban kőfejtőkre gondolunk, elsőként a híres gerecsei „vörös márvány” ugrik be, amely voltaképpen nem más, mint fosszíliákban gazdag, jura időszaki mészkő: leglátványosabb feltárásai főként a Gerecse-oldal délnyugati részén ma is működő, illetve a Nagy-Pisznice felhagyott bányáiban tárulnak elénk.
Ugyanakkor ezen a vidéken az üledékes kőzetnek vannak más, érdekes, ipari szempontból felhasználható megnyilvánulásai is, amelyek szép példáit Dunaalmás határában is meglelhetjük. Ennek a kevesek által ismert Gerecse-résznek négy látványos kőfejtője, több csodás panorámája és egy egyedülálló „kőhordó útja” együttesen mutatja be mindazt, aminek megismerése után más szemmel fogunk nézni a Gerecsére.
Mit adtak nekünk a rómaiak?
A Brian élete című film sokat idézett, vicces jelenetében a szereplők lekicsinylően sorolják, mi mindent adtak nekik a rómaiak. Aki kicsit is ismeri a történelmet, az pontosan tudja, milyen nagyszerű civilizációs vívmányokról beszélünk, aki pedig személyesen is találkozik a római kor fennmaradt értékeivel, az bizonyosan csodálattal fogja azokat szemlélni.
Ennek a fejlett kultúrának a nyomait, épületmaradványait Magyarország-szerte megtaláljuk, de itt, Dunaalmás déli határában maradt fenn hazánk leghosszabb, egybefüggő római útszakasza, amelyet kétezer éve építettek.
Felfedezőutunk részben e közel 2 km hosszú, nagy fokú szakértelemről árulkodó, köves nyomvonalon indul a Dunaalmást és Tatát összekötő országúttól. A tanösvény három különböző leágazása a Les-, a Kőpite- és Nagy-hegyre kalauzol majd el minket: a római kor és a későbbi bányászat meghatározó emlékei mellett számos más érdekességgel és kuriózummal is megismerkedünk.
A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság által létrehozott, mintegy 9 km hosszú Dunaalmási Kőpite-túrakörök tanösvény 32 állomásból áll. A kiemelt pontokon a hagyományos információs táblák helyett ingyenesen letölthető mobilalkalmazás mesél a környék múltjáról és természeti értékeiről, a navigálást pedig a terepen kihelyezett QR-kódos irányjelzők és turistajelzések is segítik.
A dunaalmási római út az i. sz. 1–4. században épült, és ahogy azt már a térképről leolvashattuk, a kitermelt kő szállítását szolgálta. Az itt felszínre bukkanó édesvízi mészkövet már a kelta időkben is fejtették, ugyanis könnyen bányászható és formálható kőzetről beszélünk, amely a közeli római telep, Brigetio katonai objektumaihoz, amfiteátrumához, szentélyeihez, fürdőihez, padlófűtéses épületeihez is alapanyagot biztosított. A rómaiak precizitását és műszaki tudását nem csupán ezek az épületek, hanem a megvalósításukhoz szükséges út is bizonyítja.
A római „kőhordó út” ugyanis kiváló alapozásának és gondosan megtervezett vízelvezetésének köszönhetően ma is jó állapotban van, járható, tökéletes épségben megmaradt, kőből rakott, boltíves vízátereszei pedig ennyi idő múltán még lenyűgözőbbnek hatnak.
A mai Szőny területén feltárt egykori római katonai határvároson kívül a későbbi korokban is felhasználták az itt kitermelt kőzetet: például a komáromi vár erődítésénél, a budai várnál, a visegrádi és a tatai paloták falazatánál, a Gellért fürdő, valamint többek között a Parlament építésénél. Egészen az 1950-es évekig bányászták itt a környék dombjainak jó minőségű kőzetét.
Ősi nyomok úton-útfélen
Túránk során az egyenetlen talajjal, a felszínre bukkanó kőzetekkel a Csúcsos-hegy környékén találkozunk először. Hajdanán itt hömpölygött a Duna, amely a pleisztocénben rakta le többszintes, homokból és kavicsból álló, teraszos hordalékkúpjait. Az itt nyíló egykori bányaudvar az úgynevezett Betlehemi-kőfejtő, amely mindössze 172 m-rel a tengerszint felett helyezkedik el. Rétegeiből – a környék többi feltárásához hasonlóan – napvilágra kerültek a déli mamut csonttöredékei. A Csúcsos-hegy oldalában nagyobb sziklatömbökre is lelhetünk, amelyeket közelről szemügyre véve édesvízi élőlények lenyomatait láthatjuk. A ma már erdővel borított, csupán 222 m magas Csúcsos-hegy régen sokkal markánsabban emelkedett a kopár, legeltetésre használt környék fölé. Jellegzetes formájáról napjainkban már inkább csak a neve árulkodik.
A déli mamut csonttöredékei és őrlőfogai az 1900-as évek eleji ásatások során kerültek elő a környék kőbányáiból. A 2,5–0,8 millió évvel ezelőtt élt szárazföldi emlős 4,5–5 m magas és 6,5 m hosszú lehetett, tömege pedig a 10 tonnát is meghaladhatta.
Az ördög kezének lenyomata és a Les-hegy panorámája
A Csúcs-hegyről átsétálunk a kőhajításnyira lévő Les-hegyre (236 m), ahol már jóval látványosabb sziklafalak engednek betekintést a földtörténeti múltba, tetején pedig a körpanoráma mellett az őslenyomatot rejtő Ördögkéz-sziklát is megcsodálhatjuk.
A magaslat 2 millió éves nevezetessége a néphiedelem szerint az ördög keze által keletkezett, pedig valójában a déli mamut őrlőfogának lenyomatát látjuk, amely valóban egy kézlenyomatra hasonlít.
A Les-hegy szép körpanorámájában feltűnik előttünk a közeli Kőpite- és a Nagy-hegy, a Kisalföld szelíden hullámzó vidéke, a Duna kanyargó szalagján túl elterülő felvidéki táj, valamint az innen keletre magasodó Gerecse tömbje.
Védett területen
A Dunaalmási-kőfejtők Természetvédelmi Területen járunk, ahol tilos letérni a kijelölt útvonalakról. Nem véletlenül van ez így, hiszen e változatos környezet több védett és fokozottan védett élőlénynek ad otthont, amit talán első pillantásra nem is gondolnánk. Pedig a fiatal tölgyessel, akácossal és feketefenyvessel betelepített, helyenként kopár, sok évszázadon keresztül bolygatott táj botanikai ritkaságokat is rejt, amelyek zömében a sziklás és nyílt élőhelyeken fordulnak elő. Ilyen helyszín a Kőpite-hegy és közvetlen környezete. A löszgyepek egyik jellegzetes növénye a citromsárga virágú selymes boglárka, a szélben lengedező árvalányhaj, az orchideák közül a szokatlan megjelenésű, világosbarna hajtású madárfészek-békakonty, valamint a vitézkosbor, amely leginkább a kőfejtők udvarában fordul elő tömegesen. Láthatunk itt továbbá kardos és fehér madársisakot, a gyógynövények közül pedig az orbáncfű, a galagonya, a csalán és a kakukkfű a legjellemzőbbek.
Miközben a talajt fürkésszük, összefuthatunk egy igazi európai ritkasággal, a fűrészlábú szöcskével, amely akár 10 cm hosszúságúra is megnőhet.
A csalitos tájban ide-oda libbenő lepkék közül számos faj védettséget élvez, köztük a csak nevében ijesztő halálfejes lepke, a szivárvány színeit idéző kis színjátszólepke, a nappali pávaszem és a fecskefarkú lepke, valamint a kardoslepke.
Nem csupán növényekben és apróbb élőlényekben gazdag e vidék. Ha nem csapunk zajt, szinte biztosan találkozunk a környék nagyvadjaival: gímszarvassal, őzzel vagy vaddisznóval, amelyek nyomai is nagy populációról árulkodnak. Ezen a területen egyébként a természetvédelem mellett a vadgazdálkodás is kiemelt fontosságú. Számos helyen láthatunk vadetetőt, vadászlest vagy mesterségesen kialakított dagonyázóhelyet.
A lepény alakú, sziklás csúcson
Ez a jellegzetes, teraszos oldalú, mindössze 290 m magas, emberkéz formálta magaslat a pitére emlékeztető alakjáról kapta a Kőpite-hegy nevet. Természetesen utunk a tanösvény panorámás névadójára is felvezet, amelynek köves tetején kényelmes, padokkal ellátott esőbeállót és lenyűgöző kilátást találunk egy tájat elcsúfító, magasfeszültségű vezetéket tartó oszlop társaságában. Ha ez utóbbit figyelmen kívül hagyjuk, a Vértes és Gerecse által szegélyezett Tatai-medencében, a közeli Ferencmajori-halastavakban és a távolabbi tatai Öreg-tóban gyönyörködhetünk kedvünkre. A keskeny hegytetőt bejárva minden irányban kitekinthetünk, teljesen belátva a környéket.
A Nagy-hegy platóján
A Kőpite-hegy ormáról észak felé a szomszédos Nagy-hegy elnyúló platójára is rálátunk. A közelmúltban a nemzetipark-igazgatóság újra legelővé alakította vissza ezt az elmúlt évtizedekben sűrűn benőtt területet, ahol hajdanán ürgék is laktak. Különös hangú lakója van a sziklás oldalú magaslatnak. Utunk átvezet ezen a kilátást nyújtó „minipusztán”, majd meredeken levezet a környék leglátványosabb tanúfalainak lábához, amelyek látványos tájsebekkel tárják elénk az elmúlt 2 millió év földtörténeti eseményeit.
Nyári estéken ezen a környéken hol erősebb, hol halkabb, öblös pirregésre lehetünk figyelmesek, amely akár 2 km-re is elhallatszik. Ennek a titokzatos hangnak a forrása nem más, mint a lappantyú, amely szárnyaival tapsolva is jellegzetes, csattanó hangot ad ki. A lappantyú másban is különleges: a fák ágain nem keresztben, hanem hosszanti irányban ül, ráadásul a földön fészkel.
Bámulatos kőfalak alatt
A 20 m-es vastagságú édesvízi mészkő a korábban már említett dunai kavics- és homokrétegekre települt, de itt nem képez egységes tömböt, mert fosszilis talajok, homokkő, illetve löszös üledékrétegek tagolják. Az egykoron itt fakadó karsztvizek által formált, pompás sziklakertben szintén előkerültek a déli mamut maradványai, de egy rég kihalt teknősfaj és egy édesvízi táskarák fosszíliája is fennmaradt. A kutatók a bányában fellelt 200 ősnövénylenyomat segítségével az elmúlt 2 millió év éghajlatváltozásait is nyomon követhetik. Lehet, hogy a laikus természetjárót is kutatásra csábítják a bányaudvar lenyűgöző falai, de óva intünk mindenkit az omladékony sziklák bolygatásától, ami nem csupán tiltott, de roppant balesetveszélyes is.
A régi kőbánya sziklaüregeiben néhány évtizede még fészkelt a ritka kövirigó és a gyurgyalag. Napjainkban e falak között a házi rozsdafarkút, a sisegő füzikét, a csilpcsalpfüzikét, az énekes rigót, az erdei pacsirtát, a lappantyút és többek között a citromsármányt figyelhetjük meg. A sziklapárkányok több denevérfajnak is menedéket nyújtanak a nyári hónapokban, télen viszont védettebb helyre húzódnak.
A Dunaalmási Kőpite-túrakörök tanösvény bejárását érdemes kiegészíteni a Kőpite-hegy délkeleti oldalában álló, a térképeken is feltüntetett Dávid-kilátó felkeresésével. A masszív építményből főként kelet és dél felé nyílik kilátás. Ez egy tökéletes helyszíne a szemlélődő elvonulásra.
A cikk a Turista Magazin 2021. áprilisi számában jelent meg.
