Aki járt már erdőben Magyarországon, egészen biztosan találkozott a különböző színű és formájú jelzésekkel, amelyek többnyire a fákra festve jelölik az utat. Közel száz éve használjuk ezt a jelzésrendszert, amit ha megismerünk és megértünk, sokkal könnyebben fogunk tájékozódni túráink során.

A mai természetjáróknak szinte már természetes, hogy jelzett turistautak hálózata biztosítja a kényelmes és biztonságos természetjárást. Ennek az egyedülálló, és éppen ezért nemzeti értéknek számító rendszernek a célja, hogy a kijelölt útvonalak országszerte egységesen, mindenki számára könnyen használhatók legyenek, a turisták, a rendszeres és alkalmi kirándulók egyaránt biztonsággal igazodhassanak el rajtuk akkor is, ha nem ismerik a vidéket.

A ma látható jelzéseket kialakulásuk és fenntartásuk szerint két nagy csoportba sorolhatjuk:

a hagyományos, ma már szabvány szerinti gyalogos turistautak jelölései, illetve
a tematikus vagy a sportcélú jelzések.

Az előbbiek által jelzett turistautak kialakításának és karbantartásának feladataival a Magyar Természetjáró Szövetség (MTSZ) – valamint elődei – szakemberei és szervezetei foglalkoznak a kezdetektől. Ez az a jelzés- és útvonalrendszer, amit nagyrészt elődeink építettek ki mintegy száz évvel ezelőtt, és amit 1930 óta egységes elvek mentén szerveződő jelzésrendszerrel jelölünk (11 jelkép, 4 szín).

Az MTSZ tagszervezetei - sokszor önkéntes - munkájának segítségével tartja fenn a hálózatot, vezeti a hivatalos turistaút-nyilvántartást és koordinálja a jelzésfestést, valamint ügyel az ezekből a turistajelzésekből összeálló hálózati logikára is.

Ezeknek a turistajelzéseknek szigorú szabályai vannak

- ilyen pl., hogy mindig fehér jelzésalapból és arra középre igazított színes jelképből áll, vagy hogy minden esetben a turistaút két irányú bejárhatóságát lehetővé tevő módon és meghatározott gyakorisággal kell felfesteni.

Előbb nézzük meg egyben, melyek is a szabványos turistajelzések:

A szabványos turistajelzések

1 / 10

Fotó: MTSZ

És most nézzük meg, mit is jelentenek:

Amikor 1930-ban a jelzéseket egységesítették és a hálózatot kialakították, magashegységek hiányában nem nehézségi vagy veszélyességi alapon rangsorolták a turistautakat, hanem turista szempontbeli fontosságuk sorrendjében. Ezt képezi le a fenti 11 jelkép sorrendje, az azonos jelképek közötti további sorrendet pedig a 4 szín határozza meg (kék, piros, sárga, zöld).

Szabványos turistajelzések

Fő turistajelzések: vízszintes sáv és álló kereszt

A sáv jelzésű utak a turistaút-hálózat gerincét alkotják, amelyek fontosabb kiindulási pontoktól más, hasonlóan fontos pontokig vezetnek.

	Kék sáv jelzést használunk a legfőbb, országos jelentőségű útvonalak jelölésére, és egyes tájegységek helyi jelentőségű főútvonalának jelzésére is.
	Piros sáv jelzéssel jelöljük a legalább egy tájegységen átvezető, valamint a kiemelt jelentőségű helyi utakat.
	Sárga sáv jelzést a helyi fontosságú gerinchálózati útvonalak jelölésére használunk.
	Zöld sáv jelzések az előbbieken kívüli, helyi gerinchálózati útvonalak jelölésére használhatók.

Álló kereszt: a kék, piros, sárga vagy zöld kereszt jelöli a sáv jelzésű utak elsődleges kapcsolódásait. Jelölhet főutat is vagy két, sáv jelzésű út közötti átkötést, útváltozatot.

Leágazó turistajelzések

Ezek a jelzések mindig valamilyen célponthoz vezetnek. Általában egy hosszabb út rövidebb leágazásaira használjuk, és a jelzés képe mutatja meg, hogy milyen célhoz vezet.

	Háromszög: magaslati pontra, hegytetőre, csúcsra, természetes kilátópontra, épített kilátóhoz vezet.
	Négyzet: településre, szálláshelyre vagy közlekedési lehetőséghez vezet.
	Kör: forráshoz, kúthoz vagy egyéb vízvételi lehetőséghez vezet.
	Barlang: barlanghoz, barlangnyíláshoz vezet.
	Rom: romhoz, műemlékhez, földvárhoz vezet.
	Kápolna: kápolnához, templomhoz vagy egyéb szakrális helyhez vezet.
	Emlékmű: kulturális vagy történelmi emlékműhöz, emlékhelyhez vezet.
	Bélyegző: túramozgalom bejárását igazoló bélyegzőhelyhez vezet, legfeljebb 1 km hosszú.

Egyéb turistajelzés

Körtúra: kirándulóközpontból, közlekedési csomópontból vagy parkolóból, településről kiinduló, jelzésváltás nélkül ugyanoda visszaérkező, 2-10 km hosszú, könnyebb túraútvonalak jelölésére használjuk.

A turistajelzések időnként kaphatnak kiegészítő jelzéseket is, ha a terepi adottságok miatt nem tudják egyértelműen mutatni a követendő útirányt. Ezeket a ritkábban látható, különleges helyzetekben alkalmazható jelzésformákat egy külön cikkben mutatjuk be, hiszen jelentésükkel szintén nem árt tisztában lenni.

Tematikus vagy sportcélú jelek

A nem szabványos jelzések közt is van sok közismert, amelyekkel gyakran találkozhatunk az erdőben. Ilyen a tanösvények általános jelzése (T), a zarándokutak közül a Mária út M-je, vagy az egyértelmű jelentésű kerékpáros, futó vagy lovas piktogram.

Ezek jelentős részét a hazai, hagyományos gyalogosturista szereplőktől viszonylag távolabb elhelyezkedő szervezetek hozták létre, illetve tartják fenn. A történelmileg kialakult turistaút hálózatba nem, vagy nagyon nehezen illeszthetőek, mivel többnyire saját tematikájuk van, és csak ritkán kapcsolódnak egymáshoz. Mivel nincs egységes kezelésük, ezért a jelzések mérete, színe és formája is olyan sokszínű, ahány ötlet felmerül létesítésükkor.