Káprázatos mesevilágba röpít minket február legszebb asztrofotója, pedig ez a valóság. Ismerd meg a Hold színes titkait!
Elsőre azt hihetnénk, az univerzum egyik messzi csodás szegletének égitesteit és ködösségeit láthatjuk, pedig ez a csoda nincs messze tőlünk, akár minden éjjel láthatjuk. A képen ugyanis a Hold felszíne pompázik gyönyörű színekben, persze ahhoz, hogy valóban így láthassuk, szükség van némi asztrofotós segítségre. Már korábban is láthattunk színes Holdas képet a Magyar Asztrofotósok Egyesületének Hónap képeként, de ez a mostani egészen különleges. Dr. Francsics László fotója egészen káprázatos, de ezen nem is csodálkozunk, hiszen egy olyan magyar asztrofotósról van szó, akinek sikerült a világ legjobb asztrofotósa címet is már elnyernie. Mostani fotójának érdekességeiről pedig most ő maga mesél a kép alatt.
Hogyan lehet színes, ha szürkének látjuk?
A Hold alapvetően egy szürke, látszólag egyhangú égitest. Ez azonban nem a teljes valóság. A Hold felszíne nem tökéletesen szürke, bár rendkívül finom szürke por, a holdi regolit borítja, melyről a világ egyik leghíresebb fényképfelvétele készült 1969-ben, amikor Neil Armstrong benne hagyta a lábnyomát. Ez a por fedi el azokat az alapkőzeteket, melyeknek nagyon enyhe színeltérései vannak a szürkéhez képest. Ezt a pici különbséget lehet digitális technológiával rögzíteni, hiperszaturációs eljárással felerősíteni és ezáltal láttatni. Hiperszaturáció nélkül ez a felvétel is egy szürke holdfelszín-részletet ábrázolna.
Miről árulkodnak a színek?
A vörös árnyalatért a vasoxid jelenléte felel, míg a kékekért nem a víz (a Holdon nincsen víz), hanem a bazaltsíkságok kőzeteiben rejlő titánoxidok felelősek. Ha fekete-fehér kamerát és nagy spektrumtartományt lefedő csillagászati szűrősorozatot alkalmazunk, nem csupán a vöröses és a kékes színek, hanem egészen finom árnyalatok is megjelenhetnek a végső, feldolgozott felvételen.
Bullialdus pompás színei
A Bullialdus egy teljesen érdektelen kráter a Holdon - első pillantásra. Második pillantásra azonban feltűnhet, hogy egy különleges helyen, a Tycho-kráterből 100 millió éve kicsapódott legmarkánsabb törmeléksáv alá esik. Ha színes technikával fotózzuk, akkor láthatjuk, hogy a kráter peremének feltűnő kékes színe, és még feltűnőbb sárga központi csúcsa van. Mindezt egy vasoxidban gazdag, vöröses mare (holdi bazalttenger) terület veszi körbe, amiben feltűnő világoskékes sávot alkot a Tycho becsapódásának törmeléke. A kép I-R-G-B-U (infravörös-vörös-zöld-kék-ultraibolya) szűrőkkel készült 800 nm-től 320 nm-ig terjedő spektrumtartományban, ami egy picit tágabb a szabad szemünkkel látható "vizuális" tartománynál.
