Újabb kifestővel jelentkezünk, ezúttal a hosszú fülű és rendkívül gyors mezei nyulat mutatjuk be.
Mezei nyúllal a világ számos pontján találkozhatunk, Európán kívül többek között Ázsia és Észak-Amerika keleti részén, Dél-Amerika déli felén, de még Ausztráliában és Új-Zélandon is. Magyarországon főszereplőnkön kívül csak egy másik nyúlfaj él: az üregi nyúl, a házi nyúlfajták őse, ami a föld alatt lakik.
Ha szeretnéd kiszínezni a mezei nyulat (letölteni ide kattintva lehet a kifestőt), nem lesz bonyolult dolgod, csak arra figyelj, hogy a barna nyuszi füleinek a hegye és a farka felső része fekete, a farka alsó része és a hasa fehér, a lába elülső oldala pedig sárgásbarna. És ha már a nyúl külalakjánál tartunk: testhossza 50-70 centiméter, a farka 7-11 cm, tömege pedig 2500-6500 gramm, és általában a nőstények a nagyobbak.
A mezei nyúlra nagyon sok állat vadászik: a róka, a farkas, a kóbor kutyák és a menyétek is, de azért nem kell túlzottan félteni, mert akár 70 km/h-val képes szaladni, 2 méter magasra és 2,7 méter messzire is el tud ugrani, sőt, ha nagyon muszáj, még úszni is tud. Kedveli a zsenge hajtásokat, a lóherét, a lucernát, szívesen lakmározik a kukorica-, burgonya- és répaföldeken, káposztáskertekben.
Párzási időszakát nehéz meghatározni, mert évente akár háromszor vagy többször is születhetnek kisnyuszik, egyszerre akár 4-6 kölyök. Annyi biztos, hogy a kényes időszakban a hímek nem feltétlenül kedvelik egymást, sokszor össze is verekszenek, ahogy ezen a videón láthatod:
A kisnyulak már születésükkor szőrösek, és az első időkben nincsen szaguk, így nem vonzzák oda a ragadozókat, amíg az anyjuk távol van. Fontos, hogy ha kölyöknyulakra bukkansz, ne nyúlj hozzájuk! Nem árvák, a mamájuk a közelben van.
Forrás: Wikipédia, Pannon Enciklopédia
