Izgalmas színek és formák pompáznak az idei év egyik legszebb asztrofotóján, amelyen tulajdonképpen csillagködök sokaságát láthatjuk.
A Magyar Asztrofotósok Egyesületének havi fotópályázatának célja, hogy minden hónapban bemutassanak egy valamilyen szempontból kiemelkedő asztrotót a magyar asztrofotósok munkái közül. Az áprilisi Hónap képét Tóth Bence készítette a Barlang-köd elnevezésű objektumról. Érdekesség, hogy bár az Sh2-155 jelzésű ködösséget széles körben Barlang-köd néven ismerik, az igazság viszont az, hogy ezt a nevet korábban egy másik ködre, a Cederblad 201-re használták, amely az Sh2-155-höz hasonlóan a Cepheus csillagképben található.
Az Sh2-155 egy diffúz ködösség része egy nagyobb ködkomplexumnak, amely Hidrogén alfa emissziót, reflexiós-köd részeket és sötét ködöket is magába foglal.
- Az emissziós és planetáris ködök pompás színüket egy a közelben lévő csillag ultraibolya sugárzásának köszönhetik. Ez a sugárzás gerjeszti ezeket az ionizált gázokból álló ködöket, és ennek következtében kezdenek el világítani a spektrum különböző tartományaiban. Az oxigén például kék, a hidrogén vörösen izzik.
- A reflexiós ködök a közeli csillagok fényét verik vissza, tehát ezek valójában nem világítanak.
- A sötét ködök csak akkor érzékelhetők, amikor más csillagokat vagy világító ködöket takarnak el.
- A szupernóva-maradványok tulajdonképpen izzó gázfelhők, és úgy keletkeznek, hogy miközben nagy sebességgel távolodnak a szülőcsillaguktól, a lassabb csillagközi anyaggal történő ütközés következtében felforrósodnak, és világítani kezdenek.
A Barlang-ködnek pont az adja meg az érdekességét és szépségét, hogy különféle típusú ködök alkotják és keverednek benne. Tóth Bence azonban csavart egyet a dolgon, és úgy fotózta meg, hogy felvételén csak az emissziós gázok struktúráit láthatjuk.
Sh2-155, a Barlang-köd
A felvétel elkészítéséhez keskenysávú szűrőket alkalmazott, ennek köszönhető, hogy a sötét porködök és a reflexiós ködök nem jelennek meg a képen, így új arcát ismerhetjük meg Magyarországról ennek a ritkán megörökített objektumnak.
Ráadásul Bence tulajdonképpen egy újragondolt fotót alkotott, ugyanis nem ma készítette a felvételhez szükséges nyersképeket, viszont a korábbi feldolgozással nem volt elégedett, és ezért újra feldolgozta az akkori képet. Ebből is láthatjuk, hogy az asztrofotózás egy rendkívül összetett elfoglaltság, ugyanis az utómunka legalább annyit számít egy jó asztrofotó elkészítésében, mint maga a felvétel rögzítése, és akkor az előkészítő munkákról még nem is beszéltünk.
