De mitől színesednek ősszel a levelek?
A lombhullás bolygónk évszakváltakozással érintett területeinek évelő növényzetére jellemző, összetett, külső (környezeti) tényezők hatására örökletessé vált folyamat. A megvilágítás időtartamának lerövidülése és a hőmérséklet csökkenése miatt a fotoszintézis színhelyéül szolgáló lomblevelek - mint az anyanövény számára feleslegessé vált szervek - előbb elszíneződnek és elszáradnak, majd lehullanak. Az örökzöld lombos, illetve tűlevelű fajoknál a levélváltás folytonos, ennek megfelelően szinte észrevétlenül zajlik.
Az öregedés folyamán a lomblevelek zöld színtesteiben bomlásnak indulnak a földi élet szempontjából talán legfontosabbnak tekinthető fotoszintetikus pigmentek, a porfirinvázas klorofillok. A zöld szín lassan elvész, s a levélben maradt kísérőpigmentek színe válik meghatározóvá. Ilyen kísérőpigmentek a konjugált kettős kötéseket tartalmazó, izoprénvázas karotinoidok, melyeknek két fő csoportját, a karotinokét és a xantofillokét különböztetjük meg. Többségük sárga színű, de narancsszínű és piros képviselőik is vannak. A vöröses vagy vörösesbarna árnyalatot az antociánok okozzák.
A kísérőpigmentek aránya, százalékos megoszlása fajonként eltérő, s olykor még fajon belül is nagy variabilitást mutat. Az egyik legjellegzetesebb őszi lombszínnel, az élénk pirossal például a barkócaberkenye (Sorbus torminalis) büszkélkedhet. Fontos hangsúlyozni, hogy a környezeti hatások nagy mértékben befolyásolhatják az őszi erdő képét. A színes, tarkabarka levelek tovább maradnak „gazdájukon” a kevésbé szeles időszakokban, mint a viharokkal és heves esőzésekkel jellemezhetőekben. A természetben nincs két egyforma év, de talán még egyforma másodperc sem.
Egy azonban bizonyos, legkedvesebb kirándulóhelyeink, de a parkok és arborétumok is ilyenkor a leglátványosabbak. Az egyre gyengülő melegben tett remek természetjárások testben és lélekben is megerősítenek, ráadásul páratlan vizuális élménnyel ajándékoznak meg minket.
A teljes cikket elolvashatjátok a Turista Magazin 2012. novemberi számában!
Az erdélyi Kárpátok könnyen elérhető "sűrítménye" a Pádis-fennsík.
Hallottál már a déli határ mellett húzódó magyar Maginot-vonalról?
Szigetvárat nem csak egyszer ostromolták meg, de csak egyszer sikerült bevenni.
