Kicsi, kedves, gömbölyded, és igazi színt visz a téli szürkeségbe. Nevét a hangjáról kapta, amely egy lágy, bánatosnak tűnő füttyentés. Északi tájakról érkezik, és a jó hír, egyre többen gyülekeznek a Maros árterében. Kitalálod, kik ők?
A süvöltő hímek tollazata igen mutatós: élénkpiros, fekete és szürke színek váltakoznak benne, olyan, mint egy díszmadár. A tojók szerényebb színezetűek, alsótestük nem piros, mint a hímeké, hanem inkább szürkés, barnás.
Nevét a hangjáról kapta, amely egy lágy, bánatosnak tűnő füttyentés, régiesen „süvöltés”. Jellegzetes „phjü-phjü” vagy „hi-üp” kiáltása könnyen felismerhetővé teszi. Ha még nem hallottál süvöltőt énekelni, a videóra kattintva meghallgathatod:
Az utóbbi napokban egyre nagyobb számban érkeznek az északi országokból a Körös–Maros Nemzeti Park tájaira, és a Maros-ártérben is sűrűn felcsendül jellegzetes hangjuk – olvasható a nemzetipark-igazgatóság weboldalán. Csak telelő fajként jelenik meg, általában november végétől február végéig, március elejéig tartózkodik itt. Nagyobb csapatokban elsősorban az ártéri erdőkben, például a Maros-mentén fordul elő. Magevő madár, legjobban a kőrisfák termését kedveli.
A süvöltő (Pyrrhula pyrrhula) hazánkban védett faj, természetvédelmi értéke 25 000 Ft egyedenként.
Ha nagy számban telel nálunk, akkor a hideg napokon feltűnhetnek a madáretetőkön is, ahol az apró magvakat szedegetik fel.
