Igazi színt visz a téli hónapok szürkeségébe. Ha szerencsénk van, a hideg napokon akár még a madáretetőnkön is megpillanthatjuk az egzotikus szépségű énekesmadarat.
A Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóság működési területén rendszeres téli vendég a gyönyörű süvöltő, és viszonylag gyakran találkozhatunk vele errefelé. Az emberi településeket ugyan kerüli, inkább a külterületi erdőkben jelenik meg, bár előfordul, hogy a városi parkokba is bemerészkedik. Ha nagy számban telel nálunk, akkor a hideg napokon feltűnhetnek a madáretetőkön is, ahol az apró magvakat szedegetik fel – írja a nemzetipark-igazgatóság a honlapján.

Hím és tojó

A hímek tollazata igen mutatós: élénkpiros, fekete és szürke színek váltakoznak benne, olyan, mint egy díszmadár. A tojók szerényebb színezetűek, alsótestük nem piros, mint a hímeké, hanem inkább szürkés, barnás. Különösen kedvelik a fagyal bogyóját és a juharfajok termését, illetve magját. Legnagyobb eséllyel a különféle kőrisfák környezetében figyelhetjük meg, ugyanis Magyarországon ez az egyik legkedveltebb tápláléka. A süvöltő (Pyrrhula pyrrhula) hazánkban védett faj, természetvédelmi értéke 25 000 Ft egyedenként.
Nevét a hangjáról kapta, amely egy lágy, bánatosnak tűnő füttyentés, régiesen „süvöltés”. Jellegzetes „phjü-phjü” vagy „hi-üp” kiáltása könnyen felismerhetővé teszi. Ha még nem hallottál süvöltőt énekelni, a videóra kattintva meghallgathatod: