Színpompás téli vendégek a kertben

Az etető gyakori látogatói, a cinegék, verebek, erdei pintyek, zöldikék vagy a tekintélyt parancsoló csőrrel büszkélkedő meggyvágó mellett, olykor fenyőpintyek is feltűnnek, különösen hóesés után, amikor nehezen jutnak hozzá természetes táplálékukhoz. Ezek a szép kis énekesek Skandinávia hegyvidéki nyíreseiben költenek, télen nagy csapatokban lehet őket látni, főleg a kőris és bükkfák környékén, melyeknek terméseit nagyon kedvelik.

A fenyőpintyek gyakran csapatban mozognak, extrém esetben több millió madár is összeverődhet. Egy éve Szlovéniában telelt rekordszámú fenyőpinty, a madarászok 2 - 5 millió körülire becsülték a számukat. A madarak az éjszakákat egy pár hektárnyi kis területen töltötték a Száva folyó közelében, onnan rajzottak ki reggelenként. Az eddigi legnagyobb fenyőpinty inváziót egyébként 1951-52 telén jegyezték fel, akkor 70 millió fenyőpinty telelt Svájcban.

Sokak kedvence a süvöltő, melynek jellegzetes hangját sokkal gyakrabban halljuk, mint ahogy magát a madarat megláthatnánk, bár etetőkön is fel-feltűnik. Mivel a süvöltő is kedveli a kőrisfák termését, érdemes télen ezeket a fákat alaposabban is szemügyre venni, hátha szerencsénk lesz, és nemcsak hallhatjuk, de az ágak között ki is szúrhatjuk ezeket az aranyos madarakat.

A fenyőrigók színekben nem vehetik fel a versenyt az előző fajokkal, cserébe azonban őket láthatjuk leggyakrabban telente. Bár a fenyőrigók szórványosan költenek is nálunk, azért jelenlétük igazán télen feltűnő, amikor nagy csapatokban lepik el a jó táplálkozó helyeket, akár a nagyvárosok közepén is. Főleg a bogyós terméseket kedvelik, ezért a városokban többek között a berkenyét, a nyugati ostorfát vagy a fák koronájában zöldellő fagyöngyöt keresik, de ha kedvükre való csemegét -például almát- látnak az etetőn, azt is szívesen eszegetik.

A hegyvidéki fenyvesekben fészkelő keresztcsőrűek inváziós években, amikor az északi fenyők termése nem elegendő számukra, nagy számban láthatóak nálunk, főleg a Kőszegi-hegység környékén, ahol egyébként pár száz pár fészkel is. Nevüket jellegzetes csőrükről kapták, mely a tobozpikkelyek szétfeszítésére „szakosodott”.

Inváziós években akár a városi parkokban, kertekben is találkozhatunk a különleges megjelenésű csonttollúak nagy csapataival. Az északi fenyőerdőkben költő különleges madarak főleg a japán akác, a madárberkenye, a nyugati ostorfa és a fagyöngy bogyóit keresik fáról fáról szállva.

Szórványos téli vendég Magyarországon a sárgacsőrű kenderike, mely főleg a szikes pusztákat keresi fel, például a Hortobágyon, ahol gyommagvakat fogyaszt. Telelő csapatai olykor több száz egyedből is állhatnak.

Szintén szórványosan látható télen a kedves nevű, és hasonlóan kedves megjelenésű zsezse. A piros sapkás pintyfélét kiszúrni leginkább inváziós években tudjuk, amikor nagy csapatokban mozognak. Néhány éve volt olyan tél, amikor még a pesti belváros kellős közepén, az Erzsébet téren is láttak jó pár példányt.

További sok-sok érdekesség és hasznos információ – nemcsak téli madárvendégeinkről – az MME oldalán.