Szív-köd és napbogáncsok a tavasz legszebb asztrofotóin

A tavasz egyik legszebb asztrofotóján a szemnek amúgy vörös színű Szív-ködöt most kék és narancssárga színben láthatjuk, cserébe elképesztő részletességgel tárulkozik fel előttünk. A másik fotón pedig a Napba nézünk, és a napfoltok gyönyörű bogáncsos rajzát csodálhatjuk meg.

Szerző:
Turista Magazin
Magyar Asztrofotósok Egyesülete
Fotó:
Magyar Asztrofotósok Egyesülete
2022. május 3.

A tavasz egyik legszebb asztrofotóján a szemnek amúgy vörös színű Szív-ködöt most kék és narancssárga színben láthatjuk, cserébe elképesztő részletességgel tárulkozik fel előttünk. A másik fotón pedig a Napba nézünk, és a napfoltok gyönyörű bogáncsos rajzát csodálhatjuk meg.

Nehéz dolga lehet a Magyar Asztrofotósok Egyesületének, amikor a hónap legszebb asztroképeit válogatja, hiszen a hazai asztrofotósok igen magas színvonalú képekkel büszkélkedhetnek. A márciusi és áprilisi Hónap képei, amiket most megnézünk, szintén gyönyörű felvételek, és ennél a műfajnál sokszor előfordul az, hogy lehet, valami szakmailag nagy bravúr, laikusként nézve talán nem varázsolja el annyira a nézőit. Ez a két kép viszont egy hétköznapi embernek is varázsos, ismerjük meg hát őket.

A márciusi Hónap képét Feltóti Péter készítette, amelyen a Cassiopeia csillagképben található Szív-ködöt láthatjuk.

A Szív-köd egy hozzávetőlegesen 7500 fényévnyi távolságban található, főként hidrogén gázból álló csillagközi gázfelhő, melyben fiatal csillagok születnek. Fényét a középső részében található Melotte 15 csillaghalmaz ultraibolya sugárzása kelti, ez gerjeszti és készteti emisszióra, azaz fénykibocsátásra a csillagközi gázokat.

A Szív-köd színe a szem számára egyébként vörös színű lenne, ha elég erős lenne a fénye, akárcsak a valódi szívnek. Viszont ahhoz, hogy ilyen szép részletességgel tudjuk megnézni ezt a ködösséget, mint ezen a képen, le kell mondanunk a vörös szív élményéről. Feltóti Péter egy szűrőkészletet használt a kép megalkotásához, amelynek eredményeként a Szív-köd finomabb részletei és struktúrái is szépen kirajzolódnak.

Feltóti Péter kék-narancs Szív-ködjét 20 cm tükörátmérőjű távcsővel, csillagászati CCD kamerával és Kén2, Oxigén3, hidrogén-alfa szűrőkkel készítette, amelyen a kékes szín az ionizált oxigéngázé, a sárgás-barnás a hidrogén és kén gázok színei.


A kék és narancssárga változat, talán még szebb is, mint a vörös, amelyet most Kollár István felvételén nézhettek meg. Persze ez a vörös változatú, tágabb képkivágású kép is gyönyörű, amelyen még azt is láthatjátok, miért is nevezték el Szív-ködnek:

A másik tavaszi Hónap képe egy igazi különlegesség, hiszen hiába látjuk minden nap ezt az égitestet, ezeket a szép részleteit soha se láthatnánk, ha a világűr képi krónikásai nem örökítenék meg nekünk. Dr. Francsics László Napunk foltjait mutatja meg most egy gyönyörű felvételen, a kép megérdemelten lett áprilisban a legszebb fotó.

A felvételt Francsics László az "amatőrcsillagász-viszonylatban" nagynak számító, 30 cm átmérőjű, speciálisan a Nap fotózására tervezett és épített távcsövével készítette Fejér megyéből március 22-én. A távcső a napfényt speciális módon szűri, éppen azért, hogy a fókuszált napsugarak ne tegyék tönkre a képrögzítő eszközöket. Nagyon fontos tudni, hogy a Napot távcsövön keresztül, arra alkalmas energiacsökkentő szűrők nélkül fotózni és megtekinteni is szigorúan tilos!

Mindenki hallotta már ezt a kifejezést, hogy naptevékenység, de azt biztosan kevesebben tudják, hogy ezek ciklikusan változnak. Egy napciklus 11 évig tart, amely során felerősödik, majd a napciklus végére legyengül a naptevékenység. Egy napciklus elején kevés napfolt figyelhető meg, azok is aprók, ezzel ellentétben a napciklus közepén, a maximum idején hatalmas, komplex napfoltcsoportok úsznak a Nap felszínén, és gyakoribbak, erősebbek lesznek a napkitörések is.

A naptevékenység valójába a Nap mágneses terének változásaihoz, intenzitásához köthető jelenségek együttese. Ezek a jelenségek elsősorban a napfoltok számában, szerkezetében és méretében öltenek testet, de ide kapcsolódnak a protuberanciák és a napkitörések is.

A csillagászok már a 19. század első fele óta figyelik a napciklusokat, és összehasonlítják őket. A megfigyelésekből pedig kiderült, hogy a napciklusok nem egyforma intenzitásúak, valamelyik rendkívül intenzív, némelyik pedig alig-alig mutat jelentős naptevékenységet. Néhány évvel ezelőtt a jelenlegi 25. napciklust, annak kezdetén rendkívül gyengének jósolták és látták a kutatók, azonban a Nap erre rácáfolt, és a naptevékenység intenzitása az elmúlt egy évben a vártnál jóval nagyobb mértékben nőtt meg. Egyre nagyobb és kiterjedtebb napfoltcsoportok jelennek meg egymás után.

Francsics László fenti képén a 2975 és 2976 jelű napfoltok láthatóak, amelyek az említett naptevékenység erősödésének hírnökei. Hatalmas erejű mágneses mező hozta létre őket, mely éppen a napfoltok sötét részén, az úgynevezett umbrán keresztül tör a Nap felszínére. A mágneses tér csökkenti a plazma sűrűségét, ezért ott a Nap felszíne valamivel hidegebb az átlagosnál, és emiatt kevesebb fényt bocsát ki. A szálas szerkezetű „penumbra” átmenet a normál sejtes szerkezetű (granulás) napfelszín és a napfolt között.

Cikkajánló