A légi úton történő, kémiai szúnyoggyérítés hatásait vizsgálták Debrecenben. Az eredmény szomorú, a szúnyoggyérítés haldokló rovarok sokaságát hagyta maga után. Katicákat, fátyolkákat, fürkészdarazsakat. Szúnyogok csak elvétve akadtak.
Kántás Zoltán környezetvédelmi méréstechnikus és aktív természetvédő társaival Debrecen különböző pontjain végzett vizsgálatot a 2024 júliusában végzett légi, kémiai szúnyoggyérítés alkalmával. A vizsgálat eredményeiről a greendex.hu-n számolt be.
A kutatás egyik helyszíne a Debreceni Egyetem botanikus kertje volt, ahol évszázados fák alatt, tóparton és nyílt területen is vizsgálták, hogy mely fajok hullanak a kiterített fehér lepedőkre a kémiai szúnyogirtást követően.
A botanikus kertben és a város további három pontján lezajlott mérés során összesen 3 darab csípőszúnyogot találtak, az áldozatok közel 99%-a pedig egyéb fajok közül került ki.
„A néhány estén át tartó szúnyoggyérítés hatására jellemzően a fecskék alapvető táplálékául szolgáló legyek, apró fürkészdarazsak és pókok, fátyolkák, kabócafélék, poloskák, kis termetű cincérek, hangyák, ormányosbogarak, katicák és egyéb rovarok hullottak a talajra terített lepedőkre. Az állatok az idegméreg által kiváltott jellegzetes remegést, koordinálatlan mozgást produkálták, és egy részük csak akár 2-3 napig tartó rángatózást követően pusztult el” – írja Kántás Zoltán cikkében.
A szúnyoggyérítést követően, a természetben okozott pusztításról egy kétperces videó is készült.
Cikkében Kántás Zoltán felhívja a figyelmet arra is, hogy a permetezés védett természeti területet is érintett, ráadásul a botanikus kert tavának partján talált megmérgezett ízeltlábúak jelenléte arra utal, hogy a kiszórt idegméreg a vízbe is beszóródott. Pedig a deltamethrin nevű méreg még alacsony koncentrációban is hosszan tartó károsodást okoz a vízi élővilágban.
A deltamethrin használatával kapcsolatban korábban már a Magyar Tudományos Akadémia is kiadott egy állásfoglalást, amelyben többek között azt írják, hogy légi úton történő kémiai szúnyoggyérítés során az elpusztított rovaroknak alig egy százaléka a „célszervezet”, viszont bizonyítottan sok az ökoszisztéma-szolgáltatásokban jelentős szerepű méhféle, illetve minden egyéb rovar, valamint közvetett tápláléklánc-hatásként a rovarevő gerinces állat is. Emellett az élővizekbe jutott deltamethrin a halakat, a hüllőket és a kétéltűeket is veszélyezteti. Ráadásul komoly veszélyforrás a túlzott mértékű használatból eredő rezisztencia kialakulása a célszervezetekben, ami megnehezíti a későbbi sikeres alkalmazást.
