A Börzsönyhöz kötődő érdekes földrajzi nevek és a hegység eldugott zugai szinte kifogyhatatlanul szolgáltatják a látnivalókat és a történeteket. A térképet nézegetve akadtam rá a Szondi György nevét viselő emlékfasorra, egy hajdani kápolna helyére és egy titokzatos alagútra. Drégelypalánkról indulva egy 16 km-es körtúrával nemcsak ezeket kerestem fel, hanem Drégely várát és a históriájához tartozó egyéb legendás helyszíneket is.
Drégelypalánk a nevében is a török hódoltság emlékét őrzi, hiszen a 13. század óta létező Drégely település mellé - miután Ali pasa 1552-ben bevette a várat - a törökök emeltek lovas katonáik számára egy faerődítményt, amelyet Palánknak neveztek. Egykoron a Hévíz-patak választotta el Drégelyt és Palánkot, amely települések mára összeolvadtak. A községben több helyen is megtalálhatjuk Drégely egykori hős várkapitányának emlékét. A központban áll Szondi György jelképes szarkofágja, utcát neveztek el róla, illetve a Fő út 22. szám alatt található a Szondi-kiállítótér, ahol nemcsak a hős alakját és a vár történetét ismerhetjük meg, hanem a környék történelmét ás hagyományait is.
Szondi György jelképes szarkofágja
Az Aranygomb-hegy legendája
A településtől délre, alig két kilométert megtéve találjuk a már nevében is érdekes Aranygomb-hegyet. A legenda szerint maga Ali pasa rendelkezett úgy, hogy ez a 269 méteres magaslat legyen a Drégely ostromában elesett hős Szondi végső nyughelye. Benedek Elek ekképpen emlékezik meg erről: „Feje levágva a hősnek, de Ali a test mellé téteti, s úgy temetteti el, hőst megillető pompával, szemben a várral, hegy tetején, s sírjára lobogós kopját szúr: hadd hirdesse mindeneknek az igaz hazafi hősi halálát.”
Ali pasa arcképe
„Ali katonásan tisztelgett a fejnek. - Derék vitéz volt, - mondta a meghatottságtól remegő hangon s kezével az átellenben levő hegyre mutatott. - Temessétek el oda, testével együtt, tűzzetek a sírjához gerelyt és zászlót!” - írja Mikszáth.
Szondi temetése (Kubányi Lajos festménye)
Szondi sírhelyéről valójában semmi biztosat nem lehet tudni. Végső nyughelye - ha egyáltalán volt neki - az évszázadok során feledésébe merült. A vár ostromának történetéből kiderül, hogy annak idején Hádim („a herélt”) Ali Pasa ezen a dombon, a mai Aranygomb-hegyen verette fel fővezéri sátrát, ahonnan kiválóan ráláthatott a várra és a csata alakulására.
A Lány-árok legendája
Az Aranygomb-hegyről is rálátni a Drégelypalánk déli határában, a 2-es főút közelében húzódó mély árokra, amelyet nem csupán a környékbeliek, de a térkép is Leány-ároknak nevez. A helyi hagyomány úgy tartja, hogy Szondi György várkapitány a lányokat és az asszonyokat gyermekestül ezen a lápos, mocsaras árkon keresztül menekítette ki az ostromló törökök elől. A legenda szerint a lápon az asszonyok pallókon közlekedtek, amelyeket felszedtek maguk után, így a törökök még a vár bevétele után sem tudtak utánuk menni. A törökök körbevették a mocsaras területet, és megpróbálták kiéheztetni az elrejtőzött asszonyokat, de amikor estefelé meglátták a lápvidék jellegzetes lidércfényét, azt hitték, a vár megölt vitézeinek szellemeit látják, ezért ijedtükben elmenekültek.
Drégely várának romjai
Szondi György feltételezett nyughelyével, az Aranygomb-heggyel szemközti, 444 méteres magaslaton egy meredek kaptatót leküzdve juthatunk fel Drégely várának romegyütteséhez, amely 1990 óta hivatalosan is a nemzeti örökségünk része, 2012-től pedig történelmi emlékhely. A vár históriáját - a 146 várvédő hősies küzdelmét - számos író, költő, köztük Tinódi Lantos Sebestyén, Kölcsey Ferenc és Arany János is megénekelte. Egy 1285-ből származó oklevél szerint a Drégelyvár építői Hont fiai, Dersnek és Demeter voltak, és az évszázadok alatt többször is gazdát cserélt, mire az esztergomi érsekség birtokába került. Várday Pál érsek az 1540-es években nevezte ki a közrendű családból származó Szondi Györgyöt a drégelyi uradalom intézőjévé és a vár parancsnokává.
Helyreállított falak között
Az addig vadászkastélyként használt vár a vékony falaival aligha tudta volna megállítani a közeledő törököket, ezért Szondi levelet írt az uralkodónak, kérelmezve az építmény megerősítését. I. Ferdinánd jóváhagyásával az országgyűlés 1546-ban elrendelte a munkálatokat, de azok végül elmaradtak. Drégelynél 1552. július 6-án a 12 ezres török sereg leromlott állapotú falakat, rosszul felszerelt, kis létszámú helyőrséget talált. Az ostrom kimenetele borítékolható volt, de a várat védő 146 vitéz dacolt az óriási túlerővel. Három napig tartották a várat - nem engedve sem a török nyájas hitegetésnek, sem erős ágyúzásának -, amíg a szétlőtt falak közé be nem nyomult a többezres oszmán sereg, és mind egy szálig le nem vágta a hősöket.
A Varga-tó mondája
Alig pár száz méterre nyugatra a vártól, eleinte a kék, majd egy jelzetlen ösvényen haladva közelíthetjük meg a térképen Varga-tóként feltüntetett kiszáradt medret, amelyben vizet csak tavasszal vagy nagyobb esőzések után találunk. A monda úgy tartja, hogy a tó a Drégely közelében lakó vargáról kapta nevét, aki a vár vitézeinek is készített bőröket. A varga már az ostrom első napján felkereste Ali pasát, hogy aranyért cserébe elárulja az erősség sebezhető pontjait. Ali pasa az árulásért cserébe annyi aranyat ígért a vargának, amennyi csak belefér a bőrébe. Miután az ostrom véget ért, a vár pedig elesett, a pasa megtartotta szavát. Igaz, nem úgy, ahogy arra a varga számított. A pasa az árulót elevenen megnyúzatta, bőrét arannyal kitömette, a holttestet pedig a vár alatti tóba dobatta.
A rejtélyes Szondi-alagút
A Szondi-alagút kívülről
Drégelyvártól északra fekszik a kutatókat is zavarba ejtő Szondi-alagút, amelyet előbb a kék jelzéseket, majd (négy kilométeren át) egy tanösvényt követve érhetünk el. Az alagút Szondi nevét viseli, bár ez idáig sem derült ki, hogy kik, mikor és miért vájták ezt az egy méter széles, embermagasságú járatot, amely a kezdeti 50 méteres egyenes szakasz után többfelé ágazik, többek között a Drégelyvár irányába is. Ezek a szerteágazó járatok 30-40 méter után összeszűkülnek, a beomlások következtében járhatatlanná válnak. A titokzatos járatrendszerről mindössze annyit tudunk, hogy több száz évvel ezelőtt emberi kéz alkotta. Van olyan felvetés is, miszerint a járat egykoron Drégely várának titkos alagútja volt, annak ellenére is, hogy az légvonalban 3 kilométerre és 250 méterrel magasabban fekszik. A legenda szerint ezen az alagúton jártak a várvédők a közeli csitári kápolnához imádkozni, amely csodatévő kútjával napjainkban is a hívők zarándokhelye. A Szondi-alagutat jelenleg a balesetek megelőzése végett egy vasrács védi a kíváncsiskodóktól. Igaz, ez ottjártamkor is nyitva állt, így a merészebb vállalkozók akár be is tudnak menni a járatba, amelyben egyébként semmi különöset nem lehet látni.
Így néz ki a Szondi-alagút belülről
A Szondi-alagúttól alig kétszáz méterre találjuk a gyógyító vizű forrásáról elhíresült csitári Mária-kegyhelyet, amelyet egy majorság vesz körbe. 1859-ben a helyi plébános jegyezte le, hogy ezen a helyen több alkalommal is megjelent Szűz Mária, majd ezt követően csodálatos gyógyulások történtek, amit a hívők itt elhelyezett hálatáblái is bizonyítanak. Frissítettem magamat a hűs, csodatévő vízzel, majd folytattam a Szondi-emlékek kutatását, immáron főként aszfalton gyalogolva.
A csitári kápolna és csodatevő kútja
A csitári kápolnától alig egy kilométert gyalogoltam a 2-es főútig, amelyen jobbra fordultam Drégelypalánk irányába. Mielőtt visszaértem volna körtúrám kiindulópontjára, a település határában kis kitérőt tettem az egykori Szondi-kápolnához, amelyhez szemet gyönyörködtető fasor vezet.
A Szondi-emlékfasor és a Babat-hegy kápolnája
A Szondi-kultusz ápolására Arany János, Horváth Mihály, Ipolyi Arnold és Simor János részvételével 1868-ban Szondi Emlékbizottság alakult. A társaság kezdeményezésére a Drégelyhez közeli Babat-hegyen 1885-ben emlékkápolnát szenteltek fel, amelyben még szobrot is állítottak a hős tiszteletére. A neoromán stílusban épült, 23 méteres toronnyal büszkélkedő kápolna falai 8 méter magasak voltak. A II. világháború végén egy szovjet alakulat állomásozott a környéken, amelynek tagjai sajnos a háború után sem kímélték a kápolnát. Állapota olyannyira leromlott, hogy a hetvenes években teljes egészében elbontották. Helyén ma csak egy harangláb, egy kopjafa és egy információs tábla áll, amelyekre már ráférne a felújítás.
Az egykori Szondi-kápolna
Több mint 130 hársfájával üdítőbb látványt nyújt az egykori kápolnához vezető - 1896-ban, a millennium évében ültetett - Szondi-emlékfasor. Ezek a hársfák, amelyek az idők során kissé foghíjasok lettek, az ország különböző részeiből származnak, kifejezve az egész nemzet hősök iránti tiszteletét. A fák között találunk kisebbeket és nagyobbakat is: némelyik törzsének kerülete a 3 métert is meghaladja. A Babat-hegy oldalában húzódó pompás Szondi-emlékfasor Nógrád megye védett természeti és kultúrtörténeti értékei közé tartozik.
Térkép: Bagaméri Gergely
A cikk megjelent a Turista Magazin 2017. szeptemberi számában.
