Múlt héten nagy valószínűséggel szopornyicától legyengült róka került az állatmentőkhöz, amit a tatai Derítő-tó jegéről halásztak ki. Nem sokkal ezután az állat elpusztult. Az Állatmentő Sereg szerint nem lesz könnyű éve a vadmentőknek. Most összeszedtünk mindent, amit csak a szopornyicáról tudni lehet, beleértve, hogy miként zajlik a sokszor halálos kimenetelű betegség, és hogy hogyan lehet ellene a legjobban védekezni.
A jégről mentett róka hivatalos boncolási eredeményei egyelőre még nem érkeztek meg. Veszettség- és szopornyicavizsgálatot is végeznek rajta, de az állatmentők főként az utóbbira gyanakszanak. Mint február 15-ei posztjukban írták, a róka ennek a betegségnek a tüneteit hordozta, amit tapasztalatuk szerint ezek az állatok egyszerűen nem képesek legyűrni. Idén ez az első ilyen eset, mégis azt írták, 2021 „fekete év lesz a vadmentők számára”. Azóta egy újabb rókához riasztották őket „borzalmas állapotban”, el kellett altatniuk szegényt, most őt is a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Diagnosztikai Igazgatósága vizsgálja.
Még a pandák is megfertőződhetnek
A szopornyicavírust könnyedén átadhatják egymásnak a rókák, sőt, sajnos a kutyák is elkaphatják. Cseppfertőzéssel, tesfolyadékkal (vagyis szem- és orrváladékkal), vizelettel és széklettel terjed. Nemcsak a kutyafélék (a róka, a farkas és a házikutyák) fertőződhetnek meg: a mosómedvefélék, a menyétfélék (pl. a borz, a vidra, a nyest és a görény), de a macskafélék is elkaphatják, bár utóbbiaknál többnyire tünetmentes a betegség lefolyása.
Mindenesetre ezt nem jelenthetjük ki százszázalékban: 91-ben a Serengeti Nemzeti Park oroszlánállományában pusztított a vírus, és az állatok 20%-a nem élte túl. 2015-ben egy kínai rezervátum pandái fertőződtek meg, 22-ből 6 példány pusztult el. Az ormányosok, a hiénafélék és egyes főemlősök (pl. rézuszmajom) sincsenek biztonságban, de a szopornyica legalább ránk, emberekre nézve nem veszélyes.
Először 1761-ben említették a betegséget Spanyolországban, de csak Edward Jenner, egy angol sebész írta le 1809-ben (aki egyébként nagy koponya volt, ő találta fel a világ első védőoltását, a himlő ellen).
Ugyan az angolok egészen 1926-ig vitatták, de a francia mikrobiológus, Henri Carré már 1905-ben felfedezte, hogy egy vírusról van szó. 1923-ben született meg az első védőoltás szopornyica ellen.
Edward Jenner
A kutya-morbillivírus kórokozója a Paramyxoviridae családba tartozik, ahogy a mumpsz és a kanyaró kórokozója is. Miután egy állat megfertőződött, nagyjából a 6-22. naptól adhatja tovább a betegséget. Az első tünetek általában 3-6 nap után lépnek fel.
Magas lázzal kezdődik és idegrendszeri tünetekkel ér véget
Miből tudhatod, hogy a kedvenced szopornyicás? A legelső tünet jellemzően a 40 fok körüli láz, amihez bágyadtság, levertség társul. Attól függően, hogy kiütéses, hurutos vagy neurológiai jellegű formát ölt a betegség (lehet csak az egyik, vagy egymás után akár mindhárom is), más tünetekkel jár. A kiütéses változat esetében hasmenés, hányás, viselkedésváltozás, étvágytalanság jelentkezik, és gennyes hólyagok nőhetnek a comb belső felén és a hason.
A szopornyica második stádiumában (a második héten) szokott fellépni a hurutos forma, szem- és orrváladékozással, torokgyulladással, köhögéssel, légzési nehézséggel. Szövődmények léphetnek fel: tüdőgyulladás, gyomor- és bélgyulladás alakulhat ki. A fertőzött állatnak megvastagszanak a talppárnái, az orra, és barnára színeződnek a fogai.
Szopornyicával fertőzött afrikai vadkutya tüdejének szövettani képe
Az idegrendszeri tünetek a 2-6. héten jelentkeznek: izomrángások, remegés, körbenjárás, koordinálatlan mozgás, fényérzékenység, ferde fejtartás, fogcsattogtatás, bénulás léphet fel, esetleg vakság, süketség. Az utolsó stádiumban az egész testre kiterjedhet az epilepsziaszerű rángatózás. Ekkor már csak 5% esély van a túlélésre, de akkor is nagyon valószínű a súlyos szövődmények élethosszig tartó fennmaradása, amilyen például az idegrángás, a remegés, az elbutulás, a süketség, a vakság vagy a szklerózis. Jobb esetben „csupán” az orr és a talpak elszarusodása, a fogzománc elszíneződése marad meg.
Ha a kutyákat nézzük, összeségében a felnőtt egyedek 30-50%-a, a fiatal példányoknak viszont a 80%-a nem éli túl a fertőzést. Specifikus kezelés nem létezik, maximum a tüneteket lehet enyhíteni.
Az összes oltást be kell adatni
A veszettséggel ellentétben a rókákat nem vakcinázzák szopornyica ellen. „A szopornyica kívül esik a hatóságok által kezelendő, ún. bejelentésre kötelezett állatbetegségek körén, mind Magyaroroszágon, mind külföldön” – tudom meg a Nébihtől. A szopornyica az élelmiszertermelés szempontjából nem jelentős, mint például az afrikai sertéspestis, és közegészségügyi kockázatot sem jelent, mivel emberre nem veszélyes, ahogyan a veszettség.
Ezen kívül jól lehet ellene egyénileg védekezni. Semmi nem indokolja tehát az államilag vagy központilag szervezett vakcinázási kampányt. A védőoltással meg lehet védeni kutyáinkat, az oltást nem késő idősebb korban sem beadatni
– fogalmaz a Nébih.
Felelős kutyatartóként elsődlegesen a gazdának kell gondoskodnia a kedvence biztonságáról
A kölyökkutyák oltássorozata általában 6-8 hetes korukban kezdődik, és 2-4 hetenként ismétlődik, így jellemzően az első oltást még a tenyésztő adatja be nekik, a többiért pedig már az új gazdi felel. Fontos, hogy a kutya megkapja az összes oltást, csak azután lehet először kivinni az utcára vagy más ebek közé, ha már megfelelő immunitásra tett szert. Ez azonban nem tart ki egész életében (és még az sem védi meg, ha már egyszer átesett a betegségen), évente emlékeztető oltást kell beadatni.
