A magyar–szlovák határtól néhány kilométerre egy igen látványos, kirándulásra csábító szurdokot találunk. Vadregényes kanyon, változatos sziklaalakzatok, virágos rétek és festői kilátások várnak ránk Szádelő völgyében. Érdemes egy egész napot rászánni a felfedezésére, ha Észak-Magyarországon vagy Aggtelek környékén járunk.
Jósvafőről alig félórás autózással eljutunk túránk kiindulópontjához, a szlovákiai Szádelő (Zádiel) községbe, amelynek végén található a szurdokvölgy bejárata. Pár euróért akár itt is parkolhatunk. Megéri azonban korán érkezni, mert a kis betonplacc gyorsan megtelik autókkal. Már a falu neve, Szádelő is utal arra, hogy egy meredek falú kanyonvölgy bejáratánál fekszik. Az elnevezés a régi magyar „szád”, azaz nyílás, és „elő”, azaz elülső rész szavakból származik.
Szádelő község hangulatos utcája a völgy bejáratánál
Érdemes még a túra előtt vagy a völgy bejáratánál lévő kis büfében feltankolnunk vízzel, mert a szurdok első szakasza ugyan a Szár-patak (Blatnica-patak) mentén, viszonylag széles aszfaltúton vezet, később viszont a fennsíkra vezető, meredek erdei ösvény már jobban megmozgatja az izmainkat, és szükségünk lehet a bőséges folyadékpótlásra. A fennsíkon és a sziklás karrmezőn nem lesz vízvételi lehetőség.
Ahogy elindulunk a völgyön keresztülvezető tanösvényen, rögtön gyönyörű környezetbe csöppenünk: a hegyhasadék oldalai magasodnak körülöttünk látványos sziklaformációkkal kísérve.
Az árnyat adó, erdővel borított szurdok aszfaltútja kezdetben majdhogynem sík, enyhén emelkedik, amit szinte észre sem lehet venni, mert a látnivalók annyira lekötik az ember figyelmét.
Hol balra, hol jobbra bukkan elő a Szár-patak, amely csobogókat, zúgókat, kisebb vízeséseket alkot, és morajlását helyenként púpos kőtömbök, törött gerincű sziklahátak visszhangozzák.
Jól járható aszfaltút, csörgedező patak, árnyékot adó lombsátor a hangulatos szurdokban
A táj geológiájáról, különleges növény- és állatvilágáról a tanösvény tábláiról tájékozódhatunk, amelyeken szlovák, angol és magyar nyelven is olvashatók az információk. De nekünk erre most nincs olyan nagy szükségünk, mert velünk tart Sz. Tóth Erika, aki botanikus és környezeti nevelő, és minden fontos látnivalóra felhívja a figyelmünket.
A Szádelői-völgy (Zádielská dolina) nem véletlenül lett a Szlovák-karszt legrégebbi rezervátuma és a Gömör-Tornai-karszt egyik ékköve. Keletkezését a Gömör-Szepesi-érchegységben eredő patakok vizét összegyűjtő Szár-patak eróziós tevékenységének köszönheti. A víz sok millió éven át vájta útját a mészköves alapkőzetben, a geológiai törésvonalak mentén, eróziós munkájának eredményeként barlangok alakultak ki, amelyek kiszélesedésével és beszakadásával jött létre a völgy. Évmilliók lassú folyamata volt ez, amely a mai napig alakítja e tájat. A szurdok – beékelődve a Felső-hegy és a Szádelői-fennsík közé – mintegy 2200 méter hosszan kanyarog, mélysége eléri a 300 métert, szélessége viszont helyenként alig 10 méter.
A völgyben változatos sziklaalakzatokat, a patakban pedig különleges vízi élőlényeket csodálhatunk meg
A völgy alján sosincs rekkenő hőség, a patak felől hűs vízpermetet hoz a szél, amely a forró nyári napokon bizony jólesik.
Körülöttünk mindenfelé burjánzik a zöld növényzet. Különlegességét az adja, hogy e terület két élesen eltérő jellegű életföldrajzi egység találkozásánál fekszik, így az Alpesi és a Pannon régió fajai egyaránt előfordulnak itt, sokszor mozaikszerűen egybeékelődve.
A szurdok szűk, meredek sziklafalai között megszoruló páradús, hideg levegő hatására, a kőtömbök árnyékában magasabb hegyvidékekre jellemző növényfajok egész sora bújik meg: ikrás fogasír, kárpáti harangvirág, havasi iszalag, cifra kankalin. A közel 300 méterrel magasabban lévő fennsíkon, napsütötte sziklagyepeken találkozhatunk havasi őszirózsával, leánykökörcsinnel, osztrák sárkányfűvel.
A Szádelői-fennsík remek piknikezőhely: virágokkal teli, tágas rét csábít ücsörgésre
Az aszfaltcsíkon sétálva elérkezünk a völgy egyik jellegzetes sziklatornyához, a 105 méter magas Cukorsüveghez, amely nevét – mily meglepő – onnan kapta, hogy alakja cukorsüvegre hasonlít. Nyáron sajnos a lombkoronáktól nem látjuk a csúcsát, de nem maradunk le róla teljesen, mert a fennsíkról majd jól mutatja magát a szakadékból kimagasló mészkőszikla. Lombhullás után, ősztől tavaszig viszont teljes valójában megcsodálható, akár a völgy belsejéből is.
A fennsíkról jól látható a völgy emblematikus sziklaképződménye, a 105 méter magas Cukorsüveg
A tanösvény az aszfaltút végén egy kis fahídnál a hegyoldal felé kanyarodik. A túra ezen első szakasza kisgyerekes családoknak és nagyiknak is nyugodt szívvel ajánlható, mivel alig van benne szint, így kellemes sétával teljesíthető. A gyaloghídtól azonban változik a táj, egy hosszabb, meredekebb emelkedő következik szép bükkösben a fennsíkig, amihez kell az erő, a kitartás. Aki könnyed családi túrát tervez, az innen akár vissza is fordulhat, a szurdokélmény így is megéri. Vagy kis kitérővel továbbsétálhat a szurdok másik kijárata felé vezető úton kb. 50 métert, és az ott található turistaháznál (Zádielská chata) megpihenhet, ahol tisztás, padok, asztalok várják a túrázókat.
Bő negyedórás, izzasztó gyaloglás után a Szádelői-fennsíkon kitágul előttünk a tér: a sziklapárkányról remek rálátás nyílik a szorosra, a Cukorsüvegre és a párába vesző Tornai-medencére. A látványba némileg ugyan belerondít a panoráma középpontjában elhelyezkedő kőbánya és cementgyár, de a természet szépsége mellett eltörpülni látszik ez a „látképromboló” ipari létesítmény.
Körülöttünk sziklafalak szöknek föl zöld növényzettel borított gerincekig, majd zuhannak függőlegesen az árnyas kanyonba.
Kis szusszanás, és folytatjuk utunkat a fennsík belseje felé. A táj ismét változik, napsütötte mezők és rétek között vágunk át, ahol néhány termetes bükkfán, cserjén és borókabokron kívül a virágok dominálnak, szinte a szivárvány minden színében. A tágas rétek piknikre, pihenésre, fűben ücsörgésre kiváló lehetőséget teremtenek.
Felérkezve a fennsíkra ez a remek kilátás tárul a szemünk elé: lábunk előtt a vadregényes Szádelői-völgy
Az ösvény újra erdőbe vezet, és az árnyas lombsátor alatt tábla figyelmeztet, hogy egy kora vaskori földsánc maradványain járunk. A földvár hatalmas, 110 hektáros területe lehetővé tette, hogy egész törzsek táborozzanak a biztonságot jelentő erődítések mögött. A védőfalból mára mintegy 1 kilométeres szakasz maradt meg. A romos fal helyenként még ma is eléri a 3 méteres magasságot és a 8 méteres szélességet.
Néhány lépésre a földvártól hirtelen kinyílik előttünk a sűrű levélmennyezet, és a fennsík déli peremén találjuk magunkat.
A hely még az előző kilátásnál is lélegzetelállítóbb élménnyel ajándékoz meg: a nap szikrázóan süt be a festői szurdokba, a tarajos mészkőfalak vakítóan bújnak ki a sötétzöld lombsubából.
Ha a Tornai-medence helyén türkizkék tenger nyaldosná e zöld növényzettel fedett sziklák oldalait, akár a trópusokon is lehetnénk. Ez az a hely, amelyről elfogultság nélkül elmondhatjuk: egyszer az életben legyünk ott, ha szép kilátásban szeretnénk gyönyörködni. Bár túrázás közben az ember szeret dobálózni a szép kilátásokkal, és egy alföldi városból kiszabadulva az első domb is hegynek tűnik. De bármennyire is elcsépelt a „szépkilátásozás”, ha van hely, amely megérdemli ezt, az a Szádelői-fennsík.
Zöld lombsubában a Szádelői-völgy sziklái
Az elénk táruló tájat alig akartuk elhagyni, de előttünk volt még a lefelé vezető út, amely meredeken ereszkedik le a hegy oldalán. Ráadásul a hosszan szerpentinező ösvényen egyre több és több mészkőtömb jelent meg előttünk. Ezek kerülgetése nehezíti a haladást. Itt derült ki, hogy ehhez a kiránduláshoz mennyire szükséges a jó és kényelmes bakancs, mert egy rossz lépés, és kificamodott bokával elég körülményes lesz a lejutás.
Ezen a kilátóponton is jó megpihenni, és csak úgy elnézni a völgyi tájat
A fennsíkról a zöld jelzésen visszajuthatunk Szádelőre, a parkolóhoz, de ha még bírjuk energiával, a szomszédos Áj-völgybe is leereszkedhetünk, ahol látványos vízesések mellett egy amerikai film díszletéből hátramaradt, 11 méteres angyalszoborral is találkozhatunk. Szintén jó kiegészítése lehet a Szádelői-völgy-túrának a közeli Torna várának meglátogatása. A 375 méter magas sziklaszirten trónoló várromokhoz ugyan egy újabb kaptatót kell „megmásznunk”, de ha felérünk, innen is pazar panoráma lesz a jutalmunk.
A cikk megjelent a Turista Magazin 2018. szeptemberi számában.
A KORÁBBI MAGAZINOKAT ITT LEHET MEGRENDELNI.
