Bakancsvásárlási kalauzunkkal főleg kezdő túrázóknak szeretnénk hasznos tanácsokat adni, de tapasztaltabb természetjáró olvasóink is találhatnak hasznos tippekre, tanácsokra.
Egy túrázásra termett lábbeli vásárlása olyan, mint autót venni, nemcsak az árát vagy a kinézetét kell néznünk, hanem az igényeinket is, és az azokat kiszolgáló extrákat. Mert nem veszünk hatalmas terepjárót, csak mert robusztusnak néz ki (oké, ez manapság sokszor nem így van), ha a legnagyobb akadály, ami elénk kerül, a 10 centis padka parkoláskor, és földutat is csak az offroad magazinok lapjain látunk, vagy háromgyermekes szülőként sem feltétlen vesszük meg a család egyetlen autójának a kétajtós sport kupét, csak mert állat-jól-néz-ki-és-olyat-gyorsul-hogy-a-gyerekek-végig-visítanak…
A lábbeliknél is léteznek kategóriák, amelyek alapján saját igényünknek megfelelő lábbelit tudunk vásárolni: túracipő, túrabakancs, középhegységi, magashegységi és extrém hegymászó bakancsok. Nem mindegy, hogy csak alkalmanként vagy hétvégente szeretnénk sétálni a közeli dombságok és középhegységek puha talajú ösvényein, vagy olykor-olykor már a középhegységekben nagyobb, keményebb túrákat is nyomnánk, vagy ennél is tovább merészkedve a magashegységek sziklás útvonalaiba is belekóstolnánk.
Nézzük meg, mikre kellene odafigyelni vásárláskor!
Egy túrabakancs talpanyaga, illetve annak összetétele sokat elárul annak minőségéről. Ma már szinte minden komoly gyártó VIBRAMŽ talpat használ (az elnevezés egy mozaik szóból, Vitale Bramani hegymászó nevéből ered, aki egy tragédia hatására speciálisan hegymászásra alkalmas gumitalpat kezdett fejleszteni), amely a tévesen elterjedt közhiedelem ellenére nem a vibráció elnyelését szolgálja, és csak a járófelület készül belőle. Magas teljesítésű anyag, csúszásmentes, kopásálló és tartós, kiemelkedően jó lépésbiztonságot ad.
Egy sziklás hegyi ösvényen kőről kőre haladva, vagy épp egy sziklafal repedésébe kapaszkodva fontos, hogy a cipőnk talpa ne hajoljon egy futócipő könnyedségével, mert azzal biztonságunkat csökkentené és haladásunkat nehezítené. Ellenben senki sem szeretne egy deszkalappal a talpán gyalogolni, amikor az előbb nevezett szakaszokhoz még nem ért. Sok gyártó különböző merevségű/rugalmasságú talppal kínálja termékeit, amelyek szintjét jelölik. Ez alapján már be tudjuk célozni a felhasználási területünknek megfelelő talpazatot.
TALPMINTÁZAT
A talpmintázat szerepére addig nem is gondolunk, míg az első havas, sáros vagy épp köves, gyökeres részhez nem érünk egy túránk során. A kisebb-nagyobb, különböző formájú és elrendezésű bütykök harapják, karmolják vagy markolják a talajt és ezzel tartják ott lábunk, ahova lépünk. Persze itt is minden gyártó más mintázatra, elrendezésre és bütyökformára esküszik, amelyeket talán még használat közben sem tudunk igazolni vagy megcáfolni, annyira minimális az érezhető eltérés. Azt azért könnyen fel tudjuk mérni ránézésre is, hogy a bütykök mennyire állnak szorosan egymáshoz, minél inkább, annál nagyobb az esélye, hogy a sár a talpra ragadjon. Ne felejtsük el, hogy a puhább összetételnek köszönhetően ezek a talpazások aszfalton, betonon egy hosszabb gyaloglás során többet kophatnak, mint az erdő ösvényén évek alatt! Így ha tehetjük, vagy kerüljük az ilyen részeket, vagy gyalogoljunk mellettük a kavicságyban, füvön.
Elengedhetetlen mindkettő, mivel a magas szár stabilan fogja bokánk, míg a hosszú fűzéssel megfelelően lábunkra szabhatjuk a bakancsot. Így minél nehezebb terepre szándékozunk menni, annál kevésbé optimális a félszárú vagy normál szárú cipő.
VÍZÁLLÓSÁG
Nem kell sok magyarázat ahhoz, mennyire jól tud jönni, ha egy patakon való átgázolást követően a túra hátralevő részét nem a lábujjaink között vizet pumpálva kell megtennünk. A legrégebbi módja a varrásmentesen, egy darab bőrből kivitelezés, de manapság már több gyártó is készít speciális membrános anyagot, amellyel kívül tartják a nemkívánatos folyadékot. Lábbelink vízállóságának növelésére, illetve annak megtartására (és anyagának karbantartására) különféle kenőcsöket, valamint spray-ket lehet kapni, amelyek használatánál elsődlegesen mindig bizonyosodjunk meg, hogy olyan anyagra ajánlják, mint amiből készült a bakancsunk (hasított bőr, nubuk, gyöngyvászon).
SÚLY
Újabb kényes rész, hisz az erősített, agresszívebb felhasználásra felkészített bakancs többet is nyom párban, mint egy túracipő. Így a gyártók is komoly hangsúlyt fektetnek a különböző technológiák fejlesztésével elért súlycsökkentésekre. Az 1800 gramm körüli bakancs már jónak számít.
KÜLSŐ ÉS BELSŐ
Hagyományos bőr, Gore-TexŽ vagy egyéb speciális membrános szövet? Ez erősen megosztja a bakancsosok táborát. A nagy öregek többsége a bőrre esküszik, ami természetesebb érzést és hosszabb élettartamot biztosít. Az ellentábor az ultrakönnyű membrános anyagokra (ilyen pl. a Gore-TexŽ) teszi voksát, amely vízálló és lélegző is egyben. Viszont azzal is tisztában kell lenni, hogy ezen anyagok élettartama rövid. A bakancsunk külsejének kezelésénél ezek meglétére nagyon kell figyelni, mert nem mindegy, mivel kenjünk be kedvenc lábbelink!
…és végül, ami mindennél fontosabb egy túralábbeli vásárlásakor: a lábunkra való illeszkedés ellenőrzése. Ahány gyártó és ahány modell, annyi forma és kialakítás, legyen szó a lábfej formájáról, szélességéről vagy épp a sarok kialakításáról. Ezért mindig próbáljuk fel több gyártó több modelljét is, lehetőség szerint mindkét lábunkra és mindig túrazokniban!
Ha mindezeken túl vagyunk, mielőtt a lábbeli árcetlijére vetve szemünk szívünkhöz kapva elterülnénk a bolt padlóján, fontos tisztában lenni azzal is, hogy bizony a minőségi túrabakancsok bizony nagyjából 20 000-50 000 Ft közötti áron mozognak. Hogy ez sok-e? Érdemes kicsit számolgatni…
Lehet, hogy egyszerre sokkalunk ennyit kiadni egy jó bakancsra, de vegyük azt is figyelembe, hogy jó esetben egy ilyen minőségű lábbeli akár 8-10 évig is hű és kényelmes társunk lesz az ösvényeken. Ha jól választottunk egy garantáltan kényelmes, a többnapos túrázásra is alkalmas sportszerben koptathatjuk a kilométereket, és másnap, harmadnap is úgy bújhatunk bele, hogy nem kell sziszegve, fogat összeszorítva közelítünk felé.
Cikkünk a Turista Magazin 2012. szeptemberi számában jelent meg
