„Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet” – tartja a mondás, pedig nem is oly rég még sok „virágszerető” kiránduló szedegette a természet e kincseit pusztán azért, hogy pillanatnyi örömet szerezzen, netán saját vadvirágos kiskertjét gondolta így gazdagítani. Szerencsére ma már a többség tudja, hogy sokkal jobb érzés gyönyörködni bennük saját élőhelyükön.
A gyorsan színesedő tavaszi tájban sok száz virágfaj nyílik, érthető módon ezeket nem tudjuk most mind bemutatni, viszont élőhelytípusok szerint összeszedtünk nektek néhányat, amelyekkel nagy valószínűséggel találkozhattok áprilisban túráitok során.
Üde talajú erdők virágai
Ide tartoznak hegyvidékeink és dombvidékeink bükkösei, gyertyános-tölgyesei, de az Alföldön a folyók árterein fellelhető keményfa-ligeterdők is. Ezeken a helyeken a talaj szinte egész évben nyirkos, a fák szálegyenesen nőnek, nyáron sűrű lombozatot alkotnak, ezért a virágoknak nagyon kell sietniük, hogy még a lombzárás előtt termést érleljenek. Ennek köszönhetően ezeken az élőhelyeken már kora tavasszal nagyon sok virág nyílik.
Bogláros szellőrózsa
Áprilisban még biztosan gyönyörködhettek a fürtös virágzatú odvas keltike (Corydalis cava) hatalmas virágszőnyegeiben, amely talán az egyik legismertebb tavaszi virág az erdőkben. Két színváltozatával, a gyakoribb lilával és a ritkább fehérrel egyszerre találkozhattok.
A hangyák nagyon szeretik az odvas keltike magjain lévő magas fehérjetartalmú hangyakalácsot, ezért a magokat elhurcolják, hogy leegyék róla, ezzel pedig segédkeznek a keltikék elterjesztésében.
A kis apollólepke hernyójának pedig kizárólagos tápnövényei a különböző keltikefajok, amelyek tápanyagban gazdag magvait fogyasztja.
A sárga virágú bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides) szintén elterjedt, olykor összefüggő virágszőnyeget alkot, de gyakran virít együtt odvas keltikékkel is. Nevét egy érdekes megfigyelésnek köszönheti, amely az első században élt római természettudóshoz, Pliniushoz köthető. Naturalis Historia című művében ugyanis az anemone nemzetséget Herba ventinek, azaz szélfűnek írta le, mert úgy vélte, hogy virágaik csak a szél fuvallatára nyílnak ki. Sokfelé virágzik az erdei galambvirág (Isopyrum thalictroides) is, igaz, sehol sem tömegesen, de a vékony szárak tetején nyíló apró fehér virágaival mindenkit levesz a lábáról.
A pettyegetett tüdőfű (Pulmonaria officinalis) nem véletlenül kapta nevét, hiszen levelein fehér foltok láthatóak, mintha figyelmetlenségből csepegtették volna össze festés közben.
Virágai is érdekesek, bimbósan még piros, majd kinyílva bíborszínűek, a virágzás előrehaladtával pedig gyönyörű kék színben pompáznak.
Gyógyhatásának köszönhetően sokan orvosi tüdőfűnek ismerik, légzőszervi megbetegedések hatásos ellenszere, teája pedig köptető és köhögéscsillapító hatású.
Az árnyékos, nedves helyeket kedvelő szagos müge (Galium odoratum) már április végén is virágozhat. Nemcsak apró, fehér virága, hanem levelei is illatosak, főleg, amikor száradnak. Ezt a növényt már a legrégebbi gyógynövényes könyvek is említik, a belőle készült erdőmesterbólé az egyik legismertebb németországi ital. Népi gyógyászatban álmatlanság, nyugtalanság és emésztési zavarok kezelésére alkalmazzák. A szerény, de kedves kinézetű, sárga virágú tyúktaréjnak hazánkban hét faja is él, amelyek igencsak hasonlítanak egymásra.
Ezek közül a sárga tyúktaréj (Gagea lutea) igen gyakori, és előszeretettel fordul elő a medvehagyma társaságában. A népiesen sárga madárliliomnak is nevezett virág délelőtt kinyílik, majd délután összezárja szirmait. A tyúktaréjjal ellentétben a nemes májvirághoz (Anemone hepatica) hasonlót viszont nem nagyon fogunk látni hazánkban. Nevét jellegzetes, háromkaréjú leveléről kapta, amely némileg hasonlít a lebenyes felépítésű májra.
A liláskék virágú májvirág hegységeinkben sokfelé felbukkanhat, de elsősorban a Dél-Dunántúlon, ott is a Mecsekben színezi be az erdő alját tömeges megjelenésével.
Létezik rózsaszín és fehér színváltozata is, Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 5000 forint.
Száraz tölgyesek virágai
Főképp középhegységeink délies, sziklás lejtőin találunk ilyen élőhelyeket, ahol a fák nem nőnek túl nagyra, lombkoronájuk pedig nem záródik be teljesen, ezért elég fény jut le a föld közelébe, így nyáron gazdag cserjeszint és aljnövényzet jellemzi. A virágoknak is van idejük kiteljesedni, ezért az üde talajú erdőkhöz képest itt a virágzás jobban eltolódik a késő tavaszi időszakra.
A kankalinok közül ezen az élőhelyen pompázik a tavaszi kankalin (Primula veris), amely kisebb csoportokban bújik elő a föld alól.
A kankalinfélékre jellemző, hogy kétféle viráguk van, az egyikben a porzók, a másikban a bibeszálak hosszabbak, viszont egy növényen csak egyfajta virág található.
Ezzel a trükkel az önbeporzást igyekeznek elkerülni. Az érdekes nevű olocsáncsillaghúr (Stellaria holostea) termőhelyét tekintve egy nem túl válogatós növény, egyszerű „vadvirágos” kinézete miatt talán sokan el is mennek mellette. De érdemes közelebbről megnézni fehér virágát, amelynek szirmai és főként csészelevelei szabályos csillagalakzatba rendeződnek.
Egy tavaszi virágválogatásból nem hiányozhat az ibolya, amelynek húsz faja is él hazánkban. Az egyik a borzas ibolya (Viola hirta), amelynek halványlila virága nem illatozik, szemben a sokkal gyakoribb és ismertebb illatos ibolyával. Viszont ugyanúgy ehető, és a népi gyógyászatban is használják, a gyökerében található hatóanyag hurutoldó és köptető hatású.
Veronikából is van hazánkban vagy harmincféle, amelyek különböző élőhelyeken virítanak.
Az egyik leggyakoribb az ösztörüs veronika (Veronica chamaedrys), a kék szirmú virág szélei fehérek, fura nevét pedig a szárának két átellenes oldalán futó szőrcsíknak köszönheti. Az ösztörü elnevezést több dologra is használták, leginkább a szalmaszárításra alkalmas ágas-bogas karót hívták így, erre halmozták a boglyát. A régi oromdíszeket is így nevezték, de az ösztörüs veronikának a juhászok által leheveredésre használt juhbőrhöz lehet köze. Ezt is az ösztörünek hívták, amit bőrös felével kifelé tekertek fel, így azon szintén egy szőrcsík jelent meg.
Sziklagyepek, lejtősztyeppek, sztyepprétek, homoki gyepek virágai
A sokféle formát öltő száraz sztyeppvegetáció termőhelyein már nem tud fás növényzet kialakulni, így itt főként szárazságtűrő fűfélékkel és sásokkal fogunk találkozni. Ezek közt bújnak meg a virágok, amelyek már egész korán, tél végén elkezdenek kinyílni. A sietségnek itt azonban pont a sok napsütés és a kevés nedvesség az oka – ellentétben az üde talajú erdőkkel –, ugyanis júliusra ezeken a területeken már elszárad minden.
Ha szerencsénk van, még áprilisban is láthatunk csoportokban nyíló tavaszi héricset (Adonis vernalis). Mintha apró napocskák mosolyognának ránk, a virágok alatti, sűrű leveles része pedig puha fenyőágnak tűnik. Latin nevét a szépségéről híres Adoniszról kapta, de amilyen szép, olyan mérgező is ez a virág. Szerencsére a legelő állatok ezt nagyon jól tudják, így messziről elkerülik. Viszont nem kerülték el a kirándulók és a gyógyszeripar sem, akik nagy mennyiségben gyűjtötték egykor, állománya emiatt erősen megritkult, ezért védetté nyilvánították, természetvédelmi értéke 5000 forint.
Amivel biztosan sokfelé fogtok találkozni, az a fehér virágú sárma, vagy más néven madártej, amelynek több faja is őshonos Magyarországon.
Ezek közül több is nagyon hasonlít egymásra, így csak a leghozzáértőbbek tudják megkülönböztetni őket. A leggyakoribb az ernyős sárma (Ornithogalum umbellatum), amely inkább a nedvesebb élőhelyeket szereti, viszont a ritkább pusztai sárma (O. kochii) és a védett csilláros sárma (O. refractum) a szárazgyepekben érzi jól magát. A madártej elnevezést opálosan tejfehér virágaik után kapták, amelyeket estére látványosan becsuknak.
A gyöngyike az egyik legérdekesebb kinézetű vadvirágfélénk. Hazánkban négy faja él, és ebből a leggyakoribb a fürtös gyöngyike (Muscari neglectum), amellyel mindenhol találkozhatunk, ahol száraz gyepek vannak, akár tömegesen is.
Kékeslila, enyhén illatos, fürtös virágzata tényleg olyan, mintha apró gyöngyök alkotnák, amelynek további érdekessége, hogy csak a legalsó virágok termékenyülnek meg, a felsők meddőek.
A homoki gyepek egyik különleges növénye a homoki báránypirosító (Alkanna tinctoria), amelyről még egy tanösvényt is elneveztek a Kiskunságban. Nevét nem hiába kapta, hiszen a gyökeréből kivont, piros festékanyagot egykor bárányok jelölésére használták, de élelmiszerek és kozmetikumok színezésére is alkalmazták. A kékeslila virágú növény sűrűn szőrözött, ezzel csökkenti a párologtatást, és védekezik a kiszáradás ellen.
Tavasszal még a sziklafalak is kivirágoznak, és egy olyan érdekes növény is pompázik rajta, mint a sziklaiternye (Aurinia saxatilis). A sziklarepedésekből előbújó virág már messziről sárgállik, mészkövön és vulkános kőzeten egyaránt megél. A bazaltorgonák, sziklagyepek, várromok jellegzetes virága, láthatjuk például a Szent György-hegy bazaltorgonáin, de a füzéri várhegyen is.
Vizes élőhelyek virágai
Bár ezeken a helyeken sok a nedvesség, mégis jóval később kezdődik itt a virágzás, mert a víz miatt sokkal lassabban melegszik át a talaj. De ha beindul, akkor az üde rétek, lápok, mocsarak virágfajokban nagyon gazdag élőhelyek, és már áprilisban láthatjuk egyik tipikus virágát, a mocsári gólyahírt (Caltha palustris). Imádja a vizet, olyannyira, hogy sokszor maga is vízben áll, és így virít aranysárga virágaival.
Sziromlevelei nincsenek, virágát a csészelevelek adják, amelynek különlegessége, hogy olyan, szabad szemmel nem látható elszíneződések vannak rajta, amelyeket csak az ibolyántúli fényre érzékeny rovarok érzékelnek, és ez odavonzza őket.
De nem csak emiatt kedvelik a beporzók, nektárt is kínál bőven, viszont ebben is különleges, ugyanis az édes nedűt a mocsári gólyahír magháza termeli.
A tavaszi virágözönt egy igazán különleges virággal zárjuk, a mocsári kockásliliommal (Fritillaria meleagris). A nedves rétek, ligeterdők kecses növényét könnyű felismerni sakktáblamintájú, bókoló virágáról, amely jellemzően sötét bíbor vagy rózsaszín, de akadnak fehér színváltozatú példányok is.
Élőhelyének rohamos csökkenése miatt mára Európa-szerte ritka és veszélyeztetett fajjá vált, hazánkban is már csak szórványosan van jelen, ezért védett, természetvédelmi értéke 50 000 forint.
Virágzásának csúcsán hatalmas mezőket alkot, és gyakran látható a mocsári gólyahír társaságában.
Köszönet Rédes Tamásnak a cikk elkészítéséhez nyújtott segítségért!
A cikk a Turista Magazin 2023. áprilisi számában jelent meg.
