A dél-baranyai, Dráva menti tájegységet egyes néprajzkutatók úgy határolják le, hogy „ameddig a bikla ér”. Hogy mi is az a bikla, mi jellemzi az Ormánságot, hogy miért is érdemes kerékpárral meglátogatni? Cikkünkből minden kiderül.
Az Ormánság (vagy Ormányság) egy talán kevésbé ismert szeglete hazánknak. A néprajzi tájegységet a helyi születésű Kis Géza néprajzkutató határolta le 45 településre, amelyek közös jellemzője többek között a színmagyar, református vallású lakosság, annak jellegzetes, ö-ző nyelvjárása, valamint egy sajátos szoknyaviselet, a bikla - innen a földrajzi kiterjedésre utaló, már idézett mondás. Az Ormánság szónak egyébként többféle eredetmagyarázata ismert: az egyik szerint az „ormán” a török orman (ĘźerdőĘź) szóból származik, a másik szerint pedig a finnugor or, urmán, ormány (ĘźhátĘź, ĘźkiemelkedésĘź) szavakból származtatható. A török eredetet erősíti a táj (egykori, de még ma is jellemző) jelentős erdősültsége, míg a finnugor magyarázat mellett az szól, hogy a Dráva árterében a falvak a környező lápos vidékből kiemelkedő, kisebb dombokra épültek.
Árterek, holtágak, gátak
A Dráva mente ezzel a három szóval tulajdonképpen le is írható, de ha precízebbek szeretnénk lenni, érdemes megvizsgálni a táj eredetét. A Dél-Tirolban eredő folyó mintegy 700 kilométeres útjának utolsó szakaszát teszi meg ezen a vidéken. Itt rakta le egykoron finom hordalékát, amelyet a szél kisebb buckákba hordott össze a folyó 10-15 kilométeres körzetében. A Dráva 18. században kezdődött szabályozása előtt zabolázatlanul kanyarogva vette birtokba a vidéket, majd a beavatkozások következtében egyre jobban „kiegyenesedett”, és az egykori folyómederben holtágak alakultak ki.
Mindezt a szaporcai Ős-Dráva Látogatóközpontban tudtuk meg Wágner Lászlótól, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság tájegységvezetőjétől. Az intézményben mindent megtudhatunk az ormánsági tájról, az itt élő emberekről, az állat- és növényvilágról. Az épülettől három tanösvény is indul: a legrövidebb, pár száz méteres, a szomszédos majorságig vezetve a hagyományos gazdálkodást mutatja be, egy másik az Ős-Drávát, a harmadik, a 13 kilométeres pedig a Dráva élővilágát madárvártával, fotóslessel, kilátóval és madárgyűrűző állomással fűszerezve. Ottjártunkkor egy gólyafióka is ideiglenes lakója volt a látogatóközpontnak: vélhetően a szülei lökték ki a fészekből (mint leggyengébbet), azonban túlélte az esést, és egy falubeli értesítette Wágner Lászlót, aki megtalálása óta nevelgeti a madarat.
A látogatóközponttól indultunk mi is körülbelül félszáz kilométeres túránkra a Dráva menti, „Három folyó” névre keresztelt kerékpártúra-útvonalon, amely egyébként Barcstól egészen Mohácsig vezet. A Fekete-víz aszfaltozott gátján Drávaszabolcs felé vettük az irányt. A patak mellett tekerve a végtelen nyugalom érzése kerített minket hatalmába, és ez így is maradt végig a túránk során. Drávaszabolcs határában érjük el az 58-as utat, jobbra - a határátkelő felé - fordulva közelíthetjük meg a kikötőt a Dráván, ahol lehetőség van felszállni az innen induló sétahajóra (az indulási időkről mindenképp tájékozódjunk előre). Mi a gátról letérve betekertünk a faluba, hogy utána letérjünk a főútról Matty irányába.
Az alsórendű úton nincs nagy forgalom, így nyugodtan kerekezve hagyjuk magunk mögött Gordisát, majd érjük el a Matty határában található horgásztavat, amely természetesen egy lefűződött Dráva-holtág (a környéken számos falunak van „saját” horgásztava). Pihenőhelyek és büfé csalogatnak egy megállásra - ottjártunkkor egy több tucat tagból álló család teremtett autentikus hangulatot a tó partján. A faluban igazán szürreális látványt nyújt egy kék medencébe oltott, négy delfint ábrázoló szökőkút egy kis liget közepén.
Dzsámi, ortodox templom, katolikus kegyhely és középkori vár
Mindezt egyetlen vidéki kisvárosban, Siklóson csodálhatjuk meg. Elsőként Malkocs bej dzsámija felé vettük az irányt, hiszen látni szerettük volna Magyarország egyik olyan török építészeti emlékét, amelyet eredeti funkciójának megfelelően (is) használnak. A 16. század közepén emelt, gyönyörűen felújított épület ugyanis a délszláv háború idejében Siklóson és környékén megtelepedett kis létszámú iszlám közösség imahelye.
A sokat látott siklósi vár erődjének alapjait a 13. század közepén rakhatták le. A viharos évszázadok folyamán számtalanszor gazdát cserélt falak között ma számos kiállítás közül válogathatunk. Mindenki megtalálhatja az őt érdeklő gyűjteményt, legyen az fegyverkiállítás, kínzókamra, bútor- vagy bortárlat, avagy a Siklóson és környékén élő horvát és szerb kisebbség kultúráját bemutató terem.
Mielőtt a híres máriagyűdi kegyhely felé vennénk az irányt, említést érdemel az ortodox templom is, amelyet a városban élő szerbek adományaiból emeltek 1783-ban. Az ikonosztáz 1800 körül készülhetett; valószínűleg érdemes is betérni, azonban a templom alapesetben zárva van (ottjártunkkor is így volt), így érdemes előre tájékozódni a megtekintés mikéntjéről.
A máriagyűdi kegytemplom ezzel szemben mindennap nyitva van, és megéri a hat kilométeres kitérőt (a végén egy rövid emelkedővel). A kegyhely története a török időkre nyúlik vissza, ebből az időszakból származnak azok a legendák, amelyeket később ferences szerzetesek jegyeztek le. Ezek szerint egy korábban ott álló kápolnából eltűnt egy Mária-szobor, amelyre remeték egy csodatévő forrásnál találtak rá. Az 1600-as évek végén kezdődtek a Mária-jelenések a szobornál, amelyet a Rákóczi-szabadságharc idején Eszékre menekítettek - jelenleg is ott van. A ma is látható szobrot 1713-ban kapta a templom adományként, és a „Szűz Mária csodás szobrával és templomával” ékesített Gyűdre a gyógyulások és Mária-jelenések hírére messzi földről érkeztek és érkeznek ma is a hívek.
Nyüzsgés a strandon, végtelen nyugalom a bringán
A testi-lelki feltöltődés másik része a siklósi és a harkányi fürdőben válik elérhetővé annak, aki erre vágyik. A családosoknak, gyerekekkel tekerőknek a siklósi vár alatt található, 2010-ben megnyitott strandfürdő ajánlható, hiszen a felnőtteknek való élménymedencék mellett a gyerekek szórakozását három különböző mélységű medence és különböző vízi játékok sokasága szolgálja. A patinásabb harkányi gyógy- és strandfürdő inkább a gyógyulásra vágyókat várja (bár a strandon itt is gondoltak a gyerekekre). Az itteni víz elsősorban mozgásszervi, ízületi betegségek megelőzésére és gyógyítására, csontritkulásra, krónikus nőgyógyászati gyulladásokra, valamint a nyirokkeringés zavarainak javítására javallott. A „reumások Mekkájában” 1823-ban fedezték fel a víz gyógyhatását, a fürdő kiépítését pedig egy évvel később a Batthyányiak kezdték meg.
Harkányban a buszpályaudvart elhagyva - a pécsi elágazásnál - egyenesen kell menni, majd egy kanyarban a főutat Vajszló irányába kell elhagyni, a város határában lévő körforgalomban pedig Sellye felé kell tartani. Az Ormánságot kelet-nyugati irányban átszelő úton Kémesig tekerünk, a gépjárműforgalomtól alig zavartatva. A teljes túrára jellemző, hogy alacsony forgalmú utakon tekerhetünk, Siklós és Harkány között pedig jól kiépített bringaút köti össze a két települést.
A nyugalom a falvakra is jellemző, amelyeken áthaladtunk, viszont az is látszik, hogy a két kisvároson kívül szinte egyáltalán nincsenek felkészülve a turizmusra. A boltok, büfék, kocsmák szombaton is többnyire nyitva voltak ugyan, de szálláshelyet csak elvétve találni az útvonalon, ahogy nyitva tartó étterem sem esett utunkba egy nyári szombat délutánon, pedig két nagy csárda mellett is eltekertünk. Azonban ez senkit ne ijesszen el az Ormánság meglátogatásától, mert a Dráva mente csodálatos, bringázásra teremtett vidék.
A cikk megjelent a Turista Magazin 2017. augusztusi számában.
A KORÁBBI MAGAZINOKAT ITT LEHET MEGRENDELNI.
Kapcsolódó cikkeink:
800 év történelem a reneszánsz falak között - A siklósi vár
A test és lélek máriagyűdi túrája
