Tekerj el a Balatontól: kerékpáros túrák a tó nyugati csücskében

Talán már közhely, de nem árt elégszer leírni, hogy a Balaton több, mint egy futó nyári kaland. A tavasz és az ősz, valamint a hőgutamentes nyárelő kifejezetten bicajozásra csábítanak a Balatonnál, ami sokkal szebb arcát mutatja ilyenkor, és legalább nincsenek tömegek mindenhol. A másik titka annak, hogy soha ne unjuk meg a balatoni kiruccanásokat, ha kicsit eltávolodunk a parttól: csodaszép tájak, izgalmas látnivalók várnak ránk, amiket a legjobban kerékpáron lehet felfedezni.

Mi olyan szerencsések voltunk, hogy ezúttal tervezgetni sem kellett, merre induljunk: a Nyugat-Balatoni Turisztikai Iroda, a BalatonBike365 Nonprofit Kft. és a Balaton Bike Tour szervezésében egy kétnapos tanulmányúton vehettünk részt, amely során két, karakterében teljesen különböző túrát tettünk meg. Első nap a Kis-Balaton lapos, de változatos vidékét jártuk be, második nap pedig a Keszthelyi-hegységben ízlelgettük az emelkedőket és lejtőket. Mindkét nap Keszthelyről, a frissen megnyitott BalatonBike365 kerékpáros szolgáltató ponttól indultunk, ahol e-bike-ok sora várta, hogy kitapasztaljuk rajtuk a rásegítéses kerékpározás csínját-bínját.

Kis-Balaton, nagy kör

Többségünk Budapestről érkezett a Balaton fővárosába, és mivel az út egyik szempontja a környezettudatosság volt, vonattal utaztunk. Sok szempontból kényelmesebb is volt, mintha autóba ültünk volna: két napra nem sok cuccot pakoltunk, a bicikliket pedig a kölcsönzőből kaptuk.

Keszthelyről dél felé indultunk el a tó nyugati végét kísérő bringakörúton, rögtön ízelítőt is kapva a Balaton körüli kerékpáros infrastruktúra kétarcúságáról. Kétarcú, mivel egy része szépen fel lett újítva, de ahova még nem ért el az úthenger, ott azért nem árt figyelni a felpúposodott utakra, szűk kanyarokra. Gyorsan átgurultunk ezen a nagyjából 10 km-es részen, csak egyszer álltunk meg, a Zala folyó torkolatánál. Az M76-os autóút építése miatt ezen a szakaszon épp vadonatúj kerékpárúton tekerhetünk, egyik oldalunkon a forgalmas út, a másikon a Balatonba igyekvő folyó, amire egy kis hídról nyílik rálátásunk. Az Őrségből érkező Zala folyó a Balaton fő táplálója, és épp itt éri el végállomását.

Balatonszentgyörgynél letértünk a bringakörről, innentől a kék A jelű utat követtük, ami a Kis-Balaton tematikájú túrák alapkörét jelöli. Hamarosan megérkeztünk Vörsre, ahol érdemes egy kicsit hosszabban is elidőzni. Sokaknak onnan lehet ismerős a kis zsákfalu neve, hogy másfél évtizedig ide érkezett vissza teleléséből Charlie, a gólya, méghozzá mindig az elsők között. Fészke alatt kis emlékművet is emeltek a híres gólyának, manapság pedig egyik fiókája, Kele szokott ide visszajárni. Vörs templomában láthatjuk telente az egyik legnagyobb beltéri betlehemet, de nyáron inkább üljünk ki a Makovecz-stílusban épült kisbolt melletti kerékpárosbarát teraszra, ahogy mi is tettük.

Vörsről továbbindulva tárult fel igazán a Kis-Balaton arca: a lápos-mocsaras vidéket egy csatorna vízfolyását követve a töltésen szeltük át. A jól járható, murvás útról kényelmesen nézelődhetünk, és bár világrengető látványelemekre ne számítsunk, a csend, a természet és a civilizációtól való látszólagos távolság idillivé tudja varázsolni ezt az útszakaszt. Az egyetlen zavaró tényező a szembeszél volt, ami ezen a kitett, lapos területen igencsak meg tudja nehezíteni a haladást. Ilyenkor persze jól jön az e-bike rásegítő funkciója, amit érdemes eggyel feljebb kapcsolni, hogy maradjon erőnk a túra második felére is.

Egyszer csak a Kápolnapusztai bivalyrezervátum bejáratánál találtuk magunkat, amin keresztülvezet az útvonal (kerékpáros áthaladó jegyet vegyünk). Itt él hazánk legnagyobb, látogatható bivalycsordája, akiket, ha szerencsénk van, egészen közelről megfigyelhetünk. A területen sétaút vezet végig, a szomszédos réten kíváncsi ürgék dugták ki a fejüket ott jártunkkor.

Balatonmagyaród felé folytattuk utunkat alacsony forgalmú közúton, de szerencsére nem sokáig, hiszen megérkeztünk a Kis-Balaton legnagyobb vízfelületéhez, a Hídvégi-tóhoz, és annak legnagyobb szigetéhez.

Ha már elbicikliztünk idáig, mindenképp tegyünk egy sétát a szigeten. Kössük le a bringákat a parkolóban, és gyalog sétáljunk át a fahídon, hiszen odaát úgysem kerékpározhatunk. A nyugalom, valamint a vizes környezet csodálatosan gazdag madárvilágot vonzott ide, a szigetet bemutató tanösvény is erre a tematikára épül.

A hídtól a túra egyik legszebb szakasza következik: a vízügyi töltésen összesen majdnem 10 km-t tekerünk. Eleinte Hídvégi-tó mentén halad az út, bár magára a tóra nem látunk rá a gát és a védőnövényzet miatt, de a vízfelülettel párhuzamosan becsatornázott Zala folyót sokáig elkísérjük.

Elhagyva a töltést Sármellék felé kanyarodtunk, elvégre valahogy vissza is kellett még térni a körtúránk kiindulópontjára. Alsó- és Felsőpáhok érintésével érkezünk meg Hévízre, ahol ismét önálló kerékpárúton tudtunk tekerni. A Hévízi-tónál már csak egy fagyira volt időnk megállni, a gyógyvizes fürdőzést majd máskor kell pótolni. A Hévíz és Keszthely közti, hangulatos erdei úton érkeztünk vissza, kicsit több, mint 65 km-rel a lábunkban.

Bakonyerdő túra

Másnap reggelre gyorsan regenerálódva érkeztünk a legújabb BalatonBike365 kerékpáros szolgáltató pont megnyitójára, ahonnan mintegy száz lelkes résztvevő indult el kisebb csoportokban a saját vezetőjük után. Egy hosszabb és egy rövidebb kör közül választhattunk, az előbbi a Rezi várhoz is felment, de mi a rövidebb, persze nem kevésbé dimbes-dombos útvonalat választottuk. Mindkettő a Keszthelyi-hegységbe vezetett, és immár rutinos e-bike-osként örömmel vártuk a hegymeneteket.

Ez a nap az erdei bringázásról szólt, így gyorsan elkerekeztünk a látnivalók mellett: a Festetics-kastély, az állatpark és a Természet Háza mind jó programok lehetnek, ha egész naposra tervezzük a túrát. Gyenesdiás felett, a Pilikáni pihenőnél értünk ki a városi környezetből, és vette kezdetét az erdei kaland – ezúttal a zöld D-vel jelzett, Bakonyerdő túra feliratú táblákat követtük. Egy rövid szakaszon földúton kellett mennünk, de a széles kerekű, masszív kerékpárokkal ez sem okozott gondot. Később az útvonal becsatlakozott az aszfaltos-murvás erdészeti útra, ahol folytattuk az emelkedést a túra legmagasabb pontjáig, a Büdöskúti pihenőig. Az elnyújtott, néhol alattomos emelkedőket időnként laposabb szakaszok tagolják, de a taktikailag jó helyre épített pihenőhelyek kellően motiválják az egyszeri hobbikerékpárost (a fedett pihenők mindig egy nehezebb szakasz után következnek vagy egy nagyobb elágazásnál).

A Büdöskúti pihenő a hegység egyik központi „tere”, több turistaút találkozásánál alakították ki. Fedett és szabadon álló padok, asztalok, tűzrakó hely, sőt, kerékpáros szerszámkészlet is rendelkezésünkre áll. Kellemes pihenő után felkészültünk a sok emelkedő utáni jutalomra, a hosszú, majdnem 5 km-es lejtőre. Kísérőink figyelmeztettek, hogy mivel az út minősége nem éppen kiváló (erről már felfelé is megbizonyosodtunk), nagyon óvatosan guruljunk, jócskán visszafogva bringáinkat az egyébként száguldásra csábító lejtmenetben. Így is tettünk, ezért mindenki épségben leért, és útközben a hatalmas medvehagyma-mezőket is sikerült lefényképezni.

A Bélapi-pihenőnél összevártuk a társaságot, innen pedig Balatongyörököt átszelve egyenesen a Balaton partjára tartottunk, rögtön egy kanyart téve a Szépkilátóhoz, ahonnan egészen káprázatos kilátás nyílik a szomszédos tanúhegyekre. Az utolsó tíz km-t Keszthelyig a Balaton partján vezető kellemes, és kiváló minőségű Bringakörön tettük meg.

Ha a szuper jó bringatúrákon kívül van bármi tanulsága ennek a két napnak, akkor azt mondanám, hogy a kalandozás vágya. Bátran keressünk új útvonalakat, vagy használjuk ki a vezetett túrák lehetőségét, és merjük kipróbálni az e-bike-ot is akár. Saját tapasztalatból mondhatom, hogy olyan helyekre is eljuttat, ahova önerőből nem merészkednék.