Tekertünk egy jót a magyar Amszterdamban

Aki egy kicsit is szeret bringázni, annak mielőbb érdemes felkeresni Békéscsabát, mert egy teljesen más dimenzióba kerül – például a fővároshoz képest. Az egész várost behálózzák a kerékpárutak, amelyeket a helyiek nagy számban használnak nemtől, kortól, és ami még fontosabb, időjárástól függetlenül. Ezt onnan tudom, hogy a Magyar Kerékpáros Turisztikai Szövetség (MAKETUSZ) szervezésében két napot tölthettem ott egy csapat újságíró társaságában, és az volt a feladatunk, hogy bringázva fedezzük fel a várost és környékét.

Bár a két nap soknak tűnik, ám ebbe már benne volt az utazás, így inkább másfélnek mondható a tényleges élményszerzés, aminek a legnagyobb tanulsága az volt, hogy ide minimum egy hétre kéne visszajönni. A fő küldetésünk a tavaly Év Kerékpárútjának választott Wenckheim-kerékpárút megismerése volt, de mindezek előtt kaptunk egy kis ízelítőt Békéscsaba kétkerekű életéből is.

Miután nyeregbe pattantunk, a belváros felé vettük az irányt, és meg sem álltunk az Andrássy útig, amely toronymagasan a legforgalmasabb vidéki kerékpárút. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium megbízásából még 2020 végeztek egy felmérést országszerte 100 helyszínen, és ennek az lett az eredménye, hogy a békéscsabai Andrássy úton három nap alatt 13 459 biciklistát számoltak meg. Csak, hogy legyen viszonyítási alapunk: a második helyen a szegedi Oskola utca végzett (8334) a harmadik helyre pedig a debreceni Kossuth tér (7375) futott be.

A hazai kerékpározás szívcsakrájának megtekintése után a közeli CsabaParkhoz gurultunk. Ezt a helyet a legtöbben a híres csabai kolbásztöltő fesztiválok helyszíneként ismerhetik, ám ennél jóval több, hiszen a rendezvényközpont csak egy kis része a negyven hektáron elterülő helynek, ami gyakorlatilag egy ligeterdő. Van itt játszótér, kalandpark, kilátó, futópálya és egy kis festői tavacska is, és persze kerékpározni sem utolsó a helyek között. És, hogy még jobban fájdítsam a bringákat napi szinten használók szívét: rögtön feltűnt, hogy Békéscsabán egészen egyedülállóan állnak a kerékpárosokhoz.

A CsabaPark után város északi szegletébe tekertünk – természetesen végig kerékpárúton – és meg sem álltunk a Frankó-tanya és Haluskaházig, ami a valóságban pont olyan, mint ahogy egy mesebeli parasztudvart elképzelünk: bozontos pulival, tyúkokkal, nyuszikkal, bárányokkal és egy elmaradhatatlan kis veteményessel.

Bár a román határ mellett furcsának hathat, hogy részben Haluskaház a hely neve, ám a török dúlás követő elnéptelenedés után szlovák parasztokat telepítettek le a környéken, így Békéscsaba ma is a magyarországi szlovákok egyik kulturális központja, nagyon is élő hagyományokkal. Az egyik ilyen hagyomány lelkes ápolója Bartolák Mária a Frankó-tanya tulajdonosa, aki többedmagával megalapította a Haluska Egyesületet, hogy ezzel is népszerűsítsék ezt a szlovák nemzeti ételt.

Miután alaposan megtapogattuk és simogattuk az udvar lakóit, nem maradt más hátra, mint bemenni a tájháznak is beillő épületbe, és megkóstolni a már sokat emlegetett haluskát, ami nagyon leegyszerűsítve a világ egyik legfinomabb tejfölös-sajtos tésztáját jelenti, ám akit a pontos receptre is kíváncsi, ide kattintva megtalálja.

A meglehetősen kiadósra sikeredett haluska – és természetesen – csabai kolbász kóstolás után már szemmel láthatóan kisebb elszántsággal kapaszkodtunk nyeregbe, hogy szállásunkra tekerjünk a közben sötétbe borult városon át. Másnapra maradt a Wenckheim-kerékpárút letekerése, pontosabban, csak egy részének a megismerése, mert valójában egy bő 30 kilométeres kerékpárút hálózatról van szó a város környékén.

Ezt a projektet Békéscsaba önkormányzata a Modern Városok Program támogatásával valósította meg, és egy olyan nyomvonalat alakítottak ki, amely a Wenckheim-család legjelentősebb építészeti hagyatékait köti össze, mint például a szabadkígyósi, pósteleki és gerlai kastélyt, de elérhető a dobozi Wenckheim családi ág épített öröksége is.

A Munkácsy Emlékházról annyit kell tudni, hogy már eleve olyan a hely hangulata, hogy legszívesebben órákon át ücsörögne ott az ember a kert hatalmas diófája alatt és gyönyörködne az 1800-as években épült klasszicista kúriában. Az épületet – amelyben nem lakott ugyan, de többször megfordult a híres festőnk – 1994-ben alakították át emlékháznak, és ekkor került oda a Magyar Nemzeti Galéria anyagából 21 Munkácsy Mihály-kép is. A tárlat megtekintése mellett ne hagyjuk ki a ház mini cukrászdáját sem, mert egészen elképesztő finom sütikkel, és fagylaltokkal idézik meg Munkácsy korának édességeit.

A kalória már csak azért is jól jön, mert innen már tényleg csak az erőnk és időnk szabhat határt annak, hogy mennyi mindent akarunk felfedezni a Wenckheim-kerékpárútból. A címben emlegetett amszterdamos hasonlat egyébként nem csupán a kerékpárosok számát állja meg a helyét, Békéscsaba hangulatát ugyanis nagyban meghatározza a várost kettészelő Élővíz-csatorna, így akár kenuval is megtehető egy hangulatos városnéző „séta”.

Mi ezúttal nem szálltunk vízre, hanem a csatorna mentén kitekertünk a városból a mintegy 10 kilométerre lévő Póstelekre, hogy megnézzük gróf Széchenyi Antal és neje Wenckheim Krisztina szerény hajlékát, pontosabban azt ami maradt belőle. Az 1906-1909 között épült neobarokk stílusú kastélynak sajnos ma már csak a fali állnak, de így is lenyűgöző látvány az ősfás parkban, ahol egy kis tavacskát is kialakítottak a grófék. A család végül 1944-ben hagyta el a kastélyt, hogy a világ számos országában szétszóródva kezdjenek új életet.

A hely szelleme és hangulata itt is olyan, hogy kockás pokróc és piknikes kosár nélkül érkezni lehet, de nem érdemes, és bátran szánjunk ár minimum egy fél napot. Sajnos nekünk ez nem adatott meg, mert bringafordultával tekertünk vissza a városba, hogy buszba szállva hazainduljunk.

Ha valaki kedvet kapott volna valami hasonlóhoz, akkor nekik a helyi Tourinform iroda felkeresését javaslom kezdő lépésként, mert azon túl, hogy itt is tudunk bringákat bérelni, szuper tippeket kaphatunk szállás és látnivalók ügyében. Bemelegítésnek mindjárt itt van ez a kis bringás kiadványuk, amit itt tudunk átlapozni virtuálisan, de a helyszínen a kezünkbe is nyomnak majd.

És ha már bringatúrákban gondolkodunk, akkor érdemes letölteni a MAKETUSZ Kerékpárosbarát nevű ingyenes alkalmazását is a Google Play áruházból, vagy az Apple Store-ból. Ez az app gyakorlatilag egy digitális bringás útikönyv túratippekkel, látnivalókkal, kerékpárosbarát szállás és vendéglátóhelyekkel, de olyan finomságokat is megtalálhatunk a segítségével, hogy hol találunk a közelben szervízpontot, vagy éppen e-bike töltési lehetőséget.