A naptár szerint a tél nagy részén már túl vagyunk. Hogy mit hoz az előttünk álló február, még nem tudjuk, de ilyenkor már jó eséllyel találhatunk frissen kibújt vadnövényhajtásokat. Következzen most két ismert, de talán nem eléggé elismert vadzöldség, amelyekkel már tél végén is találkozhatunk.
A nagy csalán (Urtica dioica) az egyik leggyakoribb gyomnövény. Sokan nem szeretik, mert csíp, illetve ott is nő, ahol nem kellene, mások ezzel szemben az egyik legértékesebb vadon termő növényként tekintenek rá, amelyet számos előnyös tulajdonsága miatt már régóta gyógynövényként használnak, de egykor a táplálkozásban is fontos szerepe volt. A csalán fiatal hajtása B-, C- és K-vitaminban, ásványi sókban gazdag, zöld színanyaga, a klorofill is jelentős mennyiségű, ez utóbbi pedig magnéziumforrásként fontos. Vizes főzete enyhe vizelethajtó és gyulladáscsökkentő hatású.
Sokkoljuk, hogy ne csípjen
Főzéshez a legjobb, ha a néhány leveles csúcshajtásokat gyűjtjük, mert az öreg csalán keserű, rossz ízű. Ha ugyanonnan gyűjtjük, a hajtásvégek lecsipkedésével folyamatosan újabb, friss hajtások növesztésére késztetjük a növényt.
A csalánt legtöbben talán levesként kóstolták, de számos más ételhez is felhasználhatjuk, például tojásrántottához, körözötthöz, májpástétom ízesítésére, pesztóként tésztára, de akár még pizzafeltétként is.
A főzés megkezdése előtt a gyűjtött csalánhajtásokat érdemes kicsit „sokkolni”, hogy ne csípjenek és jobb ízük legyen. Miután megmostuk a hajtásokat, bő, lobogó, forró vízbe dobjuk azokat. Fontos a bő víz, hogy a zöldség ne hűtse le a folyadékot. Egy konyhai csipesszel átforgatjuk a csalánleveleket, hogy mindenhol érje őket a forró víz. Egy-két percig hagyjuk forrni, majd a csipesszel jeges vagy nagyon hideg vízbe szedjük át a hajtásokat, abban is átforgatjuk, majd kicsavarjuk azokat. Ezután már lehet velük dolgozni, mert ilyenkor a levelek már nem csípnek, ráadásul a színük is üdébb lesz. A forrázóvizet sem kell kiönteni, használhatjuk teaként, avagy szobanövények locsolására.
Amennyiben nincs módunk mindig a friss hajtások gyűjtésére, készíthetünk csalánkonzervet, amelyet csak le kell emelnünk a polcról, ha valami csalános finomságra vágyunk. A csalánkonzerv tulajdonképpen egy hagymával, fokhagymával, fűszerekkel és akár kockára vágott paprikával dúsított, hőkezelésen is átesett leves.
RECEPTEK
Csalánszósz puliszkával
Hozzávalók:
- 2 csészényi, 5-6 leveles csaláncsúcs
- 1 fél vöröshagyma kevés zsiradékon pirítva
- víz, só, bors
- fél evőkanál gabonaliszt/gabonapehely
- 1 evőkanál tejföl, de el is maradhat
- kukoricadara, mokkáskanálnyi vaj, csipet só, szurokfű, kakukkfű a puliszkához
A csalánhajtásokat pár percre forró, majd hideg vízbe dobjuk. Kicsavarva, apróra vágva, hagymán üvegesre pirítjuk, kevés vízzel felöntjük, fűszerezzük és puhára főzzük. Zabpehellyel és tejföllel behabarjuk, botmixerrel pépesítjük. A puliszkához a kukoricadarát háromszoros mennyiségű sós vízben puhára főzzük, egy kis kanál vajjal krémesítjük. Fűszerként csipet kakukkfüvet és szurokfüvet adhatunk hozzá. Egy hűtőben előzetesen lehűtött lapostányérra szétterítve kiöntjük, majd miután vághatóra dermedt, cikkenként tálaljuk a csalánszósszal.
Csalános csirkemájpástétom
Hozzávalók:
- 300 g csirkemáj
- 1 kisebb vöröshagyma
- 3 gerezd fokhagyma
- 2 csésze csalán
- só, bors és ízlés szerint egyéb fűszerek (majoránna, kakukkfű, szurokfű)
A főzéshez előkészített, apróra vágott csalánt (más levélzöldség is mehet hozzá, pl. podagrafű, kevés medvehagyma) zsiradékon üvegesre pirított, apróra vágott hagymával és fokhagymával dinszteljük, majd hozzáadjuk az apróra vágott csirkemájat és a további zsiradékot (mangalicazsírt, liba- vagy kacsazsírt vagy vajat). Addig sütjük, amíg a máj elkészül, majd forrón, előzetesen csírátlanított üvegbe töltjük. Hűtőbe tesszük, és miután megdermedt, pirítósra vagy friss kenyérre kenjük.
Podagrafű nyersen és főzve
A podagrafű súlyosan mérgező rokona a gyilkos csomorika (Cicuta virosa – fent) mocsarakban, holtágakban, tavakban é
A podagrafű (Aegopodium podagraria) is számos pozitív tulajdonsággal rendelkezik. Friss hajtásai jóízűek, vitaminban és ásványi anyagokban egyaránt gazdagok. Gyógyhatású növény, és szinte egész évben hoz friss hajtásokat, ráadásul általában tömegesen fordul elő. A fiatal tőleveleket levélzöldségként virágzásig ajánlott fogyasztani. Virága és termése fűszerként használható. Fontos a növény pontos felismerése, ugyanis a rokonságában vannak mérgező fajok, valamint olyanok is, amelyeknek a nedve bőrre kerülve, napfény hatására égési sérülésre emlékeztető hólyagokat okozhat. Gyűjtés után rövid időn belül érdemes feldolgozni, esetleg szárazon, hűtőben tárolni a leveleket, megmosva, vizesen ugyanis hamar megbarnulnak. A podagrafüvet nyersen és főzve is felhasználhatjuk. Nyersen például salátaként, hideg szószban, pesztóban, turmixitalban, főzve pedig vadzöldséges levesekben, szószokban, rakott ételekben használható.
Podagrafüves-hajdinás laskaleves
Hozzávalók:
- 1-2 csészényi darabolt késői laskagomba
- 1 nagyobb sárgarépa kockázva
- 1 fél kisebb pasztinák kockázva
- 1 nagyobb szelet zellergumó kockázva
- 1 kisebb petrezselyemgyökér kockázva
- 1 fél csészényi hajdina/pohánka
- 1 csészényi apróra vágott podagrafű
- 1 nagyobb gerezd fokhagyma apróra vágva
- 1 kisebb vöröshagyma egészben
- 1 evőkanál zsír (vagy olaj)
- víz
- só, őrölt fekete bors, őrölt köménymag
A fokhagymát és sárgarépakockákat zsíron megpirítjuk, amíg a fokhagyma illatozni nem kezd, a répa pedig sárgára nem festi kicsit a zsírt. Ezután hozzáadjuk a gombát, a vöröshagymát egészben és a többi gyökérzöldséget. Felöntjük vízzel, fűszerezzük, hozzáadjuk az előzetesen beáztatott hajdinát is. Ha a laskagomba öregebb, érdemes előfőzni, nehogy kemény maradjon. Amikor már szinte megpuhult minden, a podagrafüvet is beletesszük a levesbe, majd készre főzzük.
További receptek és hasznos információk a vadon termő növényekről és gombákról: erdőkóstoló.blog.hu
A cikk a Turista Magazin 2018. februári számában jelent meg, a magazin nyomtatott verziót itt, a digitális változatot pedig itt tudod megrendelni. Korábbi lapszámainkat ide kattintva érheted el.
