Hála a csapadékos időjárásnak, rengeteg gomba nő az erdőkben, például őzláb- és gyapjas tintagomba.
Most érdemes elmenni gombát szedni, mivel egyelőre nem kell esőre számítani, az elmúlt napok csapadékos időjárása viszont meghozta a gyümölcsét. A szeptemberi száraz időjáráshoz képest a helyzet 180 fokos fordulatot vett az Időkép megfogalmazása szerint, és most rengeteg a gomba az erdőben.
Nagy őzlábgomba
Sűrűn találkozhatunk például nagy őzlábgombával, ami a csiperkefélékhez tartozik, ehető, és rántott gombaként illetve pörköltként is finom (csak a kalapja, a tönkje kemény). Nehéz nem észrevenni, mert elég nagyra megnő, és úgy néz ki, mint egy esernyő. Fehéres, világos barnás, a kalapon a bőr felrepedezik. Szinte bármilyen erdőben megterem, akár kertekben is találkozhatunk vele. Nyár elejétől késő őszig nő.
A gyapjas tintagombák szintén tömegével jelentek meg. Kalapjuk jellegzetesen kúpos, amit szürkésbarna, illetve okkerbarna színű, gyapjasan pelyhes, többé-kevésbé elálló pikkelyek díszítenek. A gomba 6-14 centiméter magasra nő meg. A fiatal példányok ehetőek. Áprilistól novemberig találkozhatunk vele parkokban, kertekben, füves területeken, erdei utak mentén. Ha gombászni indulsz, ne feledd, hogy fejenként maximum két kilogrammot lehet elhozni az erdőből, és érdemes gombaszakellenőrhöz vinni a zsákmányt.
Gyapjas tintagomba
Ugyan nem ehető, de említésre méltó, hogy a légyölő galócák is nagy számban jelentek meg az erdőkben. Látványra az egyik legmegkapóbb gombánk, itthon főleg Vas és Zala megyében találkozhatunk vele. A neve onnan ered, hogy régebben papírra kenték és légyölőként alkalmazták. Félgömb alakú kalapja 10-20 cm széles, piros, esetleg narancssárga, idősebb korában barnás-sárgás. A fehér, varszerű foltok burokmaradványok rajta, és olyan is van, hogy az eső teljesen lemossa őket a gombáról. Júliustól október-novemberig találkozhatunk vele, főként fenyőerdőben, illetve nyír- és tölgyfák alatt.
