Az Aggteleki Nemzeti Park területén található Telekes-völgy a Rudabányai-hegységet Alsótelekes és a Bódva völgye között szeli át. Kevésbé ismert vidéke ez az országnak, pedig számos turistaút kanyarog a környéken. A vadregényes szurdokvölgy több irányból is megközelíthető: Szendrő, Rudabánya, Szalonna és Varbóc is jó kiindulópontja lehet a túránknak.

A legszebb táj ősszel vár

Mi Szendrő felől érkeztünk autóval, és a telekesi kápolnánál kezdtük meg a körtúrát. Aki nem szeret kánikulában kirándulni, annak most jött el az ideje. Ebben a kora őszi időszakban már nincs hőség, de még nem túl hideg az idő, nem utolsósorban pedig: ilyenkor káprázatosan szép az erdő. A nap ugyan kiszívta, elégette már a legtöbb zöldet, itt-ott megbarnultak a fákon a levelek, de a fejünk fölött még mindig dúsan hajladoznak, zizegnek a lombok.

A kis kápolna mellett induló zöld sáv jelzésen, majd a zöld négyzeten elkezdjük a fokozatos emelkedést a Korlát-hegy gerincén. Ahogy távolodunk az országúttól, úgy nyílik ki a látóhatár. Szántóföldek, kaszálórétek és legelők parcellázzák szelíden a földet a hegyoldalban.

A gerincútról remek kilátás tárul a szemünk elé: a Bódva völgyét, a Cserehát dombvidékét, Szendrő házait láthatjuk. A dombok között a Rakacai-víztározó tükre is megcsillan.

A Kis-Korlát-hegy oldalából a Korlát-hegyre kapaszkodunk fel, immáron a piros kereszten. A nap vitézül, szinte vígan ragyog a környező dimbes-dombos tájon.

Az ilyen mesébe illő vidék tényleg jobbá teszi a napodat.

A Közép-hegyet elhagyva a piros keresztről a piros sávra fordulunk, majd a Telekes-völgy egyik mellékágán leereszkedünk a fővölgybe, és innentől megkezdődik a parádés szurdoktúra, mintegy 2,5 kilométeren keresztül. Nagyobb esőzések vagy hóolvadás után a patakmeder nagy részén víz csörgedezik. Ám az idei aszályos év nyár végére teljesen eltüntette a patakot a völgytalpból.

A patak vízhozama nem állandó, erősen ingadozik, száraz időszakban búvópatakká válik (ne feledjük, mészkővidéken járunk), így előfordulhat, hogy a víz egy adott szakaszon eltűnik a mederből, majd újra előbukkan a sziklák alól.

Csapadékos időjárást követően viszont folyóként tölti meg a medrét. A túrázók számára talán a kettő közötti vízállás a legideálisabb, amikor is csörgedező patakban, a köveken átugrálva, kalandos átkelésekkel juthatunk át a vízfolyás egyik partjáról a másikra.

Sziklás szurdoktúra

Ahogy leérünk a völgybe, jóval hűvösebb és párásabb levegő fogad. Innentől a zöld sáv jelzést követjük, egészen a túra végéig, kiindulópontunkig.

Legtöbbjüket zöldellő, vastag mohabevonat fedi. A Telekes-völgy földtani különlegessége, hogy a patak az elmúlt pár millió évben történt, a hegység emelkedésével párhuzamosan végbement bevágódása természetes geológiai feltárások sorozatát hozta létre, amelyeken kiválóan tanulmányozhatók a Rudabányai-hegységet felépítő kőzettípusok.

Szűrt napfény hatol át az ágak hálóján, a völgytalpban kellemes félhomály uralkodik, már-már esőerdei hangulattal. A nap mozgékony foltokban tör át a leveleken, ahogy az enyhe szellő meg-megrezzenti a fák árnyékot adó lombsátrát. A szurdokjárás a száraz patakmeder ellenére sem egyszerű. Kövek kupacai hevernek benne szerteszéjjel, amelyeket téli fagyok feszítettek és bucskáztattak le a hegyoldalról.

Sem hidak, sem láncok nem segítik a biztonságos előrejutást. Érdemes minden lépésünkre odafigyelni, vigyázni a megcsúszással, nehogy bokaficam vagy húzódás legyen egy rossz lépés vége.

Több helyütt bedőlt fatörzsek találhatók a mederben, az ezeken való átjutás szintén a kalandos szurdokjárás része. A völgytalp közel 500 méter múlva kezd beszűkülni, egyre mélyül, mi pedig nemsokára megérkezünk a szurdok leglátványosabb részéhez, az Ördög-gáthoz.

És ez a gát a patakot évezredeken át egy U alakú kerülőre kényszerítette. A vízfolyás azonban egyfolytában ostromolta az útjában álló sziklatorlaszt, lassan áttörte azt, és kis vízesést alkotva hullik alá.

Sajnos a zuhatag látványát ottjártunkkor a száraz patakmeder miatt nem élvezhettük, de nem maradtuk természeti élmény nélkül, mert az Ördög-gát önmagában is egyedülálló sziklaképződmény. Ha egyszer elsétálunk mellette, soha nem felejtjük el, amit ott látunk. A pataknak idővel sikerült átfűrészelnie magát a gáton, aminek az lett a következménye, hogy a régi mederkanyar szárazra került. A helyiek által Keringőnek nevezett sziklautcában halad jelenleg a turistaút.

Az Ördög-gát elnevezése sem új keletű. A források szerint egy 1298. évi oklevél már említi Urdunggata alakban, amelyet ma így olvashatunk: Ördög gátja. A patak bal partján, a természetes sziklatorlasz közelében jó pár oldásos eredetű barlangot is találunk, többek között az Ördög-gát-lyuk 82 méter hosszú üregét is, ahonnan a régészeti ásatások során őskori leletek kerültek elő, bizonyítva, hogy a környék már több ezer éve lakott hely volt.

Évmilliók üzenete

Az Ördög-gát után a völgytalp szelídebbé válik. Elmaradnak a magas sziklafalak, az égig érő fákat ligetes, bokros részek váltják fel.

Nincs is annál kellemesebb, mint leülni egy sziklára, nézni, ahogy a nap sugarai rézsútos fénypászmákban törnek át a lombkoronák közt a félhomályba burkolódzó völgyben, és hallgatni a gyenge szélben a madarak csicsergését.

A zöld sáv jelzésre a völgy után érdemes fokozottabban figyelni, nehogy letérjünk róla, mert az utolsó pár kilométeren előfordulhatnak olyan részek a jelzett turistaúton, ahol nyáron, dús aljnövényzetben, bozótosban kell átvágni magunkat. A patak feletti, keskeny, erdei ösvényen oldalazva tudunk továbbhaladni. Helyenként kisebb tisztások és sziklakibukkanások is színesítik ezt a rövid, pár száz méteres, végső szakaszt. A távolban a lenyugvó nap búcsúzóul különös, meleg narancsszínű fénnyel vonja be a fákat.

A közel 13 kilométer hosszú körtúrát kényelmes tempóban 5 óra alatt be lehet járni. Ideális távú túra, nincsenek benne igazán megerőltető részek és nagy szintek sem. A köveken való ugrálás és a fatörzseken átmászás miatt a gyerekek sem fognak unatkozni, ha a családnak épp kirándulni támadna kedve egy szép őszi napon.

A cikk a Turista Magazin 2022. októberi számában jelent meg.