Ez a rejtőzködő tollas jószág tavasszal és ősszel gyakorta megfigyelhető hazánkban, viszont telelni általában délre vonul. Ezért is különleges a felbukkanása a dél-nyírségi erdőkben, ahol először találkoztak telelő példánnyal.
Egy erdei szalonkáról készített fotókat a napokban Farkas Szilárd, a NYÍRERDŐ Zrt. Halápi Erdészetének fővadásza. Bagamér térségében, vadászat közben, a hóban vette észre a megbújó madarat. Szerencsére sikerült is elcsípni néhány fotó erejéig.
A fővadász elmondása szerint vonuláskor, tavasszal és ősszel egyaránt látott már a környéken erdei szalonkát, de telelő példánnyal korábban még nem találkoztak az erdészet területén. Ez a faj egy nagyjából gerle nagyságú, hosszú csőrű, rejtőzködő mintázatú (a tollazata az avarhoz nagyon hasonlít) madár. Az erdei szalonka (Scolopax rusticola) Magyarországon gyakori vendégnek számít, de szórványosan fészkel is. Leginkább tavasszal és ősszel nagyobb számban figyelhetők meg a hazánkon átvonuló példányok.
Amit az erdei szalonkáról tudni érdemes
Eurázsia mérsékelt övi részén fészkel, főleg hegyvidéki erdőkben költ. Kedvező számára, ha fejlett aljnövényzetet talál. Fészkét a lehetőségekhez mérten rejtetten alakítja ki, egy talajmélyedést kapar, amelyet avarral bélel ki – írja az MME a weboldalán a madár ismertetőjében. Négy tojást rak, a kotlási idő 22–24 nap, csak a tojó kotlik, a fiókákat pedig egyedül neveli. A kicsik fészekhagyók.
Érdekesség, hogy amikor veszélyt érez, az apróságokat képes a lábai között elszállítani. Ez a jelenség nagyon ritka a madárvilágban.
A fiatalok egy hónapos korukban már röpképesek és önállóak, de a család az őszi vonulásig többnyire összetart. Főként az avar alatt és a talajban élő apró rovarokat, gilisztákat és egyéb gerincteleneket fogyasztja, megkaparintásukhoz hosszú, rugalmas csőrét használja.
Forrás: NYÍRERDŐ Zrt., MME
