Téli álom a Budakeszi Vadasparkban

Bár karácsony előtt visszatért a tavasz hazánkba, azért a legtöbb állat már a Budakeszi Vadasparkban is a télre készülődik. Akadnak köztük olyanok, akik a hideg hónapokat alvással töltik, mások pedig időről időre élelmet keresve elhagyják meleg odúikat, vackaikat.

Szerző:
Budakeszi Vadaspark
Fotó:
Adobe Stock (kiemelt kép)
2019. december 20.

Bár karácsony előtt visszatért a tavasz hazánkba, azért a legtöbb állat már a Budakeszi Vadasparkban is a télre készülődik. Akadnak köztük olyanok, akik a hideg hónapokat alvással töltik, mások pedig időről időre élelmet keresve elhagyják meleg odúikat, vackaikat.

A Kárpát-medencében őshonos és betelepített állatokat felvonultató Budakeszi Vadaspark nagy peléi már az ősz végén a számukra bekészített odúkba elvackolták magukat. Ők valódi téli álmot alszanak, ami 3-4 hónapig is eltarthat. Olyankor 4–5 példány is ugyanazt az egy helyet választja pihenőhelyéül. Miközben melegítik egymást, az életfunkcióik jelentősen lelassulnak, hogy minél több energiát spóroljanak, az ősz során felhalmozott zsírtartalékaikat használják fel a téli álom során. Szívverésük a normálisnak a tizedére csökken, és 5–10 percenként vesznek csak levegőt.

A vadaspark többi „aluszékony” lakója úgynevezett részleges téli álomban tölti a telet. Ha az időjárás tartósan 2-3 Celsius-fok fölött marad, akkor megszakítják a hosszú alvó periódusaikat, és előbújnak rejtekhelyeikről élelmet keresni. Ilyenek például a mókusok és a sünök, akik a téli hónapok nagy részét átalusszák, de a napokban tapasztalt meleg időben újra aktívakká válnak.

A sünök előszeretettel bújnak meg a kertekben hagyott avarkupacok alatt, rájuk az avarégetés komoly veszélyt jelent. Az avarkupacok alatt ugyanis kellemes meleg helyet találnak maguknak, sőt még rovartáplálékot is.

Ha esetleg nem kívánjuk tavaszig a kertünkben nézegetni ezeket a falevélhalmokat, akkor azokat még a tél beállta előtt szállítsuk el onnan, hogy a sünök ne költözhessenek be, ha erről lekéstünk, akkor a következő rügyfakadásig ne bolygassuk azokat, ne tegyünk kárt ezekben az apró állatokban.

A nagytestű „hétalvók”, mint a vadaspark két medvéje, Tibor és Romulus szintén lassabb, kényelmesebb tempóban közlekednek a kifutójukban, és több időt töltenek henyéléssel, mint az év más időszakában. Egyre ritkábban mutatják magukat, sokszor naphosszat a számukra készített mesterséges barlangokban, vagy a „kisházukban” tartózkodnak. A hosszabb, igen mély alvó periódusaik alatt, a pelékhez hasonlóan, nekik is lelassul a légzésük és a szívverésük (medvéknél normális 89 helyett, mindössze 19 szívdobbanás mérhető percenként).

Tibornak és Romulusnak nem kell nélkülöznie, mint a vadon élő társaiknak. A természetben a medvék a „téli álom” során testsúlyuk 25 százalékát is elveszthetik. A hátukon és a derekukon képződött zsírtartalékot használják fel az ínséges időkben, illetve ha az időjárás melegebbre vált, akkor különböző növényi (gyökerek, gumók, stb.) és állati eredetű táplálékkal (kisrágcsálók, dögevés) igyekeznek átvészelni a havas, hideg téli hónapokat.


Cikkajánló