Megnéztük, milyen a Tisza-tó télen, és minket teljesen elvarázsolt. A gyönyörű, havas és jeges tájak mellett rengeteg madarat láttunk, a fagyos időnek köszönhetően lékhorgászokkal is találkoztunk, sétáltunk a Tisza-tó jegén, és egy vadregényes tanösvényen is jártunk, sőt, egy vadkacsát is megmentettünk.
Tisza-tó, ahogy még sosem láthattad. Ez lett volna az eredeti cím, és most viccesen mondhatnám, hogy most se fogod, ugyanis ilyen tejköd fogadott egyik reggel a sarudi strandon.
A sarudi strandon még fél 11-kor is ködbe rejtőzött a táj, cserébe száraz lábbal csoszoghattunk be a mély vízbe
Az idei tél eddigi és talán valóban leghidegebb pár napjára terveztem utam a tóhoz, azt gondoltam, hogy majd jól megfotózom a valaha volt legszebb téli Tisza-tavi képeket. Szinte már láttam magam előtt a gyönyörű havas és jeges tavat a szikrázó napsütésben, a kék ég és a komplementer sárga színben pompázó nádasok pazar, útikönyvekbe illő látványával. Helyette, utam elején és végén, keretes szerkezetben kaptam némi pislákoló napfényt, közte pedig maradt a fohászkodás a tejködhöz, hogy ugyan engedjen valamicskét látnom pár méternél többet. Ember tervez, ahogy a mondás tartja, a természet pedig adott, csak épp nem azt, amire áhítoztam. Nem volt mit tenni, újraterveztem belülről, és átadtam magam a tejfehér és szürke hangulatnak, és nem bántam meg, mert így egy olyan arcát mutathatom meg a Tisza-tónak, amelyhez ritkán lehet szerencsénk. Emellett az élet nyomait is dokumentáltam, állati lábnyomok és elhagyott kagylóhéjak, nagyon is élő gémek, ludak, hattyúk és más madarak, valamint ikonikus Tisza-tavi helyek és látványok is képre kerültek.
Napfelkelte helyett tejköd fogadott a kiskörei parton. Viszont így ez a gyönyörű ártéri erdőrészlet és nádas tökéletes körítést kapott egy sejtelmes és hangulatos fotóhoz.
Az érkezés napján egy kis napsütést is kaptunk, de már látszik a távolban az érkező sűrű hófelhő, amely megpecsételte a következő napok fényviszonyait. Mindenesetre jó hátteret adott a hófödte part jégformái között heverő óriási kagylóknak. A Kelet-Ázsiából származó amuri kagyló nem őshonos nálunk, így nem is ideális élőhely ez neki. Ezért lehet az, hogy a nyári melegben sok, vízfelszínen lebegő, elpusztult példánnyal is találkozhattok, amelyeket állítólag horgászok össze szoktak szedni, hogy harcsát fogjanak vele.
Bár az időjárást befolyásolni nem tudtam, a vezető kiválasztását már nem bíztam a véletlenre. Egy olyan embert kértem meg, aki nálam jóval magabiztosabban ismeri a jegessé vált tavat és környékét. A Tiszaörvényen felnőtt Ljasuk Dimitry kalauzolt körbe e szép tájon, akinek szívügye a Tisza-tó. Több filmet is készített már róla, sőt, tavaly fél évig élt egy Tisza-tavi szigeten, egy komfort nélküli kunyhóban, amelyről szintén több kisfilmet készített. Nem volt kérdés, hogy első utunk a kunyhó helyszínére fog vezetni, amely igazából egy az Abádszalóki-medencébe benyúló félsziget, ahonnan pazar kilátás nyílik a tóra. Nem csalódtunk, télen is gyönyörű innen a látvány, és itt még némi napsütést is kaptunk. De hogy még mi mindent fedeztünk fel a szűk három nap alatt, azt az alábbi képre kattintva megnyíló galériánkban nézheted meg.
A kunyhót már lebontották a Jóreménység-szigetről, ahogy Dimi nevezte el, és amely végül készülő nagyfilmjének fontos helyszíne lett.
