Hazánk egyik leggyakoribb füzikefaja, amely nevét „csilp-csalp” hangzású énekéről kapta. Az Alföld peremén, a Kis-Sárréten, a Körösök és a Maros mentén most, költési időszakban biztosan találkozhatsz jellegzetes messze hangzó énekével, amely akkor is elárulja jelenlétét, ha zöldesbarna tollazata miatt nem veszed észre a lombkoronában.
A csilpcsalpfüzike Európa és Ázsia nagy részén honos, több alfaja is ismert. Változatos élőhelyeken telepszik meg, leginkább a sűrű aljnövényzetű, ritkás erdőket, folyóártereket, nagyobb parkokat részesíti előnyben – olvasható a Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóság weboldalán.
A 10–12 cm hosszú, zömök, zöldesbarna színű madár csak ritkán kerül a szemünk elé, mivel állandóan a sűrű növényzetben kutat táplálék után. A rovarokat, hernyókat, pókokat a fák lombkoronájában, a levelekről szedegeti össze. Magyar nevét éles, messzire hangzó „csilp-csalp” hangzású énekéről kapta.
Zárt, gömb alakú fészkét a tojó a földön, vagy az aljnövényzetben, alacsonyan építi. Évente kétszer is költ, a fészekalja általában 4–6 tojásból áll. A fiókák hamar, még röpképességük elérése előtt kimásznak a fészekből, de a szüleik tovább gondoskodnak róluk.
Tavasszal már korán, márciusban visszaérkezik a költőhelyére, ősszel hosszú ideig, egészen októberig kitart. Az utóbbi években kis számban át is telel hazánkban. A telet a Földközi-tenger mellékén, vagy Észak-Afrikában tölti. A Körös–Maros Nemzeti Parkon belül legnagyobb számban a Kis-Sárréten, a Körösök és a Maros mentén költ.
Itt meghallgathatod a csilpcsalpfüzike jellegzetes hangját:
Az erdélyi Kárpátok könnyen elérhető "sűrítménye" a Pádis-fennsík.
Hallottál már a déli határ mellett húzódó magyar Maginot-vonalról?
Szigetvárat nem csak egyszer ostromolták meg, de csak egyszer sikerült bevenni.
