A jelenlegi helyzetben a magunk módján, mi is szeretnénk segíteni a kisgyerekes családoknak abban, hogy könnyebben teljenek a kényszerű otthonlét napjai. Megkértük a hazai nemzetipark-igazgatóságok környezeti neveléssel foglalkozó szakembereit, ajánljanak olyan természetismereti és ügyességi játékokat, melyek otthon is kivitelezhetőek.
Elsőként az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársainak ötletes játékait ajánljuk. A Jósvafőn található Kúria Oktatóközpont csapata sok-sok gyerekkel szerettette már meg a természetet. Korábban mi is írtunk róluk és az oktatóközpontban folyó munkáról. Tavasszal főleg óvodás, iskolás csoportokat fogadnak, de nyáron rendszeresen szerveznek családi programokat is.
Az általuk ajánlott remek játékoknak a "Bekötött szemmel a házban, az udvaron, erdőn-mezőn!" címet adták, hisz a játékok kulcsfontosságú eszköze egy kendő vagy egy sál, ami minden házban akad. S ha megvan, indulhat is a játék!
„A játékok során szemünket bekötve, a többi érzékszervünkre hagyatkozva kell különböző feladatokat, természetesen a résztvevők életkori sajátságait maximálisan figyelembe véve, megoldani”- mondja Sz. Tóth Erika, az oktatóközpont munkatársa. „A legjobb hangulat akkor alakul ki ha a felnőttek és gyerekek egyenrangú játékostársként vesznek részt a tevékenységben. Ha a felnőtt fél elengedi az irányító, felügyelő, aggodalmaskodó szülő szerepét, azaz kiveszi részét a játékból, és ő maga is szemét bekötve tapasztalja meg hogyan boldogul, akár egy denevér, a sötétség birodalmában.”
Belső térben is játszható játékok
Az „Erre csörög a dió” klasszikus játék, kicsit átírt változata:
A résztvevők szemét – egy ember kivételével – bekötjük kendővel. Feladatuk az lesz, hogy különböző hangok alapján megkeressék a játékvezetőt. A bekötött szemű játékosok kezdjék el bejárni a szobát vagy kisebb lakás esetén az egész rendelkezésre álló teret. A játékvezető elvegyül a többiek között, majd egy perc elteltével, ezt egy konyhai vagy telefonos időzítő segítségével lehet jelezni, megáll a helyén és nem szokványos hangokkal próbálja a többieket magához csalogatni. Ez a hang nem lehet beszéd, ének, fütty vagy éles kopácsolás.
Maradj a pályán!
Egy hosszú zsinór segítségével kiépítünk egy pályát. Ezt lehet együtt a játékosokkal, vagy, hogy meglepetés legyen, olyankor, amikor a többiek alszanak vagy tanulnak. Az akadályokat a zsinórral kijelölt pálya mentén már csak úgy érdemes elhelyezni, hogy azt a játékosok nem látják. Természetesen bekötött szemmel kell végig „küzdeni” a pályát. A legjobb, ha a végén valami finomság várja a fáradt vándorokat.
Denevérezzünk!
Olyan akadálypályát is ki lehet építeni, ahol a zsinórok a levegőben térd-, derék- vagy vállmagasságban keresztül-kasul futnak. Kis csengőket is fel lehet akasztani rájuk. Itt a társaság felének kössük be a szemét és állítsuk a szoba egyik oldalára őket, a társaság „látó” fele, pedig menjen a szoba másik végébe, onnan rövid szóbeli utasításokkal irányíthatják a többieket, akiknek úgy kell átkelniük a zsinór-hálózaton, hogy nem szólalnak meg a csengők.
Hétköznapi Hamupipőkék
Ehhez a játékhoz, tányérokra vagy tálcákra lesz szükség, valamint egy-egy marék babra és lencsére. A játékosoknak Hamupipőke módjára kell elválasztani az összekevert babot és lencsét egymástól, csak éppen bekötött szemmel. Össze is mérhetjük a családtagok ügyességét. Vajon ki a legügyesebb Hamupipőke? Talán Apa?
Mezítlábas ösvény a szobában?
Igen! A házban található különböző textúrájú anyagokból lehet egy mini ösvényt kreálni (törölköző, zoknigombócok, puha takaró, újságpapír, műanyag zsák stb.), és ezen kell végigmenni.
Kertben játszható játékok
A fent leírt játékokat mind-mind lehet az udvaron is játszani, persze sokkal több természetes anyaggal és mozgással.
Vak séta
Klasszikusnak mondható játék a tapasztalati tanulási és élménypedagógiai módszereket alkalmazó területeken. Lehet párban és csoportosan is játszani. A bekötött szemű játékost a „látó” társa vezeti végig egy adott útvonalon, ahol időnként meg-megállnak egy helyen, ahol kézzel-lábbal tapogatva felmérhetik a hely jellegzetességeit a bekötött szemű résztvevők. A kiindulási pontra visszavezetve, majd kicsit megpörgetve a játékosokat lekerül a szemekről a kendő. A játékosoknak már nyitott szemmel meg kell mutatniuk azt az utat, amit előzőleg „vakon” végig jártak.
Illatok a kertben
Nem szükséges fűszernövénynek vagy illatos virágnak lenni ahhoz, hogy jellegzetes szaga-illata legyen valaminek. A játékosok szemét felváltva kötjük be, orruk elé más-más, az udvaron fellelhető növények, természetes anyagok (pl. egy marék föld, korhadó fadarab) kerülnek, ezeket kell felismerni szaglás alapján. Ha ez nem sikerül, akkor jöhet a tapintás.
Susog-zörög, mi az?
A bekötött szemű játékosoknak a fülükre kell hagyatkozni bizonyos dolgok felismerésében. A játékvezető különböző anyagok egymáshoz dörzsölésével, ütögetésével kelt hangokat. Itt is, ha a játékosok nem ismerik fel a hang alapján az anyagot, akkor jöhet a tapintás.
Nem lát! Nem beszél!
A játékosok párokba állnak. Az a játékos, akinek nincs bekötve a szeme nem beszélhet. Így kell végigjárni párban egy akadályokkal teli pályát együttműködve, egymásra ügyelve.
Játékok erdőn-mezőn
Az előzőekben leírt játékokat egy séta alkalmával is lehet játszani, erdőre, mezőre adaptálva, kihasználva a természet adta hatalmas teret, illatos kincseket és „akadálypályát”, persze mindaddig, amíg a rendelkezések engedik, hogy kimenjünk. A játék előkészítésekor azonban mindenkor ügyeljünk arra, hogy ne tegyünk kárt a természetben, hiszen így nem károsodik, pusztul el éppen az, amiért szeretünk oda kijárni.
Az én fám
Párokban játszanak a játékosok. Az egyikőjük szemét bekötjük, a másik játékos megpörgeti finoman és kicsit „cseles” útvonalon odavezeti bekötött szemű társát egy fához. Itt van egy kis idő a fa megismerésére tapogatással. Ezután visszatérnek a kiinduló helyre, ahol ismét kissé megpörgetve a bekötött szemű résztvevőt, lekerül a kendő a szemről, és nyitott szemmel kell megtalálnia a kiválasztott fát. Ezután cserélhetnek a játékosok.
Az ördög a részletekben rejlik
A falevél-felismerős játék során először nyitott szemmel keressünk minél több lehullott falevelet, különböző fafajoktól. Próbáljuk meg azonosítani őket! Ehhez itt találunk egy kis segítséget.
Ha sikerült memorizálni, hogy melyik fajnak mi a neve, akkor a felismerést már meg lehet próbálni bekötött szemmel. Itt fel lehet hívni a figyelmet a levélszél, levélváll milyenségére (pl. fűrészes stb.) vagy a levél textúrájára.
Lépésről lépésre
Milyen könnyű egy négyzet vagy egy kör vonalát bejárva visszatalálni a kiindulási helyre. És bekötött szemmel? Jelöljük a kiinduló pontot lapos kővel vagy faággal. A bekötött szemű játékosnak minden segítség nélkül kell visszaérnie a kiindulópontra úgy, hogy közben kör, négyzet vagy téglalap vonalban halad. Ezt a játékot fontos biztonságos térben, például gyepen, játszani.
Visszatalálok ide még vaksötétben is!
Igazán? Próbáljuk ki! Jelöljünk meg szalaggal egy fát a kiindulóponttól kissé távolabb. A játékosnak rendelkezésére áll egy kis idő bejárni a területet és egyfajta „elmebeli” térképet rögzíteni. Ezután a kiindulási helyről bekötött szemmel kell odatalálnia a jelölt fához, segítség nélkül. Itt a nyitott szemű társ csak „őrangyalként” kíséri, és csak akkor avatkozik be, szóban figyelmezteti, esetleg finoman megfogja, ha veszélyes helyzetbe kerül a másik.
További információk a Kúria Oktatóközponttal kapcsolatban az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság honlapján találhatók.
A cikk először 2020. március 19-én jelent meg.
