Ha gyerekekkel túrázunk, a játék, a felfedeznivaló legyen az elsődleges, ne a teljesítmény. A lényeg, hogy a gyerekek érezzék jól magukat, és ha ez megvan, az őszinte érdeklődés is jönni fog. De mit tehetünk szülőként, ha a túra felénél beüt a mélypont?
Aki rendszeresen túrázik kisebb gyerekekkel, bizonyára tapasztalta már, hogy néha egy hosszabb túra meg sem kottyan, máskor meg egy rövidke kirándulás is komoly próbatételnek tűnik. Merthogy ez esetben is fejben dől el minden, de hogy merre, arra mi szülők is hatással lehetünk. A témáról Sz.Tóth Erika környezeti nevelővel beszélgettünk.
Az önfeledt játék meghozza az érdeklődést is
Ha gyerekekkel túrázunk, vegyük figyelembe a túra tervezésénél, hogy a gyerekek milyen életkorban vannak. „Ha kicsiket hoznak hozzánk, vagy baba-mama túra van, akkor én a gyerekeket sokszor hagyom szabadon felfedezni, mert nekik az a fontos, hogy megfogják, érzékeljék, milyen anyagok vannak körülöttük"- magyarázza Erika. "Ha egy ovis csoport nekiáll fadarabokkal, kis kövekkel játszani, akkor isten őrizz, hogy abba beleavatkozzunk és elkezdjem magyarázni, hogy miért hullnak le ősszel a falevelek. Azt is kell nyilvánvalóan, de amikor kint vagyunk a természetben és önfeledt játék bontakozik ki, azt nem érdemes tudományos magyarázatokkal megzavarni.”
Erika szerint a legfontosabb az élvezetes jelenlét kialakítása, amire ő is törekszik a túrái során. „Ahogy jól érzi magát egy gyerek, elkezd érdeklődni, és ahogy elkezd érdeklődni, elkezd kérdezni is, és amikor ő kérdez, az sokkal jobb, mintha én önteném rá az információkat.”
Nem baj, ha sáros lesz
Erika szerint nagyon fontos, hogy hagyjunk teret és időt a pici gyereknek az önfeledt, szabad játékra. „A mostani gyerekek két dologtól szenvednek; a figyelem teljes hiányától és a túlzott figyelemtől. Akár egy szülőben is meglehet ez a kettőség; néha nem figyelünk, máskor meg nem hagyjuk, hogy az ő kis érdeklődése kibontakozzon.”
Erika azt mondja, amikor kint vannak a szabadban, a szülők olyan ruhát adjanak a gyerekre, amire nem kell vigyázni.
Úgy nem lehet belefeledkezni a természetbe, ha közben arra kell figyelni, hogy ne legyen koszos a ruha.
„Ha közben állandóan azt szajkózom a gyereknek, hogy ne lépj a sárba, ne térdelj le, ne fogd meg, és ha leül a gyerek a kis anorákjában, akkor rögtön fel kell neki állnia, mert sáros lesz. Nem baj, ha a sáros lesz, ne essen baja, ne fázzon meg, de azon kívül hadd maszatoljon, mert ezek a tapasztalatok a legjobb fejlesztők.”
Húsz éve még az Upupa epos is elhangzott a túrán
Erika 20 éve foglalkozik környezeti neveléssel, és ez alatt az idő alatt sok minden megváltozott. Azt mondja, alapvetően ugyanolyanok a gyerekek, de amúgy meg nagyon nagyot változtak.
A kicsi gyerekek kíváncsi, kereső tekintete ugyanúgy megvan, de ahogy nagyobbak lesznek, és egyre inkább bekerülnek a digitalizált világba, a szemükben a csillogás sajnos exponenciálisan csökken.
„Régen én még mondtam latin neveket egy-egy túrán a gyerekeknek, és egyiket, másikat meg is tanulták, például a vicces neveket, a hangutánzókat, mint a búbosbankáét „Upupa epops”. Most meg, nem hogy latin neveket, de a növény vagy állat magyar nevét is nagyon ritkán mondom, mert az, ami jó volt 20 évvel ezelőtt, az ma már nem működik. A környezeti nevelőnek a szívét-lelkét bele kell tennie, hogy felkeltse a gyerekek érdeklődését és megtalálja a hidat a hallgatósághoz."
Teljesítmény helyett inkább felfedezés
Szülőként én magam is találkozom azzal, hogy a természetjárásról, ami számomra a világ egyik legjobb dolga, bizony elsős kisfiam nem mindig gondolja ugyanezt. Mondjuk egy hosszú, egyenes szakasz közepén, ahol se barlang, se szikla, de még egy jó kis pocsolya sincs. Hogyan lehet a gyerekeket a hosszabb túrákon óhatatlanul beütő mélypontokon átlendíteni?- kérdezem Erikát.
„A legfontosabb, hogy az életkornak megfelelően tervezzük a túrát.
A gyerekek többsége nem a teljesítményt élvezi, hanem azt, ami közben történik
A túra közben hagyni kell játszani, legyen tarsolyban egy-két játék, egy nagyító, egy kendő, madzag, amivel érdekesebbé lehet tenni a kevésbé izgalmas szakaszokat is. De érdemes hasonló korú túratársat is beszervezni, mert együtt sokkal jobban telnek a kevésbé izgalmas, hosszú egyenes szakaszok is."
Erikától kértem néhány játéktippet is, olyanokat, amelyekhez nem kellenek különleges eszközök, egy részüket megtaláljuk az erdőben, a többi meg elfér a hátizsákban. A játékos összeállítást ide kattintva találjátok.
