Tippek és élmények túrákhoz és felfedezésekhez

Régi szokásom, hogy december tájékán áttekintem az elmúlt évem eseményeit, természetjáró élményeit. Rendszerezem a fotómappáimat, válogatást készítek a kedvencekről, illetve – egyfajta összegzésként – megállapítom, hogy számomra még mindig nem elég kicsi ez az ország. Sőt, éppen ellenkezőleg. Minél több helyszínt fedezek fel benne, annál érdeklődőbb és kíváncsibb vagyok a még nem ismert, nem tapasztalt dolgok iránt, amitől csak egyre nagyobb lesz Magyarország, ezáltal pedig az egész világ. Engedjétek meg, hogy 2019-es élményeimből válogatva kedvet, illetve tippet adjak nektek a természetjáráshoz, ezzel együtt pedig sokszínű hazánk felfedezéséhez és megismeréséhez.

Idén számos alkalommal ereszkedtem le a föld alá, bár ez még nem jelenti azt, hogy barlangásztam. Nem is értek az ilyesmihez, csupán olyan helyekre látogattam el, ahová az egyszerű turista is eljuthat. Jártam többek között hazánk legmagasabban fekvő, a Bakony és a Vértes leghíresebb, illetve a Gerecse egyik legérdekesebb barlangjában, és egy felfedezőút keretében több pilisi üreget is felkerestem a Csévi-szirtek környékén.

Még év elején a fővároshoz közeli Kevélyeken tekeregtem, ahol több sziklaüreget is megcsodáltam, melyek némelyike igen látványos jégcsapokkal volt díszítve. Apropó főváros! Gyerekkorom óta nem jártam a Pálvölgyi-, valamint a Szemlő-hegyi-barlangban, melyek hévizek alkotta pazar világa felnőtt fejjel még lenyűgözőbbek voltak számomra, mint hajdanán. Mindenkinek csak ajánlani tudom a főváros föld alatti „kővirágos” kertjeit, amelyek felett sok budapesti úgy jár-kel, hogy nem is sejti, milyen csodák vannak a lába alatt.

Örök kedvenc a Börzsöny és a Magas-Tátra
Régi kedvencem, mondhatni otthonom a vadregényes Börzsöny. Sok éve járom keresztül-kasul hegyeit és völgyeit, sokszor táborozom rétjein, de még mindig akad itt egy újabb felfedezésre váró eldugott vagy „titkos” hely, amit korábban még nem ismertem. Kimondottan nagy hatással volt rám a hegység északi részén található Sárkány-törés lenyűgöző sziklapárkányának felfedezése, csakúgy, mint az rejtélyes G-pont megtalálása. Hegygerinceken vezető és kőtaréjokkal tarkított panorámás ösvényei közül az egyik leglátványosabb a Dobogó-bérc, amit idén egy szuper túraútvonal keretében be is mutattam a Turista Magazin olvasóinak.

Ha már a legkedvesebb hegységemről ennyit írtam, mindenképp meg kell említenem a másik nagy kedvencet, a Magas-Tátrát. Minden évben legalább egyszer ellátogatok ide pár napra, és csakúgy, mint a Börzsönnyel, ezekkel a pompás csúcsokkal sem tudok betelni. Immáron öt éve annak, hogy párom – idő közben feleségem – is velem tart ezekre a hegyi utakra, akivel talán legszebb és legizgalmasabb közös túraélményeinket is itt éltük át. Idén többek között a Krivánra kapaszkodtunk fel, ami egy régóta halogatott úti célunk volt, és ahová gyakorlott „tátrázókként” már korábban illett volna feljutnunk. Ami késik, nem múlik – szokták mondani. Nem baj, most már ez a csúcs is megvan.

Gleccsertúra az Alpokban
Magashegyi élményeket idén nem csupán a Tátrában szereztem. Túratársaimmal felkapaszkodtam a Grossvenediger 3666 méteres csúcsára, ami a Keleti-Alpok Magas-Tauern hegyvonulatának második legmagasabb pontja. Szeptemberi újságunkban be is mutattam az utunkat és a helyi körülményeket, melyek kimondottan kedvezők az első 3000-esére készülő túrázók számára.

A terepi munka és a magazin turistaházakat bemutató rovata apropóján volt szerencsém olyan fantasztikus helyszíneken is megszállni, melyek felejthetetlen környezetükkel és hangulatukkal váltak a kedvenceimmé. Nehéz lenne rangsort állítani, de az biztos, hogy a Zemplénben a Gunyakúti kulcsosház rövid ott-tartózkodásunk alatt azonnal otthonunkká vált. Itt, a fagyos erdő magányában igazi menedékre leltünk, ahol vízért a ház melletti forráshoz jártunk, és a cserépkályha melegéért magunk hasogattuk a fát. Ez az öngondoskodás csak fokozta, még elevenebbé tette az erdei élményünket.

Persze annyira nem vagyunk nomádok, hogy ne élveznénk a kényelmes komfortot. Idén ebben a kategóriában egy másik zempléni szállásunk járt az élen, ami a hegység csendes szívében, Háromhután látott minket vendégül. Itt is remekül éreztük magunkat, még annak ellenére is, hogy az időjárás egyáltalán nem volt velünk. Füzér új várát például szakadó esőben és orkánerejű szélben látogattuk meg.

Korábban még nem jártam a Dráva mentén, de szerencsére idén három nap erejéig erre is sor kerülhetett. A vízparti Vízvár vendégház volt a bázisunk, ami eldugott, határ menti idilljével már érkezésünk pillanatában elvarázsolt minket.

Tavasszal, több alkalommal is megfordultam a Vértes déli sziklaszirtes lejtőin. Nem számítottam rá, hogy a Haraszt-hegyi tanösvény ilyen gazdag növényvilággal fog lenyűgözni, ahol a rövid túratáv ellenére is több órát töltöttem. Egy barátom segítségével tudtam beazonosítani a roppant változatos növényfajokat, aki biológiai ismereteivel egy addig ismeretlen világba engedett számomra betekintést.

Ugyanezen a vidéken a völgyből völgybe túrámon, és egy titokzatos sziklaüreg felkutatása közben is páratlan sziklaalakzatok kísérték az utamat, de az igazi meglepetést Biatorbágy határában éltem át. Korábban sosem hallottam az itt található Öreg-hegyről és a páratlan Nyakas-kőről, de látogatásom óta mindenkinek csak ajánlom, hogy fedezze fel panorámás sziklaszirtjeit.

Nyári tematikus lapszámunk készítésekor a Velencei-hegységet jártam be töviről hegyire. A kicsi, de annál több érdekességet magába foglaló vidék számos geológiai érdekességet tartogat. A környék történelme is nagyon gazdag, méghozzá olyannyira, hogy nehéz volt egy konkrét témát választanom a Mesél a Térkép című rovatomba. Ennek eredményeként született meg a Gárdonyi járást bemutató írásom, amivel igyekeztem egy csokorba szedni a környék főbb érdekességeit és nevezetességeit. Mindemellett a velencei tematika kapcsán született egy rendhagyónak mondható túramozgalom-ajánló, valamint egy Pázmánd sziklacsodáit bemutató online írás is.

Idén több alkalommal is jártam a Pilist
Minden alkalommal azt hiszem, hogy a Pilis már nem tartogat számomra felfedeznivalót, de legutóbb is rám cáfolt. Nem is értem, hogyan hagyhattam ki idáig a Kő-hegyi Vasas-szakadékot, ami a maga nevében egy páratlan hely, kiránduló családoknak pedig remek úti cél. Ugyan ez elmondható a Karancs–Medves vidékéről, amit még kevesebben természetjáró ismer, pedig itt aztán várak és vulkánok, nagyszerű panorámák és vadregényes erdők egyaránt csak arra várnak, hogy lenyűgözzék az erre járót.

Teljesen véletlenül futottam bele az Ősbuda-elméletek témakörébe, melyek hol érdekes, hol szórakoztató, máskor igen vad és rémisztő tézisekkel állítják, hogy a Pilisben egy elveszett város nyomait lehet meglelni. Nem tudtam, mire vállalkozom, amikor komolyabban beleástam magam a témába, de annyit mondhatok, roppant tanulságos volt számomra, hogy hányféle módon tud keveredni az emberi elmékben a hit, a politika és az áltudomány, aminek kavalkádjából egy külön cikk is született Pilisi rejtélyek címmel.

Ha már újfent szóba hoztam a Pilist, meg kell említenem egy érdekes munkámat is, ami Makovecz Imre Pilisben található alkotásait, valamint az építész filozófiáját igyekezett bemutatni még a szeptemberi lapszámunkban.

A nyomtatott magazinban bemutathattam gyerekkorom egyik legjelentősebb helyszínét: a budapesti Sas-hegyet is. Helytörténet iránt érdeklődő emberként és lelkes patriótaként kimondottan élveztem a hegy múltjával kapcsolatos kutatást. Hasonlóan izgalmas feladat volt december–januári összevont lapszámunk alkalmával a Kőszegi-hegység nevezetességeit és érdekességeit összegyűjteni. Be is jártuk változatos és vadregényes részeit, melyek közül nekem az idegen tájakat idéző Kalapos-kövek tetszettek a legjobban.

A Magyar Természetjáró Szövetség kötelékében minden évben részt veszek a Gerecse 50 teljesítménytúra lebonyolításában, de idén sem csupán e népszerű esemény miatt látogattam el eme látványos sziklákat és barlangokat rejtő vidékre. Déli tájain fantasztikus élményben volt részem, amikor jelzetlen ösvények végén kimerészkedtem a Pes-kő több tíz méteres sziklafalára.

Kinek mit jelent a természetjárás? Ha engem kérdeznek, vegyes a kép, hiszen olyan sok minden befolyásolhatja egy túra lényegét. Legutóbb a jelzetlen pilisi Muflon-ösvényt indultam bejárni, miközben a tél száz csodája ragadott magával, teljesen más élményt nyújtva, mint amiért eredetileg elindultam.

Nem soroltam fel az összes utat, helyszínt és élményt, melyeket 2019-ben volt szerencsém megismerni és átélni. Remélem, hogy ezzel a kis összesűrített gyűjteménnyel sikerült néhány ötletet és hasznos tippet adnom mások számára is, akiknek csak annyit kívánhatok, fedezzenek fel minél többet hazánkból és a világból, gazdagítsák ismereteiket, és szerezzenek sok szép természetjáró élményt.