Ebben a részben a Tisza-tó legújabb és legtutibb, csak vízről megmászható kilátóját is megnézhetitek, aztán a tó felett kígyózó pallósoron át lépcsőzünk fel egy másikba, sőt, a legmagasabb gyomrában egy hatalmas akváriumot is megcsodálhatunk.
Az első részben megismerhettétek a Tisza-tó legmagasabb, legbiciklisebb és legkalandosabb kilátóit, de ha még nem láttátok volna, akkor gyorsan kattintsatok ide, és nézzétek meg azokat is. Majd térjetek vissza, mert a mostani rész kilátói között akadnak olyanok, amelyeket vétek lenne kihagyni. Tudjátok, ezek amolyan "egyszer az életben mindenképp látni kell"-fajtából valók. Nem mellesleg az én kedvencem is ezek között van, egy olyan, amire közvetlenül a Tisza-tó vizéről tudunk felmászni. De haladjunk szép sorban, a Tisza-tó 11 kilátója közül ezúttal 5 mutatkozik be, két ismereteinket is alaposan bővítő, két vadiúj, kifejezetten evezős és a legszebb tavi panorámát adó, és egy álomparti bónusz.
Tisza-tavi kötelezők Poroszlón
Míg Tiszafüred a Tisza-tó fővárosa, addig a tó túloldalán található Poroszló a Tisza-tóval és a helyi természeti értékekkel még csak most ismerkedők első állomása lehet. Itt található ugyanis két attrakciókkal dúsított ismeretterjesztő lehetőség, és mindkettő rejt egy-egy kilátói élményt is. A parton lévő Tisza-tavi Ökocentrum és a nádasban kígyózó Tisza-tavi Vízi Sétány nekem picit olyanok, mint a kirakati bábuk, csak ízelítőt adnak a valóságból. Ezt jól tudtam, amikor egy napot ezek bejárására szánva meglátogattam őket, és bár többen legyintettek a tervemre, én azt mondtam, nem fogok úgy kritizálni semmit, amíg saját szememmel nem láttam. És ahogy az első rész is szubjektív volt, most se fogom szépíteni a megélt élményeket.
A kitárt szárnyú madár gyomrában
Bár az Ökocentrumba már a 40 fokhoz közelítő tikkasztó nap második felében érkeztem, mégis ezzel kezdem, ugyanis az első részre kaptam egy kritikát, hogy nem a kiskörei, 19 méteres új kilátó a legmagasabb. Jogos. De míg a kiskörei az, ami, vagyis egy klasszikus kilátó, addig a poroszlói egy tetőterasszal megspékelt élménycenter.
Az Ökocentrum épülete egy kitárt szárnyú madarat szimbolizál
Felmászva a 7. emeleten található kilátóba - egyébként lift is van, így mozgáskorlátozottak is fel tudnak jutni -, valóban klassz a panoráma, de őszintén szólva én sokkal többre számítottam a 24 méteres magasságból.
Az Ökocentrum kilátóteraszáról „csupán” a centrum melletti vízi sétányra és a Poroszlói-medence kicsiny részére látunk rá (balra), épp hogy egy csíknyit csak belőle.
Ez az, ami csalódást okozott, mert a tó nem tárult a szemem elé igazán, oly távolinak tűnt innen. És hogy mégis mit látni a toronyból? Főként a tó és a gát közti hatalmas és gyönyörű fákat, Poroszló városát, valamint a Bükk és a Mátra vonulatait a távolban. Bevallom, ez utóbbit nem tudom tanúsítani, ugyanis annyira a tóra koncentráltam, hogy elfelejtettem átellenben is körbenézni az amúgy körpanorámás teraszon.
Valószínű, a tervezők is érezték a távolságot, ezért pénzbedobós távcsővel kedveskedtek azoknak, akik közelebbről is megszemlélnék a környéket a magasból. A Tisza-tavi Vízi Sétány nádasait és madárvártáit viszont távcső nélkül is jól láthatjuk.
És hogy milyen maga az Ökocentrum? Lehet, hogy az irdatlan meleg volt az oka, vagy az, hogy inkább a természetes élőhelyükön szeretem felfedezni az adott vidék élővilágát, de nem igazán tudtam mit kezdeni ezzel a hellyel. Számomra egy miniállatkert és -vadaspark körvonalazódott, furcsaságokkal megspékelve. Persze van sok látogató-, vagy inkább városlakó-csalogató attrakció, mint például a 3D-s mozi, vagy a vidrák látványetetése, a kültéri részeken gyerekeknek állatsimogató, vízi játszótér és sövénylabirintus. De azt nem igazán értem, hogy ha őshonos állatokat bemutató helyről van szó, és mivel európai vidrákat nem akart a centrum a „természetes élőhelyükről kiragadni”, akkor miért mutatnak ázsiai kiskarmú vidrákat, még ha állatkertben születtek is.
A vidrák cukiságfaktora óriási, ha őshonos, ha nem. Ez itt egy ázsiai kiskarmú vidra
Ha valamiért mindenképp érdemes ellátogatni a Tisza-tavi Ökocentrumba és kifizetni az alapcsomagos 2190 forintot (fiataloknak és nyugdíjasoknak 1990 forintot), akkor az a földalatti szinteken található édesvízi akváriumrendszer, amely Európa legnagyobbja. Mert míg az innen pár méterre lévő Tisza-tó partján, vagy rajta evezve biztosan több madárral, például valamilyen gémfélével is találkozhatunk, vagy hallgathatunk nádirigót, békabrekegést, szárcsarecsegést, vagy a vörös hasú unkák fura búgó hangját, addig a tóban lakó halak sokaságát horog segítsége nélkül nem igazán láthatnánk. Az Ökocentrumban viszont számos, a Kárpát-medencében őshonos fajt is megleshetünk, én láttam többek közt magyar bucót, réti csíkot és compót is.
A kedvenceim tagadhatatlanul a tokfélék voltak.
Vágótok, sőregtok, kecsege, csak néhány ezekből a különleges kinézetű halakból, de kétségkívül a legszenzációsabbak a hatalmas vizák, amelyeket a Duna és a Tisza Magyarországi szakaszán már hiába is keresnénk, hisz a túlhalászásnak, majd a Vaskapu-szorosban épített erőműnek köszönhetően teljesen eltűntek hazánk nagy folyóiból.
A hatalmas vizákat tényleg csak szájtátva tudtam nézni, ahogy átúsztak felettem az akváriumalagútban.
Összességében az Ökocentrum jó célpont lehet kisgyerekes családoknak, iskolás csoportoknak, vagy olyanoknak, akik egy klasszikus városias természetélményt szeretnének kényelmesen, kosz- és vízbeborulás-mentesen, némi ismeretanyaggal, de ha valaki jobban bemerészkedne a „vadonba”, annak a Tisza-tavi Vízi Sétányt ajánlom.
A gyanútlan vöröshasú unka
A sétány kilátója egy gyékényesen, nádason és némi ártéri erdőn át, a víz felett kanyargó másfél kilométeres pallósor mentén található, amely egyben egy szuper tanösvény is. A Tisza-tavi Vízi Sétány és Tanösvényhez csak vízen át juthatunk el, a Tisza-tó felett áthaladó 33-as főút hídjának poroszlói lábánál lévő Fűzfa Kikötőből induló kishajójárattal, amely 20 percenként jár, vagy ahogy épp a vendégek érkeznek. A belépőjegy megváltása után, amely felnőtteknek 1800 Ft, gyerekeknek 3 éves kortól 1200 Ft, már roboghatunk is a sétány bejáratához, ahonnan majd visszafelé is így juthatunk partra. Viszont ha kevés látogató van, akkor ne várjunk a rendszeres járatra, jelezzük inkább a bejáratnál lévő információs táblán megadott telefonszámon, hogy befejeztük a sétát, és akkor már jönnek is értünk.
A sétány bejárata
Hiába értem ki a lehető legkorábban, a tanösvény nyitására, a hihetetlen meleg miatt pár kitartó egyeden kívül nem voltak túl aktívak az itteni állatok. De a hőségnek és a hétköznapnak köszönhetően nem nagyon kellett kerülgetnem az embereket sem.
Csak néha zavarták meg emberi csacsogások a természet hangjait.
A nádasból folyamatosan szólt a nádirigók recsegő és a nádi tücsökmadarak ciripelő hangja, utamat szitakötők kísérték, a tanösvény madárleseibe füsti fecskék repdestek ki-be, ugyanis ott fészkeltek. A nádas melletti vízben található uszadékfákon pedig még fészkelő küszvágó cséreket is láttam. Ha valahol, itt biztosan mindent megtudhatunk a Tisza-tó keletkezéséről és élővilágáról, ugyanis, ahogy elnéztem, szinte minden fontosabb állatról és növényről találhatunk képes információs táblát, valamiről több helyen is. Sőt, a fajleíró táblák valahol a konkrét növény mellett voltak, így egyből élőben is megismerhettem például az épp nyíló virágkákát, vagy az ebszőlő csucsort, utóbbiból rengeteget láttam később az evezéseim során.
A madárvártákba füsti fecskék fészkeltek, az ebszőlő csucsor nevét pedig egy életre megjegyeztem, és azt is, hogy bogyós termése mérgező.
Mire elértem a 15 méter magas Kis-Tisza-kilátóhoz, már túl voltam egy hosszú, nádasban megtett sétán, két madárvártán, és rengeteg tudás birtokában lépkedtem felfelé az újabb panorámaélmény reményében.
A Tisza-tavi Vízi Sétány kilátója
A Poroszlói-medence hatalmas vízfelülete viszont innen is inkább csupán egy csíknak látszik.
A kilátást zömmel a bebarangolt nádas adja, illetve ebben a nyári vegetációban egy falatnyit látni az itt elhaladó Kis-Tiszából is.
Amit viszont semmiképp se hagyjatok ki, ha itt jártok, az pedig a kilátó egyik fordulójában olvasható kedves kis mese, ami egy még kissé tudatlan vöröshasú unkáról szól. A tanulságos történetben annak jár utána, vajon hogy kerülhetett titokzatos tojás a nádirigó fészkébe. A sztori csavaros csattanóját viszont nem árulom el, olvassátok el ti is, ha ott jártok!
Egyébként 2020-ban a tanösvényre több új interaktív tábla is került, amelyek játékosan segítenek még jobban megismerni a Tisza-tó élővilágát.
A sétaút végi pihenőben pedig még egy Tisza-tavi szerencsekereket is megpörgethetünk, amellyel megszerzett tudásunkat tesztelhetjük.
Bár a kilátás nem annyira pazar a sétaút kilátójából, a rengeteg hasznos tudás, és a különleges sétaút miatt mindenképp érdemes egyszer ide is eljönni.
A két legújabb és legtutibb kilátó a Tisza-tavon
Ha azok közé tartozol, akik szeretnek megdolgozni az élményekért, akkor a következő két kilátó neked szól! A két legújabb tavi kilátó garantáltan a leg-legek a tavon. Kezdjük ott, hogy egyáltalán nem olyan könnyű őket megtalálni, és csakis vízen keresztül megközelíthetőek. A kilátókat egy-egy madárról nevezték el, ami nem véletlen, hiszen ezek a madarak fészkelnek ezen kilátók közelében. Bár semmi nem tiltja, hogy motoros csónakkal menjünk a kilátókhoz, azt nem nehéz elképzelni, hogy ezek hangja és hullámverése milyen zavaró és károkozó lehet az itteni élővilág számára. Ráadásul a két kilátó közti területre korlátozás is van, azaz 4 kW-nál nagyobb belsőégésű motorral tilos itt közlekedni. Ezért inkább azt javaslom, hogy béreljetek kenut vagy kajakot, és egy kellemes evezős túrára fűzve menjetek el ezekre a helyekre. Én is így tettem, higgyétek el, sokkal kalandosabb és természetközelibb a vizet érezve, a hangokat hallva, lassan közlekedni ezen a csodahelyen, így sokkal többet láthattok és tapasztalhattok a Tisza-tó élővilágából.
Pazar kilátás és chill a tó közepén
Én a poroszlói Madárpart kemping és kölcsönzőben béreltem kenut, és onnan indultam felfedezni a két kilátót. Elsőként a Fattyúszerkő kilátótornyot vettem célba, amely a Csapói-Holt-Tiszán, egy földnyelven található. Előbb a Nagy-kubik nyílt vizén kell átevezni, és megtalálni a Kis-Tiszához átvezető keskeny csatornát.
Ehhez nem kell mást tenni, mint megcélozni a „mickeyegér-fát”, amit a helyiek neveztek el így, mert messziről tényleg így néz ki.
Majd a Kis-Tiszán folyásiránnyal szembe evezünk egy keveset, míg jobbra meglátunk egy átjárót, amely a Csapói-Holt-Tiszához vezet. Ezt egyébként egy tábla is jelzi.
A Tisza-tavon ilyen szuper útirányjelző táblák segítik a közlekedést a vízen.
A nyílt vízre kiérve nincs más dolgunk, mint jobb kéz felől követni a partot és a fák közül egyszer csak ki fog bukkanni a kilátó. Egyébként ezen a helyen, egy kicsit beljebb a fák között már korábban is állt madármegfigyelő torony, de ahogy a környék összes régebbi kilátója, ez is az idő martalékává lett. Hogy ez ne történhessen meg, a két új kilátó kitalálója és létrehozója, a Békatutaj Egyesület időtálló anyagokból építtette a tornyokat.
Az alapot horganyzott acél adja, amely 3-4 méterre van a talajban, a kilátók pedig vörösfenyőből készültek, a csomópontokban pedig szintén horganyzott acélszerkezetek biztosítják a kilátók stabilitását.
Reméltem, hogy hétköznap nem lesz még itt senki, de egy magányos kajakos megelőzött. De ez még egyáltalán nem rontott a nyugis hangulaton. Kikötés után egy rövid pallósoron átsétálva érkeztem meg a kilátó aljához, felérve pedig az egyik legszebb tavi panoráma fogadott.
A torony tetejéből körbenézve a földnyelv folytatásában egy széles sáv nádasra, két oldalán pedig a Poroszlói-medence hatalmas vízfelületére láthatunk rá.
Mintha egy tengerparti kilátóban lennénk
E kilátó a nevét a fokozottan védett fattyúszerkőről kapta, amelyből több is fészkel a torony közelében. A kilátóban elhelyezett információs tábláról pedig mindent megtudhatsz erről a szép madárról, amely általában vízen úszó hínárfélékre, sulyomra, tavirózsára, tündérfátyolra rakja fészkét, amelyekből jó sok van a Tisza-tavon, így a fattyúszerkők egyik kedvelt költőhelye lett ez a tó.
Tavaly olyan szerencsés voltam, hogy e kilátó közelében található Rókás nevű helyen még szeptemberben tudtam fiókáikat nevelő fattyúszerkőket fotózni.
A kilátó aljában egy hálóból kialakított ötletes pihenőhelyet is találunk.
De vigyázat! Ha ebbe belefekszel, garantált a belassulás, és hosszú percekig csak a víz finom mozgását és a nád szélben lengedezését fogod figyelni, nehéz lesz innen továbbmenni. Plusz piros pont a létrehozóknak azért a kihelyezett tábláért, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy ne hagyjunk magunk után semmit. A szemetet vigyük haza, kisebb dolgunk után ne hagyjunk szét vécépapírt, papírzsebkendőt, és arra is ad praktikus tanácsot, mit tegyünk, ha nagyobb dolgunk akadna. Ásó, gödör, és földdel vagy avarral fedjük be, hisz mi se örülnénk, ha ideérve egy mellékhelység nem túl esztétikus látványa fogadna.
Elbúcsúzva ettől a szép helytől, a földnyelvet megkerülve kell továbbevezni a másik kilátóhoz. De ne rohanjunk nagyon, mert ha szerencsénk van, a földnyelv ezen oldalán rengeteg fehér tündérrózsát láthatunk.
Amikor itt jártam, megcsodálhattam ezt a gyönyörű tündérrózsákból vagy más néven tavirózsákból álló mezőt, ezért a Fattyúszerkő kilátótornyot el is neveztem tavirózsásnak.
Az abszolút kedvenc
Nagy szélben kicsit melós átevezni a Poroszlói-medence Rebence nevű nyílt vízén, de ne adjuk fel, meg se álljunk a Ravasz-hátig, ahol a Bölömbika kilátótorony magasodik ki a vízből. Igen, szó szerint, ez a kilátó ugyanis teljesen a vízben áll, és az aljánál kikötve, közvetlenül a csónakból léphetünk fel rá.
Emellett pedig egy tündérfátyolmező terül el, így számomra ez lett a tündérfátyolos kilátó.
Ilyen gyönyörű a tündérfátyol virága közelről.
És el is érkeztünk az én kedvenc kilátómhoz, ugyanis ennél jobban már tényleg nem lehet közelebb kerülni a tóhoz, a torony tetején pedig valóban olyan érzésünk lehet, mintha megállna az idő. Innen figyelni a nádasokkal szabdalt hatalmas vízfelszínt, miközben folyamatos a madárhang, a békabrekegés és a szél susogása, egyszerűen leírhatatlan érzés. Ehhez persze érdemes csendben maradni, vagy egyedül érkezni.
Amerre csak nézünk, víz és nádasok
A kilátóból az egyik oldalon a Poroszlói-medencét, a másik oldalon a Sarudi-medencét is láthatjuk.
Én épp egy csapat kajakosba futottam bele, amikor ideérkeztem, de miután elmentek, vagy másfél órát töltöttem el egyedül a kilátó tetején. És meg is fogalmazódott bennem, milyen lehet itt egy naplemente, egy éjszaka, és egy napfelkelte. Felkerült a bakancslistámra, és remélem, hamarosan kipipálhatom.
Valószínű, hogy nagyon népszerű lesz ez a kilátó a közeljövőben,
Ennek a kilátónak a névadójáról is sok érdekességet tudhatunk meg az itt elhelyezett információs tábláról. Nagy szerencse kell ahhoz, hogy fokozottan védett bölömbikát lássunk, pedig a tornyot körbevevő nádasban és gyékényesben gyakran fészkel. A rejtőzködés az egyik erőssége, maximum a hangját hallhatjuk, amely viszont egyedi és vicces, mély, búgó hangja olyan, mintha valaki egy sörösüveget fújna.
A Bölömbika kilátótornyot itt találjátok:
Mindkét új kilátó megközelíthető a tó egyéb részeiről is, a Bölömbika kilátótorony a Sarudi Élményfalutól sincs messze, de ha egy izmosabb túrát szeretnénk, akár Tiszafüredről is indulhatunk, de akkor javaslom a kajakot, ami sokkal gyorsabb, mint a kenu. Én a Kis-Tiszán felfelé evezve tértem vissza Poroszlóra, kissé fáradtan, de felejthetetlen élményekkel feltöltve.
Az álomparti bónusz
A végére hagytam egy olyan kilátót, amely inkább egy strandos attrakcióelemnek tűnik, mintsem egy komoly kilátónak, amely annak is köszönhető, hogy tényleg egy strandon található.
Az Álompart kilátója a környezetbe nem beleolvad, hanem virít kék színével
A Tiszanána-Dinnyéshát strand és kikötő neve Álompart, és ezúttal nem leszek pikírt, mert ez a hely tényleg elég hangulatos. Szép, rendezett, füves és homokos parttal rendelkező strand vár itt minket, de igazából nem a Tisza-tó, hanem az élő Tisza mellett, egy kis öbölben.
Még csendes a hajnali part
A strandról egy kézi erővel működő kompon húzhatjuk át magunkat az egyik kis szigetre.
A kilátó pedig egy másik apró szigeten áll, ahová egy fahídon sétálhatunk át.
A csigalépcsős kilátó tetejére érve az élő Tiszára láthatunk rá, és bár nem túl magas ez a torony, mégis elég szép panorámát kapunk, ha fellépcsőzünk rá.
Így néz ki egy reggeli panoráma a kilátó tetejéről.
A strand melletti gáton halad el a tavat megkerülő bicikliút is, úgyhogy ha valaki egy kis felfrissülésre vágyik, az itt csobbanhat is egyet. És ami a legjobb, hogy mindezt még ingyen teheti meg, ugyanis nagyon úgy tűnik, a Tisza-tó eddigi szabadstrandjai a jövőben mind fizetősek lesznek. De lehet, hogy ez a sors vár jövőre erre a helyre is.
Nem tudok elmenni amellett sem, hogy bár gyönyörű ez a partszakasz, jó tisztában lenni azzal, hogy mivel itt az élő Tisza halad el, ez a Tisza-tó egyik hatványozottan szennyezett helye, a környék nádasai és partjai telis-tele vannak folyami szeméttel, főként műanyag palackkal, amely a vízről elsőre nem látszik. Az idei Tisza-tavi Pet Kupa önkéntesként volt alkalmam megtapasztalni azt a semmihez sem fogható hangot, amikor a nádast ért hullámok egymáshoz csapkodják az ott rejtőző sok száz műanyag palackot. Ne akarjátok ezt hallani, úgyhogy ha csak annyit tesztek, hogy nem dobáljátok el a szemetet, tudatosan szelektáljátok a keletkezett hulladékot, és minél kevesebb műanyag terméket vásároltok, már nagyon sokat tettetek a természetért.
A bemutatott 11 kilátóból pedig remélhetőleg mindenki megtalálja a neki valót, ha tehetitek, sétáljatok, evezzetek, biciklizzetek el mindegyikhez, másszatok fel rájuk, és csodáljátok meg a Tisza-tavat a magasból is!
