Milyen hatással van a klímaváltozás a vizeinkre? Mennyire szennyezettek folyóink? És mi köze a magyar kajak-kenu sport sikereinek az iszapos Holt-Tiszához? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaptunk a WWF Magyarország által szervezett beszélgetéssorozat legutóbbi állomásán, ahol a víz volt a téma.
Hazánk felszíni vizeinek 96 %-a tűnt el a folyószabályozások következtében, a megmaradtak pedig túlterheltek. Egy ideig tolerálja a természet az őt ért negatív hatásokat, de eljön az a pont, amikor felborul az egyensúly. Márpedig számunkra és az élővilág számára is kulcsfontosságú, hogy a vizeink jó állapotban legyenek.
Szenvedői és okozói vagyunk a problémának
A folyóinkat érő szennyezések nagyon sokfélék, a vízen úszó PET palackoktól kezdve, a környező mezőgazdasági területekről bekerülő kémiai szennyezéseken át a gyógyszermaradványokig. A problémát Kőbán Rita kétszeres olimpiai bajnok kajakos, a beszélgetés egyik résztvevője a saját bőrén érezte, ugyanis sokáig bőrproblémái voltak a szennyezett Kis-Dunától.
Nagyon ki vagyunk téve az új típusú szennyezéseknek, mint a mikroműanyagok és a gyógyszermaradványok, de mi emberek nemcsak szenvedői, okozói is vagyunk a problémának
– mondta Dr. Engloner Attila ökológus, a Duna-kutató Intézet munkatársa. „Ezeknek a hatásairól azonban még keveset tudunk. Vannak már eredmények, és ezek azt mutatják, hogy az élővilágban már kimutathatóak bizonyos hatások. Egy vizsgálat például arra jutott, hogy a vízbe kerülő hormontartalmú bomlástermékek hatására a halak nemet váltottak.
A gyógyszermaradványok, illetve az ezek hatására antibiotikum rezisztenssé váló baktériumok vizsgálata a 2018-ban elindult „Tiszta ivóvíz” program egyik fontos eleme is. A hároméves kutatás során a Duna vízminőségét, a parti szűrésű kutakat és a csapból folyó ivóvizet vizsgálják. A hazai ivóvízellátás több mint 30 %-át parti szűrésű kutak adják, Budapest és az agglomeráció szinte teljes egészében parti szűrésű vizet használ közel kétmillió lakos ellátására. Ezért sem mindegy, hogy milyen a folyó vízminősége.
Engloner Attila szerint nagyon fontos lenne a megelőzés, vagyis az, hogy csak azokat a gyógyszereket használjuk, amelyekre valóban szükségünk van. A gyógyszerkultúra fejlődésének része az is, hogy a lejárt készítményeket ne dobjuk ki, hanem adjuk azt le a gyógyszertárakban. Ahogy gyógyszerfogyasztásunk nyomai kimutathatóak a vizeinkből, úgy igaz ez a drogokra is. Nyáron például a Balaton-parton rendezett fesztivál ideje alatt extasy, kokain és egyéb szintetikus drogok is kimutathatóak a tó vizéből.
Évente három Balatonnyi vizet vesztünk
A klímaváltozás erősen befolyásolja a vízkörforgást. „Az aszályos időszakok gyakoribbá válásával fontos lenne, hogy árvizek idején ne csak a víz elvezetése legyen a cél, hanem minél több vizet próbáljunk visszatartani tározókban”- mondta Samu Andrea környezetkutató, a WWF Magyarország munkatársa.
Évente három Balatonnyival több víz távozik az országból, mint amennyi bejön, és ezt a csapadék nem tudja pótolni.
Egyéni szinten is fontos lenne a víztakarékosság. Egy átlagos háztartás naponta 150 liter vizet használ, és ebből fejenként pár liter az, amit megiszunk. Az lenne az ideális, ha ivóvizet csak ivásra és főzésre használnánk, egyebeket, például a WC öblítést pedig újra használt vízzel intéznénk el.
A WWF Magyarország kifejlesztett egy okostelefonokra letölthető alkalmazást. A vízkalkulátor segítségével mindenki megtudhatja, mekkora a vízlábnyoma.
Folyók és emberek
A beszélgetésen szóba került a folyók és a városok kapcsolata is. Kőbán Rita elmondta, a világon szinte mindenütt jobb vizekben evezett, mint Budapesten. Sportolói szempontból vannak azért előnyei is annak, ha például nagyon sűrű, nehéz, iszapos a víz.„Aki például a szolnoki Holt-Tiszában edz, az a világ más tájain található „könnyebb” vizekben hasítani fog. Ezért is jönnek gyakran ide edzőtáborozni külföldről, még akár Ausztráliából és Új-Zélandról is.” Kőbán Rita szerint jó, hogy egyre többen vízitúráznak, és ezzel párhuzamosan fejlődik az ehhez szükséges infrastruktúra is, például a Tiszán.
„Aki egyszer részt vett egy vízitúrán, másképp fog viszonyulni a vizekhez.”
„Sokszor mondjuk, hogy a folyó kettészeli a várost, de talán inkább úgy kellene fogalmaznunk, hogy a folyót két oldalról szorongatja a város”- mondta Engloner Attila. A városok növekedésével párhuzamosan a folyók természetessége egyre romlik. Pedig folyóink és az azokat övező galériaerdők az utolsó megmaradt természetes zöld folyosók az élővilág számára, amely összeköttetést biztosít a kis fragmentumokra töredezett élőhelyek között.
Sajnos, a nagyvárosokban és azok közelében a természetes vagy természetközeli partszakaszok megfogyatkoztak. Abban a megszólalók egyet értettek, hogy ennek ellenére a fővárostól északra és délre is vannak azért még olyan helyek, ahol viszonylag természetközeli állapotokat találni. Kevesen tudják például, hogy az Óbudai-szigeten is van még természetes galériaerdő.
Abban viszont már nem mindenki értett egyet, hogy ezeket mind szabadon is lehessen látogatni. „Ha például a Margit-szigetet összehasonlítjuk a Háros-szigettel, elképesztő különbséget találunk. Az előbbi egy túlterhelt park, az utóbbi egy érintetlen vadon”- mondja Szávoszt-Vass Dániel geográfus-hidrológus, a Dunai Szigetek blog szerzője. „Én évekig próbálkoztam azzal, hogy bejussak a fokozottan védett Háros-szigetre. Mikor egy vezetett túrán végre sikerült, olyat láttam, ami után azt mondtam, nem baj, hogy ide nem léphetnek be emberek. Szerintem ami érintetlen, maradjon is az.”
A WWF Corner következő Meddig tart a varázslatos sokszínűség? című beszélgetésére március 25-én kerül sor, a résztvevők a környezeti válságról és a fajok kipusztulásának következményeiről beszélgetnek.
